„Nem lesz világvége” – Évértékelő körkérdések 2011/1
Az Irodalmi Jelen 2011-ben is megkérdezte szerzőit az év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről. Ezúttal Kántás Balázs, Simon Adri és Varga Melinda válaszait olvashatják.
Az Irodalmi Jelen 2011-ben is megkérdezte szerzőit az év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről.
„Nem lesz világvége”
– Évértékelő körkérdések 2011/1
Mely könyvek voltak a 2011-es év legpozitívabb élményei és legnagyobb csalódásai?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Nehéz a kérdés, de megpróbálok válaszolni rá. A legpozitívabb élmény talán Jász Attila Isten bőre című verseskötete volt. Nagyon pozitív hatást gyakorolt rám továbbá Acsai Roland Hajnali kút, Hegyi Botos Attila rögnyi Ég, illetve Gyukics Gábor Kié ez az arc? című kötete. Örültem Kemény Lili Madaram című könyve megjelenésének, bár nem voltam vele egészen elégedett, ennek ellenére pozitív róla az összbenyomásom, első kötethez képest nagyon jó. Krusovszky Dénes harmadik, A felesleges part című kötete ugyanakkor csalódást okozott egy picit, mert a szerzőtől sokkal erősebb megszólalást vártam, ez elmaradt. S hogy szakkönyveket is említsek: Hans-Ulrich Gumbrecht A jelenlét előállítása című kötetének magyarországi megjelenése hiánypótló a hazai bölcsészettudományi szakirodalomban. Ugyancsak hiánypótló szakkönyvek például J. Szabó Piroska A magyar üveggyöngyjátékosok című, a Sziget-körről írott kismonográfiája, valamint Szepes Erika Tizenhét szótag című, a haiku műfajáról írott tanulmánykötete.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Mivel a Gondolat Kiadóban dolgozom, leginkább az általunk megjelentetett kiadványokról tudok beszámolni. Kedvenc szépirodalmaim Mara Meimaridi A szmirnai boszorkányok, Paul Verhaeghen Omega Minor, Carl Frode Tiller Bekerítés és a Sziveri-összes. A társadalomtudományi művek közt pedig pl. Terestyéni Tamás Kompország a nyugat iskolájában – A társadalmak szerveződéséről és A középkor vetületei (Szerk. Gurka Dezső). Legnagyobb csalódásom volt, hogy nem volt pénzem könyvet vásárolni…
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: A 2011-es évben Farkas Wellmann Éva Az itt az ottal, Mózes Attila Foglaló, Böszörményi Zoltán Regál, valamint a Napos Oldal Szépirodalmi Sorozat kiadványai (Kinde Annamária Hóbanévad, Sorbán Attila A püspök úr pálinkát iszik) vettek le a lábamról, ebből is a legkiemelkedőbb kötet a Farkas Wellmann Éváé. Csalódást okozott viszont az évszázad nagyregényeként emlegetett Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című regénye. Többször is nekifutottam, nem tudtam végigolvasni, nincs benne történet, nem köt le a nyelvezete sem.
Melyik volt az év legextrémebb irodalmi eseménye?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Nem tudom, milyen egy „extrém” irodalmi esemény, szerintem mindenre fel van készülve a szakma és az olvasóközönség. Talán a legtöbb vitát Lázár Bence András második kötetének, a Rendszeres bonctannak a megjelenése váltotta ki, nem csupán az Irodalmi Jelen hasábjain, hanem másutt is. De hogy mindez extrém esemény lett volna, nos, arra nem tudok válaszolni…
Simon Adri, költő, szerkesztő: Nekem a Tokaji Írótábor – először voltam.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: A Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett szonettportré-festés.
Folyóirat-publikációk közül mi vitte a pálmát?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Mostanában keveset olvasom a folyóiratsajtót, pont azért, mert a legtöbb esetben csalódást okoz, talán nekem túl magasak az elvárásaim. Belém vésődött viszont Bíró József Kisfontos a valóság brutalitásáról című, az Ezredvég legutóbbi számában közölt verse. Nem tudom megmondani, ez 2011 legjelentősebb folyóiratpublikációja-e, ez nagyon szubjektív, mindenesetre meglehetősen jó, a hazai folyóiratsajtó színvonalából messze kiemelkedő versnek tartom.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Nem olvastam folyóiratokat.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: Hmmm…. A Tárca a jövő kritikusairól, az határozottan nagyot szólt, meg a Literán a Libri Kiadó képviselővel: Sárközy Bencével és Halmos Ádámmal készített interjú Új konstrukció, egyesített erő címmel.
Melyik Irodalmi Jelenben közölt írás tetszett a legjobban?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Nem színvonalbeli értékítélet, amit mondok, de leginkább Bódi Betti Lázár Bence András Rendszeres bonctan című kötetéről írott kritikájának provokatív éle, a kánonnal és a látszólagos általános irodalmi közvéleménnyel való nyílt szembeszállása meglehetősen tetszett. Kedvelem a fiatal irodalmi forradalmárokat, magam is igyekszem az lenni. A vita mindig hasznos dolog, a fennálló rend megkérdőjelezése nem kevésbé… Ez nem valamifajta anarchizmus, de úgy gondolom, ha valamiről sokaknak nem tetsző véleményt formálunk, az felnyithat szemeket, előre vihet. Ugyanakkor, hogy szépirodalmat is említsek, példának okáért nagyon örültem mindig a Verstörténés rovatban megjelenő Acsai Roland, Jász Attila és Rónai-Balázs Zoltán-verseknek.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Jónás Tamás versei.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: A Tárca a jövő kritikusairól, Bora versciklusa és a Macskarajzok.
