Pillanatfelvételek az idő hőtágulásáról – Csornyij Dávid és Magyar Eszter Csenge nyári képeslapversei
Pillanatfelvételek az idő hőtágulásáról
Csornyij Dávid
Nyári vers a Jelennek
Ilyen ez a város: hazug és káros.
Hazamegyek – mondtam –,
de még mindig itt nyaralok
egy dobos koldus mellett.
Imádkozik.
Szentéllyé válik az aluljáró
a külvárosi fertőben.
Negyven év után is hisz az emberben,
de szívét pénzéhség szorítja.
Ilyen ez a város: hazug és káros.
Hazamennék – mondtam –, s itt
marasztalt a Föld izzadtsága.
Megmosakszom benne:
könnyízű,
te jutsz eszembe róla.
Öt év után sem hiszek a jelenben,
nosztalgiázni jöttem ide,
múltba ragadni végérvényesen.
Ilyen ez a város: hazug és káros.
Itt maradok – mondtam –, az űrsiklók
meggyőztek. Emlékekbe költözöm,
hazug és káros ez az örök nyaralás:
A júliusi hőség nem kérdez, csak követel,
veled, nélküled, tengerpartot,
és koldusbot-ritmust.
Huszonöt év után sem tanultam meg
panaszkodni az égnek.
E., ha megkapod, gyere utánam.
Magyar Eszter Csenge
Pillanatfelvételek az idő hőtágulásáról
A távolság veszteseinek
június, Antarktisz
Egy szál kardigánban szobroztam az Antarktiszon.
Némi konyakmeggyet magamba tápláltam,
majd naiv fókaszívvel egy mászókát találtam.
Felkapaszkodtam a rozsdába fagyott fémrúdszerkezetre.
Azt hittem, a Senkiföldjén nem érhet utol a tériszony.
Köszöntem, eleget szobroztam az Antarktiszon.
július, Köln
A kölni dóm előtt ülök, galamb vagyok, mégis lúdbőrözök.
Ámulat, szabadulnék tőle,
mintha az élet irányérzékemet összezavarná,
és az érzéki csalódás morzsáival lekenyerezne.
Azt hittem, a gótikus formákat lesve
leereszkedsz majd mellém egy közeli ereszre.
Elszállni magamtól nehezen tudok.
augusztus, Miami
Miami pezsgésében két kézzel fogom be ma a fülem:
tapogatózom a belső hangjegyek után.
Én rekesztettem ki magamból ezt a rengeteg zajt, vagy
a postaládákból szabadulhattak el az egymásnak feszülő dallamok?
Talpam alatt ritmusra olvadnak a kövek.
Turistának látszom, meztelenségem a túlzott szemérem jele,
gondolataim bundás kenyerek,
lábujjaim cukrozott tengervízben áznak.
A legközelebbi sarkon betérek egy élelmiszerüzletbe
egy kis hűsítőért, hogy agyamat leszoktassa rólad a negyven fokban:
kapok helyette egy egész klímaváltozást.
szeptember, Budapest
Ebben a hónapban már nem leszek elég nomád,
de úgy tűnik, a lélegzetem még mindig
a te távoli hőmérsékletedre kondicionált.
Üres szobámban, sátram tetején alszom,
lyukas hátizsákommal takarózom,
lekaparom a pár száz forintból vásárolt sorsjegyet,
befektetésemet a jövőre nézve.
Ha nyerek, veszek a leeresztett biciklimre féket,
és szerzek hozzá az egyik pesti aluljáróban egy időpumpát:
a térből kibolondulva
végre elégedetten
láthatóra fújhatom majd minden dátumkoordinátád.
