Színház az egész város 2.

Helyszíni

Az alternatív színház is tud szórakoztató lenni. Így némileg revideálnunk kell azt a korábbi álláspontunkat, amely szembeállítja egymással a Szegedi Szabadtéri Játékokat és a Thealtert. A történet sem szívódott fel az „alternatív” és „szabad” jelzők jelentésmasszájában, hanem átalakult, ahogy az történni szokott, amikor fontos dolgokat mentenek meg a jövőnek. Minimális absztrakció, követhető szerkezet, egy-egy fontos történet újramondva a kor eszközeivel és ötleteivel – a nézők szélesebb rétegét szólítva meg. Ez történt Arany János Toldijával és Agota Kristof A nagy füzet című regényével.

Toldi feltámadása

Atléták, tornászok, pankrátorok, énekesek, táncosok, színészek. Mindezen arcukat megmutatták a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedik évfolyamos hallgatói az Arany János Toldiját feldolgozó fizikai színházuk előadásán. Bár az elbeszélő költemény teljes szövege elhangzott, a testek uralták a színpadot, és az erőnlétileg kiváló teljesítményt nyújtó színészek ötletes megoldásokkal tették szórakoztató kortárs produkcióvá a tizenkilencedik századi művet. Merészségük azt is megmutatta, nem kell félni a nemzeti hagyomány szent teheneitől, hanem a kor arcára formálva bátran alkalmazható egy-egy populáris eszköz, ami megfelelő környezetben emeli a bemutatottak művészi értékét.

Toldi-féle pankráció (Forrás: www.thealter.hu)

A negyedéves hallgatók bátran húzták ki a színpad közepére a tornaszőnyeget, hogy Toldi Miklós megküzdjön az anyafarkassal a pankráció ismert fogásai szerint. Ugyanilyen könnyedén változott át a társulat menedéket adó nádassá, vagy éppen az özvegy két fiának fejfáját szimbolizáló tornásszá. A folyamatos átalakulás olyan ritmust kölcsönzött az előadásnak, mintha Michael Flatley és a Die Hard stábja együtt találta volna ki a harcjeleneteket. A néző fejében még az is megfordult, hogy akár nemzeti akciófilmet is forgathatnának a Toldiból, hiszen az eredeti szövegben is meglévő fizikai erő hangsúlyozása olyan ötletekkel társult, amelyek a küzdelemben rejlő szépséget emelték ki a kortárs tánc eszközeivel. Az előadás emellett kidomborította a Toldi humorát, a kiváló szövegmondás és koreográfia egymást erősítve gondoskodtak arról, hogy Arany János élcei semmit ne veszítsenek erejükből.

S ha már az elején az atlétikát említettük, nem feledkezhetünk meg a stafétaváltásokról. A színészek egymásnak adták át Toldi Miklós és a narrátor szerepét is, így a hős több arcát is megismerhettük. De a díszletek és a kellékek is folyton mozgásban voltak, az ablakkeretek egyszer Toldi György fekhelyévé, máskor a budai utca részeivé változnak át, végül pedig előkerült a festék, ami a rejtélyes fekete-fehér keleti kalligráfiát színes kavalkáddá változtatta. A színekkel együtt a zene is megtalálta helyét a darabban, a népzene mellett az ironikus tangóbetét jelezte: a rendező-koreográfusok tisztában vannak azzal, hogy egyszerre táncolnak a művészet és a szórakoztatóipar színpadnak nevezett oltárán.

Ahogy az Experidance annak idején A nagyidai cigányokat, úgy mentette át a negyedéves színművészetis gárda a Toldit kortársaknak, hogy ne csak bemagolandó általános iskolai anyagként éljen a fejükben, hanem az igenis szórakoztató kultúra élő részeként. Ha pedig ilyen színházunk és színészeink lesznek a továbbiakban, akkor nem kell féltenünk a múltunkat a jövőtől.

Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. évfolyam (Budapest): Arany János: Toldi. Szeged, Kisszínház, 2013. július 22., 18:00

 

Ikerkísérlet a színpadon

Még le sem került a hírportálok címlapjáról a cikk, amelyben azt olvashatjuk, az Agota Kristof regényének megfilmesítése Karlovy Varyban elnyerte a fődíjat, de a könyvből készült előadást megtalálhattuk a Thealter programjai között is. A svájci emigrációban élt, magyar származású írónő körül kibontakozó reneszánsz talán már a 2011-es Kossuth-díjjal kezdetét vette, de Szász János filmje, amely szeptemberben kerül a magyar mozikba, valamint a Forte Társulat és a Szkéné Színház feldolgozása a szélesebb közönséggel is megismertette A nagy füzetet.

A nagy füzet egy ikerpár történetét mutatja be, akiket anyjuk a háború elől vidékre visz, ahol a kezdetben védettséget jelentő falusi környezet ellenére a legaljasabb tetteket követik el. A szüzsé ismerős, hiszen Golding hasonló folyamatokat mutatott be A Legyek Urában, vagy legutóbb Jane Teller a Semmiben. Az ártatlanság mögött meghúzódó elemi gonoszság sokszor újramondott történet, de A nagy füzet színpadi változatában mégis a döbbenet erejével hat.

Antikrisztusok (Fotó: www.thealter.hu)

Ennek oka, hogy a regény és az ebből készült előadás is dúskál a válogatott perverziókban, amelyeket a színpad és a kiválóan játszó színészek még közelebb hoznak a nézőhöz. Annyira, hogy néha ő is feljajdul a műanyag széken, amikor a kisgyerekeket elcsábítja a templomszolga és a faluban állomásozó katona, vagy éppen azon, amikor a nimfomán, nyúlszájú lány örömmel veti magát az őt megerőszakolni kívánó katonák elé – amibe végül belehal. A válogatott kegyetlenségek sorát gyakran a narráció, a szövegmondás érzékelteti, amely az ikrek által írt nagy füzetből hangzik el, és amelynek kiragadott eseményei elevenednek meg a több mint kétórás gigantikus előadásban. Ezek pedig kiragadva és megfelelő kellékekkel érzékeltetve is kegyetlenül erősen és erős kegyetlenséggel hatnak.

A kellékek pedig a háborús körülmények között a pazarlás gőgjével szembesítenek. Miközben a szereplők éheznek, iszonyatos mennyiségű tészta, krumpli, répa és káposzta válik az előadás martalékává. A spagettitészta hol Krisztus töviskoszorújaként jelenik meg az ikrek fején, hol az őket ütő botként, mint ahogy a krumpli is néha holttestek halmaza, máskor pedig puskagolyó. A cselekmény sűrítése mellett a lenyűgöző kellékhasználat az, ami az egyszerű, sokszor elmondott történetet újrajátszó színházból emlékezetes eseményt formál.

A Toldi és A nagy füzet előadását összeköti, hogy fizikailag és szellemi koncentráció szintjén mindkettő hatalmas teljesítmény – akár egy öttusával összekötött többórás memoriter. Mindkettő olyan fontos, magyar vonatkozású művet mentett át az utókornak, amely az akcióhősök, a celebek és az antihősök világában a színpadról az arcunkba vágódó, széttrancsírozott káposzta erejével hat, ahogy ezt sok néző tapasztalhatta is. Aztán a zöldségdarabokat lesöpri magáról a színházlátogató, de néhány hétig, amikor spagettit eszik vagy éppen világzenét hallgat, eszébe jut egy-egy jelenet. Vajon akar-e tőlük szabadulni?

Forte Társulat – Szkéné Színház (Budapest): Agota Kristof: A nagy füzet. Szeged, Régi Zsinagóga, 2013. július 23., 17:00

 

 

Boldog Zoltán

Kommentek elrejtése, megjelenítése