Csak én gondoltam a hóvirágokra – Acsai Roland nőnapi verse
Csak én gondoltam a hóvirágokra
Acsai Roland nőnapi verse
Az egyik szempillád hosszabb a többinél,
Majdnem kétszer olyan hosszú.
Amikor a padban melletted ültem,
Majdnem kétszer olyan hosszú.
Amikor a padban melletted ültem,
Egy hóvirágmező jutott eszembe róla,
Amiből kecsesen meghajló szárral
Kimagaslik egy. Néztem a szemfehéred
Amiből kecsesen meghajló szárral
Kimagaslik egy. Néztem a szemfehéred
Hófoltja fölött nyíló fekete hóvirágokat,
És arra a hóvirágfoltra gondoltam,
Ami mellett megálltunk az autóval
És arra a hóvirágfoltra gondoltam,
Ami mellett megálltunk az autóval
Az eljegyzési ebédről hazafelé menet.
Szinte érezni lehetett a barkák
Füstjét, és egy láthatatlan ujj már
Szinte érezni lehetett a barkák
Füstjét, és egy láthatatlan ujj már
A homlokunkra rajzolt hamujukkal.
Fél öt volt. Aznap te olvastál fel
A templomban. Az olvasmányban
Fél öt volt. Aznap te olvastál fel
A templomban. Az olvasmányban
Az ég madarai és a mezők liliomai szerepeltek –
Csak én gondoltam a hóvirágokra.
Csak én gondoltam a hóvirágokra.
