HELYSZÍNI

Miért fontos a fegyelem és a racionalitás a költészetben, illetve a politikában a humor; mi az elmúlt húsz év magyar közéletének egyik legnagyobb tévedése; mi szól az ebook mellett a papírforma ellenében? Erről folyt a beszélgetés az első erdélyi magyar elektronikus könyv – az Így működik Markó Béla – bemutatóján Kolozsvárott.

Az első erdélyi magyar e-könyv

Hangulatos irodalmi esten mutatták be Kelemen Attila Ármin Így működik Markó Béla című, a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent interjúkötetét. Idei kiadványaik közül a beszélgetőkönyv bizonyult a legalkalmasabbnak az ebook-formátumra – tudtuk meg Zágoni Balázstól, a kiadó igazgatójától. Amikor az ötlet megszületett, Markó nem gondolta, hogy még egyszer versenybe száll egy parlamenti mandátumért, ezért nem kellett párhuzamos olvasatokban gondolkodnia, közelebb kerülhetünk a magánember és költő Markó Bélához. „Szintről-szintre mentek, mélyebbre és még mélyebbre a témákban. Nagyon szerettem a vége fele azokat a kérdéseket, amelyek már nagyon az emberről, a gyűlöletről, a szeretetről, egyedüllétről szólnak” – árulta el Zágoni, aki az eKönyv Magyarország Kft. ügyvezető igazgatóját, Csordás Attilát is meghívta, hogy ismertesse az elektronikus kiadványok előnyeit. Egy e-olvasóba több ezer kötet elfér, így nem kell aggódni, hogy nincs elég helyünk a könyvespolcon. A virtuális könyvtárat bárhová magunkkal vihetjük, a könyvekbe lehet jegyzetelni, illetve könnyen rákereshetünk egy-egy kifejezésre, idézetre, könyvjelző beszúrására is van lehetőségünk. De a lényeg az, hogy milyen tartalmat közvetítünk, nem a formátum az elsődleges, hiszen a tízparancsolatot sem kőtáblákról olvassuk már – érvelt Csordás.
Az est házigazdája, Tibori Szabó Zoltán újságíró hangsúlyozta: a tíz beszélgetést és 176 kérdést tartalmazó kiadványból megtudhatjuk, hogyan viszonyul Markó Európához, Amerikához, hogyan gondolkodik a politikáról, és természetesen nagyon sok szó esik az erdélyi magyarság politikai viszonyairól is.  Konkrétan elemez olyan, Romániában közismert személyiségeket, mint Traian Băsescu, Dinu Patriciu, Călin Popescu Tăriceanu, Takács Csaba, Borbély László, Verestóy Attila, Szőcs Géza, Tőkés László, Toró T. Tibor vagy Szilágyi Zsolt. A beszélgetések erőssége, hogy Kelemen Attila nem kerülte a kényesebb kérdéseket, a kérdezett pedig nem zárkózott el a válaszadástól, beleértve az olyan rázós témákat is, mint a szekus dossziék tartalma. „A könyv olyan vallomása az alany Markó Bélának, amikor őszintén elmondja a véleményét, majdnem mindent, amit érez. Olyan helyzetekről is beszél, ahol a politikus meghökkentette a benne élő költőt” – fogalmazott Tibori.
Ezt követően Rostás-Péter István, a kolozsvári rádió főszerkesztő-helyettese kérdezte a könyv alanyát és szerzőjét, megjegyezve, hogy Markó nyilatkozataiban mindig tetten érhető a finom humor, a szarkasztikus jelleg, amit az esten is bebizonyított, hiszen mindvégig oldottan, humorosan beszélt. Rostás kérdésére, hogy a beszélgetőkönyv után számíthatunk-e egy Markó-memoárra, amely kiegészíti az önmagáról, a világról alkotott véleményét, így válaszolt: „Az elmúlt húsz esztendőről vajmi keveset mondtunk el, ezen a könyv valamelyest enyhít, de nagyon keveset, még akkor is, ha csak a saját pályámra gondolok. Szeretném most már a magam könyvét is megírni erről. Mindeközben intenzíven szépirodalommal foglalkozom, verseskönyveim jelennek meg, visszazökkentem az irodalomba. Még egy kicsi idő eltelik, és már nem is akarom elmondani azt, amit nekem is és másoknak meg kellene fogalmazni.”

