A homéroszi eposzok világa női szemmel

A görög-római kultúra a zsidó-keresztény vallással együtt az európai civilizáció sarokpontja. A görögöket a politikatörténetben a demokrácia megteremtőinek, a művészetekben pedig a klasszikus szépségeszmény hordozóinak tartjuk, ám mindez sok esetben leegyszerűsítő vagy akár hamis elképzelésekhez vezet, amint arra Emily Hauser Mythica – Legendás hősnők igaz története című könyvében több alkalommal is rámutat.

Emily Hauser brit ókortörténész, klasszika-filológus, bestsellerszerző, akinek célja nőtörténeti szempontból átértelmezni és közelebb hozni a klasszikus műveltségben kevésbé jártas laikus olvasók számára az ókori görög világ kulturális örökségét. Ezzel a szándékkal alkotta meg sikeres regényeit, a For the Most Beautiful-t (A legszebbnek), amely már a címében utal a monda szerint a trójai háborút kirobbantó aranyalmára, Érisznek, a viszály istennőjének bosszúeszközére. Könyvében Hauser két görög fogságba esett nő: Briszéisz hercegnő és a trójai főpap lánya, Khrüszéisz történetén keresztül beszéli el a trójai háborút. A két alak azért is érdekes, mert a középkorra történetük és alakjuk fokozatosan összemosódott, amint erről Shakespeare Troilus és Cressida című színműve is tanúskodik.

Így történetük valójában Hauser regényében egy nő két oldala, amint különböző nézőpontból éli meg a trójai háborút.

Hauser másik műve, a For the Winner (A győztesnek) az Iliász-ban szereplő Pentheszileia, az amazon királynő testvérének, Hippolütének (Hippolytának) története köré épül, aki szintén Shakespeare univerzumából, a Szentivánéji álom-ból lehet ismerős.

Hauser mostani, elsőként magyarul is olvasható műve azonban tudományos ismeretterjesztő munka, amely multidiszciplináris megközelítéssel vizsgálja a homéroszi eposzok, az Iliász és az Odüsszeia nőalakjainak sorsát, a régészet, az antropológia, a genetika, a klímakutatás, a nőtörténet és a klasszika-filológia legfrissebb kutatási eredményeire támaszkodva. Ám egyrészt Homérosz történeti személye és az eposzok keletkezésének körülményei máig vitatottak, és kialakulásukra vonatkozóan is csupán feltételezéseink vannak a szóbeliségre épülő balkáni énekmondó-hagyomány alapján. Ezért Hauser sem arra vállalkozik, hogy megfejtse, ki is volt az Iliászból ismert Heléna, Briszéisz, Khrüszéisz, Hekabé, Andromakhé, Kasszandra, Aphrodité, Héra, Thetisz vagy Pentheszileia, illetve az Odüsszeiából Athéné, Kalüpszó, Nauszikaá, Arété, Kirké, Eurükleia és Pénelopé, hanem azt vizsgálja, hogy e nőalakok milyen képet őrizhetnek a mükénei kor különböző társadalmaiban élő nők sorsáról, szerepéről és lehetőségeiről.

Viszont már itt is megjelenik egy kettősség, hiszen a trójai mondakör a földközi-tengeri bronzkori civilizáció emlékezetét őrizte meg, végső, írásban rögzített formáját azonban jóval később, a Homérosznak tulajdonított eposzok révén, a periklészi Athén fénykorában nyerte el. Így egyszerre tükröz két világ- és társadalomképet, két életfelfogást és gondolkodásmódot. Ahogy a két ma ismert mű is egy feltehetően több eposzból álló hőskölteményfolyam része lehetett, mint az Iliász előzményeit elmesélő Küpria ciklus vagy az Iliász-t követő eseményeket elbeszélő Aethiopisz ciklus, ám ezekből csak töredékek maradtak fenn. Így csak feltételezni lehet, hogy az elveszett részek miként árnyalhatnák a két eposz társadalomtörténeti, nőtörténeti szemléletét.

Minderre még rárakódtak az idők folyamán a különböző korok értelmezési kísérletei, amelyek gyakran antifeminista, konzervatív és férfiközpontú világszemléletet tükröztek, s ehhez a homéroszi eposzok nőképéből és az athéni demokrácia nőket kirekesztő gyakorlatából merítettek igazolást. Példa erre a Tróját felfedező Schliemann története, aki görög feleségét, Sophiát az ásatásokon fellelt és ezáltal Helénának tulajdonított ékszerekbe öltöztetve próbálta meg újrateremteni a maga és a világ számára a mitikus szépségű homéroszi asszonyt.

