Az amerikai filmipart két Magyarországról elszármazott személy hozta létre. A filmes szakirodalomban sem egyértelmű, hogy a múlt század húszas és harmincas éveiben egy Ricséről érkezett árva gyerekből lett filmgyáros, Adolph Zukor volt az amerikai filmszakma abszolút első embere. A magyarok kontribucióját mostani tanulmányaim során mindenképpen sokkal jelentékenyebbnek találtam, mint korábban gondoltam. Ehhez képest  Foxról – aki Tolcsván született, és akinek két éve sikerült azonosítani a szülőházát – Amerikában is mindössze két említést érdemlő könyv jelent meg. Igaz, az egyiket maga a tényirodalom atyja, Upton Sinclair írta . 

   „Az új magyar prózanyelvhez nem értek, a „kemény ügyeket” viszont, ahogy nevezed, nem szeretném megkerülni" – nyilatkozta lapunknak Danyi Zoltán, aki rendszeresen publikál az Irodalmi Jelen oldalain. Új prózakötete a Párhuzamok, flamingóval megjelenése alkalmából kérdeztük. Az interjú mellett a kötetből az Oltárt emelni a szívnek című írást is olvashatják most.     

India első ránézésre egy másik bolygó. Teljesen eszement világ, keleti átkokkal, hagyományokkal és csodákkal tömve. És vadkapitalista élet-halál harc helyszíne ugyanakkor. Legalább annyira végletesen racionális, mint amennyire spirituális. És ez benne a fantasztikus! Azt hiszem, ott kicsit  könnyebb - legalábbis nekem könnyebben sikerült - meglátni az igazi Életet, ami nem ismer kategóriákat, hanem egyszerre képvisel valamennyi végletet. Mintha négyzetrács esett volna le a szemem elől. Jó érzés.  És ettől Álomország lett maga az élet, mert az embernek az az érzése, hogy összességében az élet és benne az ember csodálatos. Ezekkel a gondolatokkal nehezen írom be magam a kortárs irodalomba.

Tehát Szegeden még Paál-hatás, Veszprémben nem. Szolnok és Pécs után, amikor ideért, ismét követtem mit csinál, de tapasztaltam, itt már nem volt igénye nemhogy baráti figyelemre, de pályatársakra sem. A szakmáját művelte, én pedig még mindig benne voltam (ma sincs ez másként) abban a színház- és közösség-eszményben, amelybe – csupán azzal, hogy ő is ott volt és alkotott - Szegeden valamiként bevezetett. 

Azt tudom, hogy egy fiatal kritikusnak, hiába több a lehetőség ma, mint a rendszerváltozás előtt volt, ma sem könnyű elindulni a pályán, írásrutint szerezni, nevet szerezni, a műfaj lehetőséget kitapogatni stb. Ha megtaláljuk egymás egy – akár teljesen pályakezdő – fiatallal, akkor rendszeresen, hónapról-hónapra lehetőséget kap. Nem minden írás sikerül tökéletesre, nem minden mű ’fekszik’, de tudja, hogy hosszú távon számol vele a lap, nem kell görcsölnie, hogy ’jajistenem, most kaptam egy lehetőséget, aztán majd legközelebb ugyan mikor?’ 

„Szerintem nincs olyan, hogy szegedi irodalmi közeg. Van egy-két ember, de azt nem nevezném közegnek. S ez jól is van így. Ez a pár ember, akivel úgymond irodalmilag is kapcsolatban vagyok, segít, sokat.” – Az irodalmi közegen kívül az elmúlt év legfontosabb irodalmi eseményeiről, az új irodalmi évvel kapcsolatos elvárásairól, valamint jövőbeni terveiről kérdeztük Lanczkor Gábort.

És akkor, 38 évesen, már súlyos alkoholizással is kísért vesszőfutásom végén, mélységek mélyének legmélyéről kiáltottam a korábban halottnak hitt Istenhez (hiába voltam megkeresztelt és bérmálkozott katolikus, úgy vélekedtem, hogy Isten ugyan megteremtette a világot, de aztán magára hagyta az emberiséget), aki tőlem sem vonta meg kegyelmét, és megnyitotta szemeim az isteni világra is. Neki köszönhetem, hogy ma is élek, és nála találtam meg a választ is legfőbb kérdéseimre, útmutatást a mindenapok hogyanjainak gyakorlati megélhetéséhez, s azt, hogy e rövid földi létünkben van csak esélyünk az örökkévalóságra berendezkedni (sokáig ezt sem értettem, amikor Hamvas Bélánál olvastam: Bolond az, aki nem az örökkévalóságra (örök életre) rendezkedik be).