Kelemen Attila Ármin elmondta, hogy először egy-két teszt-interjút készített Markóval, és akkor még a BBC Hardtalk műsoraihoz hasonló beszélgetőkönyvet képzelt el, de hamar rádöbbent, hogy ez az agresszív módszer nem működik. „Elkezdtem improvizálni, és minél jobban improvizáltam, annál jobb lett. Vagyis minél jobban figyeltem az interjúalanyra, és követtem a belső dinamikáját, annál jobban tudtam továbbgondolni a dolgokat.”.
Az első fejezetben olvashatunk a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének erdélyi értelmiségéről, az újságíró és a politikus kapcsolatáról, Markó többrendbeli elégedetlenségéről, elvárásairól a jelenlegi állapotokat illetően.  Ennek kapcsán igencsak markánsan fogalmazott, szerinte ugyanis Erdélyben van egy olyan közvélekedés, hogy az értelmiségi ember csak úgy maradhat független, ha nem politizál. „Úgy gondolom, nagyon nagy tévedés ez, az elmúlt húsz év egyik legnagyobb tévedése, hogy ezt elhittük, és ennek mind a mai napig issza a levét az egész magyar társadalom.” Ez a téveszme, hangsúlyozta, ellentétes a magyar kultúrával, ahol az értelmiség Petőfi óta jól-rosszul, de beleszólt a politikába.  „Egy adott pillanatban ezt én magam is elhittem. Meg lehet nézni az elmúlt húsz év alatt adott nyilatkozataimban, milyen szégyenlősen beszéltem arról, hogy költő is voltam, meg verset is írtam, de hát ez a politikával teljesen összeegyeztethetetlen. A politikának rendkívül kényelmes az, ha az értelmiséggel sikerül elhitetni: ez nem a ti dolgotok! Ehhez mi jobban értünk! De ezt vissza kell fordítani, hisz megengedhetetlen, hogy fölkészült, magasan képzett embereknek ne legyen beleszólásuk a társadalmat vezető réteg döntéseibe, ne tudják megakadályozni garázdálkodásait.”  A nyolcvanas évek végét, kilencvenes évek elejét romantikus időszaknak nevezte, amikor más hivatású, a közösség által nagyra tartott értelmiségiek foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Szerinte nem képzelhető el a visszatérés ehhez az állapothoz, véleményt mondani, állást foglalni nagyon fontos.

Politikai pályájának indulásáról egyébként humorosan jegyezte meg, hogy ő végül is „botcsinálta politikus”, és – mint sokakat – a közösségi kényszer taszította a politikába abban a bizonyos romantikus időszakban, csak ő lekéste a visszalépést.  Úgy látja, hogy az a vehemencia, amellyel újból írónak kezdte gondolni magát, egyfajta nyeresége egy ilyen szempontból hosszú és meddő időszaknak. Jól érzi magát ismét az írott szöveg közelében, de rendkívüli dilemmái vannak azzal kapcsolatban, hogy fél lábbal még mindig a politikában maradt, hiszen egy újabb mandátumra vállalkozott, bár semmilyen vezetői tisztséget nem szeretne többé vállalni. Úgy gondolja, ha az ember bizonyos tapasztalatot fölhalmazozott, meg kell próbálnia hasznosítani azt. Ugyanakkor számára nagyon fontos az önfegyelem, a racionalitás, amelyet nemcsak politikusként, de költőként is elengedhetetlennek tart például a szonett esetében.
Kelemen Attila Ármin szerint Markó a legfegyelmezettebb ember, akit ismer, és a beszélgetések során mindvégig az foglalkoztatta, miként tud megférni egy személyiségben a költő és a politikus. Ha röviden kellene jellemeznie interjúalanyát, a szamurájokat hozná fel példaként, akik fegyelmezettek, zárójelbe tesznek mindenféle szenvedélyt, ám az utolsó nagy harcban, miután összeesnek, azért még írnak a vérükkel egy búcsúverset. „Ha kellene tehát írnom egy wikipédia szócikket, akkor azzal kezdeném, hogy Markó Béla az utolsó romániai magyar szamuráj” – jegyezte meg viccesen.
Zágoni Balázs nagy érdeklődést vár az elektronikus kiadvány iránt, bár azt is elárulta, hogy a novemberi marosvásárhelyi könyvvásárra a papírforma is megjelenik, így nem fosztják meg az olvasás örömétől azokat sem, akik a hagyományos könyvet kedvelik.
                                        

Varga Melinda