Útvesztőként megidézett mondatok
Krasznahorkai László (1954) tavaly ünnepelte 70. születésnapját. A szentendrei Ferenczy Múzeum Centrumnak ez a kerek évforduló adta az indíttatást, hogy kiállítással köszöntse az írót. De a terveket felülírta az élet, mert 2025. október 9-én a Svéd Akadémia kihirdette, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint: „lenyűgöző és látnoki műveiért, amelyek az apokaliptikus horror közepette mutatják meg a művészet erejét”. Így a születésnapi tiszteletadás kiegészült a második irodalmi Nobel-díjas írónk ünneplésével. Az eredetileg októberben záró tárlat nyitva tartását a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították. A Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című tárlat 2026. január 4-ig látogatható a szentendrei Művészetmalomban.
De miért éppen Szentendrén jött létre a kiállítás? – tehetjük fel jogosan a kérdést. Hiszen köztudott, főleg a Nobel-díj után az íróra ráirányuló felfokozott médiafigyelem kapcsán, hogy Krasznahorkai László Gyulán született. Családja története Tótkomlósig vezet vissza, amelyet Závada Pál tett fel az irodalom térképére trilógiájával (Jadviga párnája, Milota, A fényképész kora). Érdekesség, hogy nemcsak tótkomlósi szlovák gyökerek kötik össze a két írót, de mindketten ugyanabban az évben látták meg a napvilágot.
Krasznahorkai sajátosan egyedi prózavilágának kialakulására a ’70-as évek végén elindult magyar underground kultúra meghatározó erővel bírt. Amint Temesi Ferenc írói pályakezdésére a budapesti Fiatal Művészek Klubjának alternatív szcénája gyakorolt hatást, úgy Krasznahorkai László művészi ön- és világképét a szentendrei Vajda Lajos Stúdió fiatal alkotóival való életre szóló kapcsolat, az ottani barátságok érlelték. A kiállításnak egyik fontos célja is volt tehát, hogy az írónak eddig kevéssé ismert oldalát, a szentendrei művészeti életbe való beágyazottságát, reflektorfénybe állítsa. Ezért a tárlaton külön helyet kaptak – a világhírű írót kicsit visszakövetelve – a szentendrei művészvilág ismert szereplőivel (Bukta Imre, Erdész László, feLugossy László, Lois Viktor) készült interjúk. Illetve olyan fényképritkaságokat felvonultat fel a kiállítás, mint a Tarr Béla Sátántangójának forgatásán készült fotósorozat. A Krasznahorkai László regényéből született filmben ugyanis a színészek mellett a budapesti és a szentendrei alternatív szcéna meghatározó alakjai is szerepet kaptak.
Krasznahorkai László prózája következetesen épülő, mániákus pontossággal egyre finomodó kifejezőerővel, töretlen kíváncsisággal megalkotott szövegek együttese, amelyek az ismétlődő motívumok, a szerepvariációk egymásba gabalyodó utalásrendszere révén összetéveszthetetlen univerzumot teremtenek. Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják. Egyedülállóan megformált, áradó nyelvezetű írásaiban kizökkent világok kizökkent hőseit követhetjük nyomon. Az egy(re hosszabb) lélegzetvételűre szerkesztett mondatai a kiismerhetetlen létezésre ítélt, ám reménnyel sújtott ember világát járják körül.
Egy ilyen szövevényes írói életmű kiállításon való reprezentatív láttatása épp emiatt jelentett nagy kihívás a kurátor számára. Mi, olvasók ugyanis végtelenné tágított világával, egyetlen mondatot űző, sorszerű könyveit ismerjük leginkább. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész ekként célzottan arra törekedett, hogy az író eme következetesen épülő prózájának összetettségét az érdeklődő látogatók számára a képzőművészettel összekapcsolva átélhetővé tegye. Ezért a kiállítás nem kronologikusan, nem a regényekhez tapadóan építkezik, hanem látványos, kreatív installációkon keresztül, az életmű kulcsmotívumai köré szerveződve képezi le a Krasznahorkai-póza alapvető hangsúlyait. Ezt szolgálja a tárlat felépítésének útvesztő jellege, amely a tárgyakhoz való hozzáférés akadályoztatása, megnehezítése, a kerülőutak beépítése, a látvány „elkendőzése” révén idézi meg az íróra jellemző stiláris jegyeket: a hosszan kígyózó mondatok nekilendülését, a részletek felnagyításából fakadó esztétikai kitérőket, a pont nyugtalanító hiányát. A kiállításon felsorakoztatott fotók, dokumentumok, kéziratok így diszkrét távolságtartással hozzák közelebb az írót a látogatókhoz. A tárlat tehát ennek a zavarba ejtő, korántsem könnyű találkozásnak az élményét a mű és valóság, a regényhős és lejegyző (író) palimszesztszerű rétegzésével teremti meg, rámutatva a prózavilág más művészetekkel való kapcsolódásaira. A Krasznahorkai-életműben ugyanis egyformán fontos szerepet játszanak a tásművészetek: film, zene, képzőművészet.
Krasznahorkai életútja szorosan összefonódott a társművészetekkel. Ennek bemutatása összművészeti jelleget kölcsönöz a kiállításnak. Az író még pályája elején került kapcsolatba a Vajda Lajos Stúdió alternatív képzőművészeti világával, illetve vált filmes alkotótársává Tarr Bélának, akivel négy közös filmet hoztak létre: Kárhozat (1987), Sátántangó (1994), Werckmeister harmóniák (2000), A torinói ló (2008–2011). De ahogy Krasznahorkai nemzetközi irodalmi rangja emelkedett, úgy került közeli munkakapcsolatba neves külföldi alkotókkal is. A tárlaton többek között ezeknek a társszerzőknek (Max Neumann, Omant Roten) a munkái segítik megteremteni a Krasznahorkai-írásokra rímelő artisztikus teret. Max Neumann nagyformátumú kompozíciói olyan zavarba ejtően bizarr élőlények anatómiáját vizsgálják, amelyek gyakorta sötét árnyéklényekként töltik be tájat. Talán nem is létezők, talán csak álmaink kísértetei. Ezzel a képi világgal párbeszédet folytatva született meg az Állat/Van/Bent című kötet, amelyben a festmények és a szövegek egyenrangú, egymást erősítő dialógust alkotnak. Krasznahorkainak Herman Melville utáni nyomozásából született meg A Manhattan-terv című kötete (2017), amely Oman Rotem intenzív fotóival kiegészülve rögzítette az író New York-i életét, illetve a Moby Dick szerzőjének drámai élettörténete utáni kutatásainak különböző állomásait.
Krasznahorkai prózájának egyik megkülönböztető jegye a zenei lendület. A Herscht 07769 nyelvi regisztere különböző szólamokból áll össze, akárcsak Bach Brandenburgi versenyek című koncertsorozata. A prózában rejlő zeneiség ragadta meg Eötvös Pétert is, mikor Az ellenállás melankóliája felhasználásával megalkotta utolsó, egyben egyetlen magyar nyelvű operáját, a Valuskát. A Magyar Állami Operaház 2023-ban mutatta be Eötvös egyfelvonásosát, amelyet a kiállítás az opera leglátványosabb díszleteleme, egy hatalmas bálna segítségével idéz meg.
Krasznahorkai prózavilágára nemcsak a társművészetek közötti átjárások, de a konkrét, térbeli helyváltoztatások is hatással vannak. Hatalmas világtérképen keresztül követhetjük nyomon, hol, merre is fordult meg az író. Ezek az utazások természetesen nem öncélú kalandok, hanem művek inspirációs forrásai, mint a fentebb említett A Manhattan-terv esetében New York volt. De mongóliai és kínai utazásai nyomán született Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt, míg a Seiobo járt odalent és az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó folyó című műveket a japán kultúrával való találkozás ihlette. Mivel Krasznahorkai prózavilága egyesíti magában a keleti és nyugat világot és gondolkozásmódot, így olyan univerzumnak tekinthető, amely a világ bármely pontján képes megszólítani az olvasókat. Ennek köszönhető a nemzetközi siker is, amelyhez hozzájárultak azok a fordítók is, akik kellő szakmai alázattal és beleérzéssel ültették át Krasznahorkai prózáját idegen nyelvekre. A kiállításon az író fordítóival készült interjúk nemcsak az alkotó nemzetközi népszerűségére világítanak rá, de egyben a fordítói munka műhelytitkaiba is bevezetnek.
A Krasznahorkai-életmű kulcsmotívumai köré szerveződő összművészeti kiállítás, a Minduntalan nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
Fotók a lapozható képgalériában!
Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága
Ferenczy Múzeum Centrum, Művészetmalom, Szentendre
2025. június 15. – 2026. január 4.
Fotók: Deim Balázs FMC