A 2009-es Butoh Tánc Fesztivál ötlete 2008 őszén született meg, amikor Bata Rita a Japán Alapítvány Uchida ösztöndijával a Kazuo Ohno Dance Studióban tanult és dolgozott. A koreográfus itt találkozott Yoshito Ohno mesterrel, majd a stúdióban végzett közös munka során született meg a gondolat, hogy létrehoznak egy duó előadást. 2009-ben egyébként kettős jubileumot ünnepelhetünk: Japán és hazánk 140 éve vette fel egymással először a diplomáciai kapcsolatot, majd újfent 50 évvel a második világháború után. E kettős diplomáciai jubileum mellett a butoh tánc születésének 50. évfordulója is idén van. A fesztivál témájának alapjául a „Kor”-hoz, az életkorhoz való viszonyulás szolgált. Hogyan közelít egy előadó a kor kérdéséhez Japánban és Magyarországon? Milyen a mindennapi élet viszonyulása a korhoz a két kultúrában? Ezért a fesztivál alcíme: „Az életkor ereje”. A fesztivál alatt Bata Ritával készült beszélgetésünket olvashatják, Pettendi Szabó Péter fotóival illusztrálva.
 
 

"A természettudományban mindent bizonyítani kell. Van egy nagyon szigorú szabályrendszer, ha az ember valamit kitalál, akkor azt be kell bizonyítani. Ha az ember ír egy regényt, azt nem kell bizonyítani. Vagy tetszik az olvasóknak és elfogadják, vagy nem, de itt a bizonyítás az életmű során történik." - mondta lapunknak Csányi Vilmos. Neve elsőként a humánetológia területén végzett kutatásairól vált ismertté. Az ezredforduló környékén azonban az akkor már a 60-on jóval fölül járó Csányi berobbant a kortárs irodalmi életbe is. Ebben az interjúban a két terület közti utakról, minimalista, meghökkentő, plasztikus helyzeteket feltáró írásainak tudományos előzményeiről kérdeztük.  

Csányi Vilmost, a humán- és kutyaetológust legújabb szépirodalmi műve, a Bábosok  című regény nemrégi megjelenésének okán kerestük meg. A beszélgetés során azonban sok minden másról is szó esett – genetikáról, szociológiáról, globalizációról, a természettudományok és a bölcsészettudományok viszonyáról – hiszen igen széles asszociációs teret nyit meg e kultúrantropológiai fikció. Az interjú első részében a könyvöz szorosabban kapcsolódó dolgokról, a másodikban nagy szociális aktualitással bíró tudományos kérdésekről esik szó.

  Danyi Zoltán nyerte az Irodalmi Jelen próza-díját. Tízperces interjúnkban arról beszélt, hogy az esszé, vers, próza műfajok közül melyik áll hozzá közelebb, hogy miként került kapcsolatba Hamvas Béla írói hagyatékával, s hogy mit gondol a határontúli irodalomról. Az aradi Jelen Házban tartott gálaesten készült felvételen elmondta, hogy a "dohányzás és a költészet öl". Az interjút Veres Rudolf és Boldog Zoltán készítette.  

JászAttila nyerte az Irodalmi Jelen esszé-díját. Tízperces interjúkban, olyan kérdésekre válaszol, mint például, hogy szégyelleni való-e a jóságra, a szeretetre, az irodalom szeretetére való törekvés, vagy sem? Az aradi Jelen-házban tartott gálaesten készült felvételen beszélt Márai öngyilkosságáról, Mészöly szerelemeszményéről, és az esszéírás fontosságáról. Az interjút Veres Rudolf és Weiner Sennyey Tibor készítette.
 

