Szent haldoklók terme – Dobozi Eszter versei

Líra, Költészet
 de
 
Szent haldoklók terme
Dobozi Eszter versei
 
                                              
Kórtermek
 
         Gyöngyi emlékére
 
Kinek fenyegető, kinek
üdvössége: ágaival                                             
ahogy betölti a teret,
ahogyan lent és fönt között,
s oldalirányban megfeszül
egészen láthatatlanul,
tapinthatón s valószerűn
mégis: a nyűtt testek fölött
magasodón áll – a kereszt.
Egy-egy horkantás jelzi csak,
s a gyors lélegzetvételek,
zihálva újraéledők,
hogy hol vagyunk. Szentély ez itt.
Szent a haldoklók terme mind.
 
Még valami él
 
Amit elhallgattunk,
                         már kimondhatatlan,
amit eltitkoltunk,       
                        már örök homályban,
amit visszagyűrtünk
                        meg nem mutatkozik,
ajtó, mi bezárva,
                        mindigre becsukva,
emészti, mint a tűz,
                        a magába forduló,
szűkülő tudatba
                        hull minden, ami volt.
Ám az el-eltűnőn
                        túl még valami él:
a riadt tekintet,
                        hogy jössz-e, jössz-e még…        
 
                                         
 
Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése