Varga Melinda nehezen beskatulyázható szerző. Hat verseskötet után a Szellőcske meseregény, mint első prózakötet, ismét új színt hoz az írói palettán.

Mágikus írás Varga Melinda Szellőcskéje. Úgy mesél, hogy az olvasó megfeledkezik mindennapi gondjairól, és anélkül, hogy tudatosulna benne, átadja magát a fordulatokban gazdag történet bűvöletének, varázsának. Bár egymást követik a klasszikus mesékre jellemző események, mégsem hasonlítanak a Hófehérke és a hét törpe, a Csizmás Kandúr vagy a Piroska és a farkas történeteire.

Birta-Székely Noémivel a fejlesztő irodalomterápiáról, a pedagógusok önismeret-fejlesztéséről, a versek esztétikai értékéről, az irodalom- és művészetterápia iskolai hasznáról beszélgettünk.  A novemberi hónap alkotójával készült anyagunk beharangozza a Pszichologosz nevű új rovatunkat is, amelyben az irodalom, a művészetek és a pszichológia viszonyával foglalkozunk.

Istenről gondolkodni már önmagában imádság, hiszen amiről gondolkodunk, belakja a mindennapjainkat, az álomba is beköltözik. A gondolat formál bennünket, és mi is formáljuk a gondolatot, az Istennel teljes gondolat termékeny és jóra vezet, az optimizmus, a derű vagy legalábbis a megnyugvás felé tereli az embert, világosat teremthetünk, nem sötétet.

pipacsok kelyhéből 
nyári lepkék röppennek szét.

Csornyij Dávid nemrég az Irodalmi Jelen debütdíját vehette át az Aradon tartott díjkiosztó gálán. Az elsőkötetes költő felkavaró verseiről, az álmokról és a nehezen visszahozható gyerekkori emlékekről, az Istennel folytatott versdialógusáról, Beregszászról és olyan fontos hobbiról, mint a főzés vallott Varga Melindának.

A Deák tér mellett keressük a Zsimbi Stúdió Galériát, egy régi, gangos bérház udvarán meg is találjuk: aprócska lakás, amit a hangversenyzongora és a kötetbemutatóval kombinált kiállításmegnyitóra összegyűlt kultúrnép még szűkebbre formál. Úgy zsugorodunk bele a térbe, ahogyan napjaink értelmiségi diskurzusa, az egész kultúremberi létezés horizontja zsugorodik össze a magaskultúra fennhordott tornyaiból az ilyen zugszalonokba. A tovatűnt polgári létezés éthosza és mítosza, több egykori úri szalonra való szellemiség sűrűl egybe meghitt házibulinyi agóra-buborékunkban.

Én magácskát okos és alapos embernek ismertem. Ezt a témát már réges-régen lezárták a délibábosan kikapart barguzini zsidó női csontvázzal. Ne terjesszen téveszméket, ez méltatlan magácskához. Inkább olvassa el Illyés Petőfijét. És fogadja el az MTA értékelését. Mi történne a világgal, ha  mindent újra és újra elővennénk? Mikor lenne időnk előre menni? Mit gondol, mindenki azt kutat, amit akar? Hát nem: tanulja meg egyszer végre, a jó todós az, aki azt kutat, amit szabad! Az ember szabad, tehát azt tesz, amit szabad!

Hát méges van Isten, nyugtázta a pap,
s úgy tűnt az őszi melegben,
Pókahalma régi helyén
az ősi nyíres fái is látszottak.

Az elmúlt év kimagasló alkotóinak adományoz díjat minden évben az Irodalmi Jelen. A díjátadóval egybekötött irodalmi estet idén szeptember 15-én délután tartották Aradon, a Jelen Házban.