Kemény Gabriella – Öt nap Prágában

Líra, Költészet
Kemény Gabriella versei
 
 
Öt nap Prágában
 
1
szívig lecsupaszítva
tekergek körülötted,
lámpaernyő-csend
és függönysötét:
te vagy a középpontom
Kemény Gabriella

 

2
 
a zakód zsebeiben keresgélsz
pedig azt mondtad,
ma nem dohányzol,
együtt gyújtunk rá,
utána kavarog az illatod,
érzem, esni fog.
 
Kemény Gabriella 
3
 
keringőzünk a borozóban,
gyűrött szalvétával törlöd
az átázott füzetemet,
a zene jó, de te megint
csak a csempéket jegyzed meg
az egész hangulatból,
nem tudod miért.
 
Kemény Gabriella
 
4
Isten nekem ma
orgazmus és karamellatorta.
 
Kemény Gabriella 
5
 
lefürdetett a folyó,
megágyazott a dombtető,
altatót kopogtak hazáig a kavicsok,
a falépcsők leoltották a villanyt,
a kapu csendre intette az utcát, végül
elfoglaltad a helyed az éjszakában.
 
Kemény Gabriella
 
6
 
zuhanyozol, hallgatom
ahogy a testedről
patakok csorognak,
idekint várok rád,
lefolyó lennék alattad,
csak hajolj fölém.
 
Csikkek
 
1
 
Fuldokló kismadarak járnak a fejedben:
a szálló pihék, a mozdulatlan ég.
Sírni sem tudtál utána rendesen.
Benned ragadtak a lélegzet emlékei,
a még ki nem fejlődött hangszálak
kiabálásának hiánya.
Páncélodban hallgatsz, de mutatod
hogy combtól lefelé, meg deréktól felfelé
készen állsz a folytatásra.
 
2
 
És most úgy nézel, mint aki
az egész életét kocsik hátsóülésén
akarja tölteni. Bőrhuzathoz
tapadt, nyirkos háttal szeretnél
rugózni, hogy minden alkalom után
ugyanazt mondd: a dohányzásról
nem leszokni kell, hanem a rágyújtások
pillanatának pontos idejét és helyét felejteni.
Azt hiszed, ha megtanulsz nem emlékezni,
felnőtté felejted magad?

3
 
Újraszámoltam az életem,
minden találkozást, minden
teraszt, minden konyhaszagot
az összes szeplőt és telefoncsörgést
hívóazonosító képpel együtt
csak hogy elégedetten mondhassam,
hogy elégedetlen vagyok.
Nem sikerült.
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése