Szőcs Gézát, az idei Kossuth-díj kitüntetettjét kérdeztük többek között az elismeréshez való viszonyáról, a Nemzeti Könyvtár sorozatról, a bölcsészképzésről, Tamás Gáspár Miklós kortárs irodalomra vonatkozó kijelentéséről és olvasásnépszerűsítésről.

Zalán Tibor József Attila-díját a játszótéri homokozóban elveszítették lányai, idén azonban megkapta a Magyarország Babérkoszorúja díjat. Ennek apropóján kérdeztük többek között arról, mit mond majd az elismerésekről unokájának, és valóban rosszabb-e a mai magyar irodalom, mint az 1980-as években.

Fabó Kinga nem szokott belekeveredni az irodalmi életbe, inkább ír. Néhány külföldi facebook-csoportban lájközön fogadja a szövegeit, és akad olyan verse, amelynek hat különböző fordítása létezik ugyanazon a nyelven. Kétnyelvű, indonéz-angol kötete megjelenésének apropóján kérdeztük többek között irodalmi életről, divatról, versírásról és fordításról.

Márai-díja után lerománozták az erdélyi írónőt, aki az elismeréssel járó összeget egy alapítványnak ajánlotta fel. A közmédiából kicenzúrázták, de szakmai elismerése töretlen, bár az erdélyi kritikusok hallgatnak legújabb könyvéről. Tompa Andreát kérdeztük pályakezdésről, jövőbeni terveiről, Kolozsvárról és Budapestről, a regényírással járó háttérmunkáról, magyar-magyar kapcsolatokról és az előző évtizedekről, amikor nem szépprózát írt.

„A 20. századi világirodalom értékelésében fontos helyet fog kapni Szentkuthy Miklós” – idézi a külföldi recenziók íróit Tompa Mária, aki Szentkuthy Miklós hagyatékának gondozójaként segíti a külföldi megjelenéseket. Az amerikai kiadó vezetője rajong a magyar íróért, míg hazánkban egyre kevesebb szó esik róla, a magyarországi irodalomtörténet pedig nem fogadta be a róla szóló monográfiát. Interjúnkat olvashatják.

A D.A.C. című kamaszregény-folyam meghozta számára az országos ismertséget, jelenleg a negyedik részen dolgozik. Arccal a hóban című drámakötete sötéten ábrázolja a nyírségi világot és az ott élők kiszolgáltatottságát. Mindezen műfajok mellett a forgatókönyvírásban is kipróbálná magát. Kalapos Éva Veronikával beszélgettünk.

Volt egy feketém – A budapesti eszpresszók története címmel jelent meg Zeke Gyula könyve 2014 novemberében. A szerzővel beszélgettünk többek között a háttérmunkáról, a romkocsmákról, a zárt téri szivarozás végéről, valamint a bécsi és budapesti kávéházak helyzetének különbségeiről.

1986-ban önkéntesen kivonult az irodalomból, majd szándéka ellenére sem sikerült visszakerülnie a „belső körbe”. Zsarolással beszervezték, ügynökként kollégáiról kellett jelentenie. 1990 és 1992 között országgyűlési képviselő volt, 2012-ben több mint húsz év hallgatás után jelent meg verseskötete. Szokolay Zoltánnal beszélgettünk.

„Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mi az a szívlekvár, akkor rendre azt válaszolom, egy recept az életre, helyesebben a lehetséges élésre, és egy étel, ami roppant vonzó és finom, csak éppen az elfogyasztása jár beláthatatlan következményekkel.” – Kőrösi Zoltánnal legújabb regénye kapcsán a mese erejéről, túlélésről, a patetizmus tévútjairól és fociról beszélgettünk.

Dimény H. Árpáddal, a 2014-ben Méhes György-debütdíjjal jutalmazott költővel beszélgettünk többek között kései indulásáról, az úrinak tartott irodalmi társaság előtti asztaltáncáról, apaverseiről, terápiáról, újságírásról és terveiről.

Írassunk verset a diákokkal, elemzés helyett serkentsük őket alkotásra – javasolja Horváth Viktor, aki verstankönyvet állított össze A vers ellenforradalma címmel. A hiánypótló munkáért máris több kortárs költő, irodalompedagógus rajong. A szerzővel beszélgettünk.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Csendes Toll (Jász Attila), Lackfi János, Márton László, Sárközi Mátyás válaszait olvashatják.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Géczi János, Térey János és Viola Szandra válaszait olvashatják.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” A válaszok közül elsőként Murányi Sándor Olivérét, Száraz Miklós Györgyét és Vörös Istvánét közöljük.

A Holmi folyóirat 25 év után idén decemberben tartja búcsúestjét. Különböző generációba tartozó írókat, költőket, szerkesztőket kérdeztünk, hogyan fogadták a lap megszűnésének hírét.

Megnyerte a debreceni slambajnokságot, megosztott első helyezést ért el Szegeden. Rádiós műsorvezető, de írónak készül. Mikos Ákossal beszélgettünk arról, mit jelent neki a slam, hogyan alakítja imázsát, hogyan viszonyul a költészethez, és mit kezd a nyereményként kapott verstankönyvvel.

Áfra Jánossal a Gérecz Attila-díj apropóján beszélgettünk első slam poetry fellépéséről, doktori témájáról, készülő verseskötetéről, a KULTer és az Alföld jövőjéről és arról, meddig merészkedne el az irodalom népszerűsítéséért.

A férfi lélek – megfelelő lelkeket keres. Nem poligám, semmiféle „-gám”, csak úgy van. Engedi, hogy legyenek meg a dolgok. Erős, az európai kultúra által rá rótt lelkifurdalással persze.

Goretić Péter Menni vagy nem lenni címmel a vajdasági magyar elvándorlásról készített filmet, amelynek forgatókönyvét Lennert Móger Tímea költő, publicista írta. Maradásról és megélhetési emigrációról, a magyarság számának csökkenéséről, összefogásról, támogatásról és a bemutatókról beszélgettünk a szegedi vetítés után.

Gömöri Györggyel a Janus Pannonius műfordítói különdíj apropóján beszélgettünk a fordítói munkáról, szakmáról és politikáról, a magyar irodalom angliai és lengyel jelenlétéről.