Ki az a fiatal alkotó, akire ebben az évben figyeltél fel?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Tekintve, hogy picit nagyképű módon önmagam is a fiatal irodalom részének tekintem, folyamatosan figyelem a nemzedéktársaimat, ha szabad ezt a szót használni. Akiket csak így találomra említek, azokat korábban is ismertem, mondjuk újabban picit jobban figyelem a pályájuk alakulását. Tehetséges fiatal költők az ELTE BTK-ról, ahol én is doktoranduszkodom, pl. Tinkó Máté, Braun Barna, Sós Dóra, valamint a mostanában kicsit elhallgató Palágyi László. Figyelemre méltó szerzők továbbá a valamennyire szintén ehhez a körhöz köthető Fehér Renátó, az idén elsőkötetes Kemény Lili.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Szőke Imre Mátyás, Antalovics Péter, Bánfi Ferenc, Orosz Fanni.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Bretter György Irodalmi Kör tehetségkutató pályázatának két díjazottja, Láng Orsolya (vers) és Adorjáni Panna (próza).
Melyik médiumhoz köthető 2011 leglátványosabb külső és belső megújulása?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Erre a kérdésre nehezen tudok válaszolni. Ugyan volt egy-két folyóirat, amelynek a címlapja-designja megváltozott egy picit, de mostanában nem követem olyan részletességgel a folyóiratsajtót, hogy felfigyeljek az érdemi belső tartalom- és profilváltásokra is. Amennyire a saját nemzedékem ténykedésére tudok figyelni, ha igaz, az ugyancsak az ELTE BTK-n működő, szak- és nemzedéktársaim által szerkesztett Apokrif folyóirat 2011-től dupla terjedelműre bővült és kritikarovat is nyílt benne, illetve elment egy bizonyos irodalmi irányzat (nevezzük posztmodern neoszenzibilitásnak, de ne nevezzük, mert úgysem elég találó…), ízlésvilág felé, tehát elég nagy külső és belső átalakuláson ment keresztül. De lehet, hogy már 2010 végén megtörtént ez a profilbővítés, és akkor rosszul emlékeztem, marhaságot mondtam.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Magához az emberi tudathoz.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: Nem azért, hogy hazabeszéljek, de szerintem az Irodalmi Jelenhez, hiszen megjelenik újra nyomtatásban. És még ott van a nagyváradi Erdélyi Riport is, ami kívül-belül megújult, és az eddig kéthetilapként működő folyóirat újra heti rendszerességgel jelenik meg.
Hogyan készülsz irodalmilag a 2012-es világvégére?
Kántás Balázs, költő, kritikus: Nem hiszek az efféle dolgokban, mint előre megjósolt apokalipszis. Miért pont 2012-ben? Gazdaságilag meg morálisan már rég itt a „világvége”, de az irodalom attól még valahogy elvegetál. J Elég pesszimista ember hírében állok, de ennek ellenére bizakodva tekintek a 2012-es elé. Ha ezt a világvégére készülésnek lehet nevezni, hát meg fog jelenni egy kötetem, amely erősen pesszimista, már-már apokaliptikus szorongással átitatott, kicsit áttételesen szociális tematikájú, az aktuális közállapotokra reflektáló verseket tartalmaz majd… Ha a kor pesszimizmusának megírása egyfajta világvége-várás, hát akkor ezzel a csekély súlyú gesztussal készülök az úgynevezett világvégére.
Simon Adri, költő, szerkesztő: Nem lesz világvége, már mondtam. Tudatváltozás lesz, dimenzióváltás lesz, gyökeres társadalmi változások lesznek. Talán világháború is. Új pénzek lesznek, Magyarországon is, regionálisan már elkezdték nyomni a helyi pénzt. Irodalmilag pedig a régi hangommal már nem tudok dolgozni többé, most várom az új hangomat, figyelek a belső jelekre, a zsigeri változásokra, fülelek a lélek zörejeire, készülődöm.
Varga Melinda, költő, az Irodalmi Jelen tudósítója: Nem hiszek a világvégében! De minden eshetőségre felkészülve most a téli ünnepek alatt (ez akkor is aktuális, ha nem jön a világvége) gyorsan befejezem az utolsó simításokat a harmadik verseskönyvem kéziratán. Ezt követően átolvasom a Szellőcske című meseregényem, hogy az is legyen kész. Aztán Szilveszterkor görög istenszerű múzsákkal veszem körül magam, finom borokat fogok inni, testi-lelki szerelemmel teljesen lépek át majd az Új Évbe. És ha még mindig nem jött el a világvége, akkor újult erővel fogok nekilátni az erotikus kultregényem megírásának.
Kapcsolódó anyag:
