Ugrás a tartalomra

Kirké, a kikapós fogadósné

A rendezvénysorozat nem csupán az utóbbi időben kissé háttérbe szorított, klasszikus magyar író közelebbi megismerésére adott lehetőséget, hanem érdemi szakmai vitával egészítette ki munkásságának modern értékelését. A sokrétű Krúdy-életműnek minden szegmensét megvizsgálták az előadók, nem egy esetben új megvilágításba helyezve akár egy-egy ismertebb, sokat elemzett művet is.

Krúdy íróasztalánál (Forrás: fidelio.hu)

 

Kányádi András irodalomtörténész A vágytól a kádig. Krúdy Homérosz-travesztiája című előadásában részletesen kitért arra, hogy milyen elemekből, közismert mesékből, legendákból merített Krúdy a prózáihoz. Az író „házi gyártmányú panelekből” építkezett olykor, fogalmazott Kányádi András, de „kötőanyaga” már nem mindig volt ezekhez, s ha tudományos alapossággal vizsgáljuk a szövegeit, sok idegen elemet fedezhetünk fel azokban.

Kányádi végigvezetett azon, hogy az Odüsszeiából jól ismert Kirké-epizód hogy bukkan fel – korhűen aktualizálva – Krúdy egyik novellájában. Az irodalomtörténész pontról pontra elemezte a Kirké-történet és A fogadósné, vagy az elvarázsolt vendégek című Krúdy-elbeszélés hasonlóságait és különbségeit: míg Kirké, a gyönyörű istennő tömegesen csábította el és változtatta disznókká a férfiakat, addig Arankának, a fogadósnénak csupán három „áldozata” volt: Pászmáti, Bombai és Friedmann urak, akiket viszont szintén a „hasukon keresztül” csábított el és fogott meg.

A vendégvárás, csábítás, majd foglyul ejtés motívuma tehát mind a két esetben megegyezik, épp csak a Krúdy-mű Arankája nem disznóvá változtatja a derék vendégeket, hanem a padlásra viszi őket, hogy ott egy nagy kádban káposztát tapossanak. S ahogy az eposzban egyedül Odüsszeusznak volt ellenszere Kirké csábítása ellen, ugyanúgy itt is az egyik vendégnek, a sokat utazott és tapasztalt Friedmann bácsinak, mégpedig egy tormagyökér, amely valóban sokáig megvédte a fogadósné fondorlataitól.

Kányádi górcső alá vette Kirké és Aranka, a fogadósné karakterét is. Míg az eposz szereplője öncélúan csábított, és saját szépségében, hatalmában tetszelgett, addig a Krúdy hősnőjének a pénz, a haszon volt a fő motivációja. Másrészt ahogy Kirkének a sokáig ellenálló Odüsszeusz, úgy Arankának is a nehezen elcsábítható Friedmann bácsi imponált a leginkább. Előadása címére visszautalva Kányádi András így összegezte elemzését: a szerelmes férfiak az Odüsszeiában az ólig, A fogadósné, vagy az elvarázsolt vendégek című Krúdy novellában pedig a káposztataposó kádig jutottak el.

Kosztolánczy Tibor, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti tanszékének adjunktusa Az élet álom című Krúdy-kötetről tartott előadást, mely a Kányádi András által elemzett novellát is tartalmazza. Azért kiemelt jelentőségű Az élet álom, mert ez Krúdy Gyula utolsó, életében megjelent kötete, melyet a már egészségileg, társadalmilag és egzisztenciálisan is hanyatló író a saját költségén jelentetett meg.

Kosztolánczy rámutatott: szakmai körökben elterjedt az a nézet, hogy az idősödő író „csak úgy összedobta” az utolsó kötetét, az éppen otthonában talált Nyugat lapszámaiban megjelent írásaiból, a Zöld Ász című művét kivéve. Ezzel szemben a kutató amellett tört lándzsát, hogy nem „összetákolt” kötet Az élet álom, hanem minőségi szempontok alapján összeállított, rendezett anyag. Indokolta ezt azzal, hogy darabjai jobbak, rétegzettebbek, a cselekményük összetettebb, mint a lapokban megjelent tárcanovelláké. Bár tény, hogy a kötet összeállításakor sietnie kellett Krúdynak, ugyanis a Magyar Pen Club – Kosztolányi vezetésével – a lord Rothermere által felajánlott, ezerfontos díj felét Krúdy Gyulának ítélte, így a könyvnek idejében meg kellett jelennie.

(Forrás: krudy.hu)

A Krúdy Gyula életében utolsóként megjelent kötet nyolc novella és egy kisregény gyűjteménye.  Az élet álom elbeszéléseiben a vendéglők és kiskocsmák már nem a korhelyek gyülekezőhelyei, hanem a táplálkozás szentélyei, az étkezés művészetének iskolái. A betegeskedő, az anyagi gondjai miatt már nem olyan nagy lábon élő Krúdy ebben az utolsó kötetében önmagát is megformálja azokban a figurákban, akiknek gyomorbajuk miatt diétázniuk kellene, de a halál árnyékában mégis inkább jókat esznek-isznak. Több tudatosság és üzenet volt ebben az utolsó kötetben, mint a tények alapján gondolnánk – vélekedett összegzésképp Kosztolánczy.

A konferencia második napját Bengi László Ha régi portrékat fest, színt, ecsetet a mától lop talányos című előadása zárta. Bengi kifejtette, hogy Krúdy igen korán, tizenéves korában kezdett írni, s ez az időszak olyannyira meghatározó volt a számára, hogy az érettebb művei is sokszor a kezdeti novellákból táplálkoztak.

Az előadó elismerte, hogy hiányok, kihagyások, ismétlések vannak még a kamaszkori alkotásokban, de felhívta a figyelmet: az írók zsengéire jellemző éretlenség, hév, fiatalos kapkodás egyáltalán nem jellemezte a tizenéves Krúdy műveit. Inkább a későbbi írásaiban is tetten érhető „hatásvisszatartás” bukkan fel már ezekben a novellákban is. Vagyis az a Krúdyra jellemző „fogás”, amikor az elbeszélő bejelenti, hogy érdektelen, figyelemre sem méltó a téma, amelyet elmesél, majd következik a fordulatos, csattanós zárású történet. Bengi szerint ennek egyik oka az – akár a későbbi Krúdy-művekben is –, hogy az író az esetek többségében nem tervezte meg regényeit, többségük először hírlapokban jelent meg részletekben.

 Az előadó a korai művekről áttért azokra a hiányosságokra, melyeket régóta pótolniuk kellett volna az irodalomtörténészeknek; ilyenek az imitáció, a szimbolizmus és a naturalizmus mélyrehatóbb értelmezése Krúdy szövegeiben. A zárszó felvetette kérdések jó alapot biztosítottak a konferenciát követő vitához, amelyhez mind az előadók, mind az ülésen résztvevő hallgatók hozzászóltak.

 

Csepcsányi Éva

 

 

 

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.