"Jelenleg egy angol nyelvű regény megírásán dolgozom, melynek színtere Róma – egyébként is kedvelt témám, és mely ha elkészül, talán ismét Molnár Márta kezébe kerül és ü teszi át magyarra. Megjegyzendő, hogy életművemet három arany csík pásztázza: A Duna szeretete, a Róma iránti rajongás és az 56-os forradalom értékeinek ápolása." - válaszolta az Irodalmi Jelen kérdésére Kabdebó Tamás.

Amikor elbeszélést írok, legfeljebb a lelkem mélyén merülnek fel tények a tudományosságból, a szövegeket nem a szakember precizitásával építem fel, ihletből írok. Így nem kell azzal foglalkoznom, ki az elbeszélő, ki a narrátor vagy a szerző és egyebek. Viszont mikor kész vagyok egy szöveggel, az áttekintésnél általában eszembe jutnak a tudományos alapvetések. Fontos, hogy novellákban soha sem dolgozatot, szakmunkát írok, hanem szépirodalmat. Ezért nem is próbálok okoskodni, műveltséget csillogtatni, vagy elméleti kérdéseket feszegetni. Az elbeszélés maradjon meg a lélek mélyén megbújó angyalok vagy démonok előcsalogatásának.

Két-három éve egyszer felkeltem éjszaka, és leírtam egy mesét, a Likból lett leányt. Reggel, ahogy felébredtem, elolvastam, és azt láttam, hogy tyűha, ez meg van írva. Nem lehetett rajta javítani, mert már készen volt. Fogalmam sincs, hogyan történt. Ez egy likból lett történet. 

"Most bele lehetne menni, hogy mi is a komolyzene, mit érthetünk a válságán. Rövidre vágva mondanám, hogy a klasszikus zenével szemben a populáris zene kétségtelenül jobban hódít. Ennek több oka lehet, például a populáris zene meri használni a sematikus harmóniákat, meri összekeverni a műfajokat és stílusokat, míg a klasszikus zenében ezek főbenjáró vétségek.  Nem azt mondom, hogy a klasszikus zenének utánoznia kellene a populáris zenei mintákat, de ha nem történik azonnali paradigmaváltás – ami nagy csoda lenne –, a klasszikus zene múzeumba vonulhat." - Weber Kristóf - kortárs zeneszerző - 50 éves. Ez alkalomból közöljük Borbély Szilárd versét és Tillmann J. A. interjúját a művésszel. A beszélgetés után rövid részletet is meghallgathatnak Weber egyik darabjából.

 A magyar olvasó elvadult a kortárs irodalomtól, mert egy időben nem értette a kortárs szerzőket, és a kritikusok meg elhitették vele, ha ő a buta, mert nem érti. Velem még előfordult az egyetemen, hogy egy nagy tekintélyű irodalom professzor lecseszett vizsgán, mert Szerb Antalt idéztem. Az ún. irodalomtudomány nagyon nehezen viseli, ha írók írnak irodalomról, mert az az ő joguk. Pedig hát, valljuk be, nemzedékek készültek (készülnek) például az érettségire Szerbből, mert azt értették, a tankönyvet meg nem. A Mérgezett hajtűk egy szubjektív olvasónapló, nem a kánon felől olvas, nem tudományos, nem használja az irodalomtudomány szakzsargonját, nem akar okoskodni. 

Születésnapján köszöntjük Tóth Krisztinát! 1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia. 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint -műfordításaiért - Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat.

Karafiáth Orsolyának ma jelenik meg az Ulpius-Ház kiadónál legújabb verseskötete a „Cigánykártya”. Az új kötetről, a cigánykártyáról, depresszióról, csokoládéról, macskáról, fotózásról, zenéről, szerelemről, Clark Gableről vall a híres költőnő az Irodalmi Jelen olvasóinak. Továbbá meghallgathatják - saját előadásában - három versét is. 

 Nemrég tartották korabeli versekből és prózákból válogatott szövegek felolvasásával, aláfestő zenével összekomponálva a Nő, tükör, írás című könyv bemutatóját a Rómer Házban. A kötet a „20. század első felének női irodalmáról” tartalmaz értelmezéseket, amelyek összefüggésében Varga Virág és Zsávolya Zoltán szerkesztők szóltak a népes és lelkes közönség előtt a több mint harminc szerző majd’ negyven tanulmányáról. Ezt követően beszélgettem velük.