Beszélhetünk fizikai értelemben vett világosságról, a sötétség és világosság isteni szétválasztásáról vagy szellemi megvilágosodásról – mindegyikhez teremtő szándék és eszköz kell. Még akkor is, ha bibliai értelemben Isten maga a világosság. Talán ez motiválta Viola Szandrát, amikor legújabb verseskötetében használt (de nem elhasznált) fényforrásaink nyomába eredt.

Viola Szandra kortárs irodalmunk egyik legszínesebb egyénisége, nemcsak versei révén hívta fel magára a figyelmét, irodalomnépszerűsítő akciói, szenzuális művészeti performanszai, riporteri munkássága is jelentékeny. Annak apropóján, hogy a hónap alkotója az Irodalmi Jelenen a pályakezdés éveiről, a legújabb és készülő kötetéről készített portéinterjút a költővel Varga Melinda.

A kagylók, mint mélyvízi virágok, kinyílnak a lábas alján, egészben maradt bors és galaxis.

Ott ült anyánk hajának illatában a szobánkból hozott bűvös bergamott, mikor elszikrázott a láng, mint az áram, s nagypapa szíve végleg megfagyott.

Ha elfogynak majd a földi határok, Csak a kegyelem, csupán az marad.

Előadódhat olyan helyzet, amikor valaki korábban ér valahova, mint ahogy megérkeznék oda. Viola Szandra története ilyen. Előbb ismerték meg a nevét, mint a munkáit. Igazi névjegyét azonban ezzel a harmadik kötettel teszi le. Költői eszköztára számos szellemi és érzelmi kalandot, nyelvi megmerítkezést tesz lehetővé a számára. Jelenlegi költészeti státusza: nem visszatérő, hanem hazaért. Leheletfinom érzelmek, törékeny felismerések és kemény szembenézések egy különös lélek női hullámvasútján – filozófia és esendőség sor(s)vezetői mentén. A megélt világ, emlék, élmény és szerelem gondolódik szét és rakódik össze ezekben a versekben: minden részlet máshova kerül. Mindegyik a maga helyére.

Már a semmiben is fák álltak,
mert egy semmibe is kell erdő,
de ebben az erdőben nincs madárfütty,
csak síri csönd,
néha felhősuhogás,

Mától napkövekkel tájékozódom, akár a vikingek.

Ezer este múlik ezer estre,
a vérem csak hull, hull, egyre hull,
különös fantommal csatázom,
orvul gyilkol és kegyetlenül:
a láthatatlan Nagyúr.

Viola Szandra irodalmi újításairól, szokatlan ötleteiről ismert, legyen szó testverselésről, irodalmi fashion show-ról vagy lemosható verstetoválásokról, és az első verskarácsonyfa ötlete, megvalósítása is az ő nevéhez fűződik. A költő idén úgy döntött, hogy a még mindig rendhagyónak számító kezdeményezéssel egyúttal egy jó ügyet is támogat.

a dzsungelben nincsenek tükrök,
csak nálunk, de azt borotválkozásra használják,
nem szembenézésre.

A tenger beköltözött két kortárs költő verseibe – Varga Melinda és Viola Szandra nemrég a tengerhez kapcsolódó költeményeiket olvasta fel a Bercsényi Kollégiumban az Előretolt Helyőrség Íróakadémia(KMTG) szervezésében. A felolvasást beszélgetés követte, Noszlopi Botond kérdezte a fellépőket. – Videónk a rendhagyó lírai produkcióról.

nyári feneketlen a hőség,
kétszárnyú szemvillanás,
épp elkapni a fecskék cikázását,
nincs történés, mindent én gondolok,
kinyitom a szemem,
a jövő ősképe tekintetemben.

Két fiatal költő, akik tudatosan kerülik a költőnő megnevezést – hogy miért, arra is választ kaptunk az estükön, amelynek vezérfonala az erotikus költészet volt. Varga Melinda és Viola Szandra felolvasása után őszinte és felszabadult beszélgetés bonatkozott ki líráról, testiségről, női- és férfimúzsákról.

Miért vonzódik Cserna-Szabó András a gasztronómiához, hogyan találja meg hangzatos címeit, és miként vélekedik a női princípiumról? A Sömmiről – a modern betyárregényről, melyben nemcsak a szegénylegényekről, de magáról a történelemről is lehullik a lepel – Viola Szandra kérdezte az írót.

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!

„Az összes holnapból ma lesz,
idegpályákon halad visszafelé az idő,
egy nagy Rák az emlékezet.
Nem is tudom már,
a tájból lesz a vers,
vagy versből a táj”.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Géczi János, Térey János és Viola Szandra válaszait olvashatják.

A héten nyitotta meg kapuit Viola Szandra és Nánási Pál közös kiállítása a VAM Design Centerben. A Testreszabás nem csupán a kiállítás, hanem a költőnő új verseskötetének címe is. A kötetben egy válogatás szerepel a kiállításon megtekinthető képekből.

Hoztál fésűt, tükröt, tükörképet,
falrepedésből mintát, árnyékból szőttest.
Hoztál hétfőket, magányt
Ruháim szagát... engem is te hoztál.