Ezért a férfiak uralta társadalmakban és tudományos életben Homérosz műveit évszázadokon át elsősorban férfiaknak szóló alkotásoknak tekintették, és úgy értelmezték őket, mint amelyek mindenekelőtt a férfiak világáról és tapasztalatairól szólnak, miközben a nőket hallgatásra ítélték, vagy egyszerűen meg sem hallották a hangjukat. Ám a 20. században kibontakozó feminista mozgalmaknak köszönhetően egyre többen kezdenek foglalkozni a sokáig figyelemre sem méltatott eposzi nőalakokkal, akár irodalmi, akár tudományos szándékkal.

Ekként váltak népszerűvé azok az ókori görög mítoszok női szereplőit megörökítő regények, amelyek női nézőpontból mesélik el újra a jól ismert történeteket. Hauser a saját bestsellerjei mellett számos női író művét megemlíti; hogy csak a legjelentősebbeket, a három Nobel-díjast emeljük ki: Doris Lessinget, Margaret Atwoodot, Toni Morrisont és az egyik legismertebb NDK-beli írónőt, Christa Wolfot, akiknek a Hauser említette munkái magyarul is olvashatók (bár ezt sajnálatos módon nem jelzik a kötetben).

Érdemes megemlíteni, hogy a női sorsokat nagyfokú empátiával ábrázoló Szabó Magda A pillanat című regényében hasonló módon járt el, mikor a fiktív latin lírikus, Saboas töredékben fennmaradt hőskölteményét, a Creusaist kiindulópontnak tekintve megírta az Aeneis női változatát, a Trója ostromát túlélő és Rómát megalapító Aeneas feleségének, Creusának nézőpontjából.

Másrészt pedig egyre több a nőtörténeti szempontokat előtérbe helyező tudományos munka, mint Hauser Mythicá-ja is, amely az ókori asszonyok életének mindennapjaival ismerteti meg az olvasókat. Hauser a különböző szakterületek kutatásaira támaszkodva mutatja be, hogyan nézhettek ki a kor asszonyai, mennyiben tértek el, illetve mennyiben hasonlítottak a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó nők életkörülményei, táplálkozási és öltözködési szokásaikat is beleértve, milyen jövőkép, perspektíva kínálkozott a bronzkorban a nők számára, mekkora volt a különbség a férfiak és a nők társadalmi helyzete, jogállása és megítélése között.

De, ami még fontosabb, hogy a nőtörténeti és genderszempontú megközelítésen túlmutatva olyan múltbeli társadalmi problémákra irányítja rá a figyelmet, amelyek ma is időszerűek.

Ilyen például a ruhaipar helyzete, amely ma a legszennyezőbb és legkizsákmányolóbb iparágak közé tartozik, és a fogyasztói szemlélet tarthatatlanságának szimbóluma. A fejlett nyugati világ üzletláncaiban árult olcsó tömegtermékeket ma Ázsiában állítják elő alulfizetett, embertelen körülmények között dolgozó nők és gyermekek munkájával, miként a bronzkorban is a női munkaerő kizsákmányolása teremtette meg a világ első globális divatiparát, amely már a túlfogyasztás korai jeleit mutatta.

Így elképzelhetjük, hogy a kor asszonyai, társadalmi állásuktól függetlenül, szinte egész nap a textilkészítéssel foglalatoskodtak, és akkor még nem számoltuk az egyéb háztartási munkákat, valamint a várandósság, a szülések és a gyermekhalandóság okozta nehézségeket.

A másik, szinte sokkoló figyelmeztető jel mai világunk számára, hogy a bronzkori civilizáció végét is egy klímakatasztrófa idézte elő. A szárazság nyomán éhínségek, járványok, népvándorlások, külső támadások és az erőforrásokért folytatott harcok sora következett, amely végül dominóhatásként döntötte romba a Földközi-tenger virágzó államait.

Eric H. Cline amerikai régész 1177 B.C.: The Year Civilization Collapsed (Kr. e. 1177: a civilizáció összeomlásának éve) című könyvéből idézve: „A kérdés már nem az, hogy vajon lesz-e világégés, hanem hogy mikor fog a kései bronzkorihoz hasonló és a trójai legendában megörökített globális összeomlás újból bekövetkezni.”

Ma sokan úgy tekintünk az ókori világra, mint egy rég letűnt korra, egy színes, egzotikus mesevilágra, amely legfeljebb pár tucat tudós számára lehet érdekes és izgalmas, hiszen egyre jobban kopik ki nyugati kultúránkból az életben való gyors boldogulásra nem konvertálható klasszikus műveltség.

Ám Emily Hauser könyve megmutatja: mindenkinek, akinek fontos a bolygónk és az emberi civilizációnk fennmaradása, bizony nem haszontalan megismernie még ezeknek a látszólag igen távoli koroknak a történelmét is. Hiszen múltunk ismerete a jövő megértésének egyik kulcsa lehet, és nagyban meghatározhatja, milyen élet vár gyermekeinkre és unokáinkra.

Emily Hauser: Mythica. Legendás hősnők igaz története. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2026.