Nyers időt dagasztasz

Psyché megérkezik

Méz-bábozik az édesség,
előbb a süteményben,
aztán a csókban,
eltelik közben harminc év,
és azon kapod magad,
hogy ülsz, fenyőillatú józanságban,
és még nyers időt dagasztasz.
Gondolkoztál már azon, hogy a nap
miért pont éjféltől éjfélig tart?
Felhő oldódik esővé,
és az eső képzeletté,
Psyché megérkezik,
átfényképez a holnapba,
megérnek szőlőszemórák,
és mustízű lesz a jelen.

Búzavirágégben csillagkatáng
Reggelente arany
füstborjúkat terel,
enkezével pirkaszt meg
minden napot,
minden pillanatot,
de éjszakát áztat teába,
teljszínt s ékességet,
holdat, napot facsar bele,
azután a csészébe ugrik, elvész,
búzavirágégben csillagkatáng.

Kisboldogasszony

A szőlőszemekben kigyújtja
a fényt,
a mustba azt facsarja.
Harmatléptű
és horizontbőrű.
Tudja,
hogy Kisasszony-napkor
rózsát hány az ég,
mert akkor búcsúznak 
a fecskék.
Négy sarkát összekötözi
a nappalbélelt
földeknek, hogy 
ne léphessen be oda 
az ördög.

Kikerekíti a pirkadatot
szelídítő lassúsággal,
jól látszik most,
a fény komplementer színe
a hazugság,
felsötétlik, elsápad,
holdalma.

Nyers időt dagasztasz

Főzni sose tanított,
meglestem csupán,
hogy éjjelenként a kertbe
hogyan szökdösik, 
hogy alsóneműt nem húz,
papucsot sem,
hagyja, hogy mindenét
átjárja a friss hideg,
a borzongását figyeltem,
borzongani tanultam.
Mert abból született minden jó,
hirtelen ötlet,
lágy ölelés,
bársonyos leves.
Mikor bejött, hogy felmelegedjen,
a sparheltben tüzet rakott,
és főzni kezdett,
az ajtó elé letakart kosárban
fánkot és burgonyapálinkát tett,
hogy kinek és miért volt ez a fizetség,
nem tudtuk meg soha,
mert addigra elnyomott az álom,
késő délelőtt már üres volt a ház,
pár korty tejeskávét kerestünk
a poharak alján
és héjában sült krumplit
a parázs között.