A bőség zavara - július
(Az első jól regisztrált népies-urbánus vita az ezt követő népi-urbánus, zsidó-nem-zsidó, de modernista-anakronisztikus, globalista-nacionalista viták előtt.)
"Végre is legjobbnak véltem lehetőleg teljes gyűjteményt adni, összefoglalni egy posthumus kiadásban mindazt, ami a hátrahagyott kéziratokból, az Összes Művek utolsó kiadásába föl nem vett régebbi dolgozatokból s atyám baráti levelezéseibõl birtokomba jutott és egyáltalán közölhető.”
Feljelentés, a Bach-huszárok helybenjárásra ítélik, a faluját nem hagyhatja el. Akit gyötör az élet, gyorsan öregszik
A fű alatti hírek tudni vélték, hogy erdélyi emigráns író, veszélyben lévő erdélyi emigráns, annak köszönhető az álnév, hogy ne sodorja veszélybe az Erdélyben rekedt családot, ez a Ceauşescu-éra vad, utolsó évtizede, bármikor bármi elképzelhető volt, ami nem, az is.
A zseni nő
A szerelem vége többnyire csapkodás, hisztéria, elmebaj – a szalon férfi- és nővendégeivel. Nem akarták egymást meghágni, legyűrni, nem akarták akarni egymást. Értették, megértették. Férfiak - férfihangon.
Helyesen a következőképpen szól. "Ha sokáig akarsz élni, soha ne legyen két nőnél kevesebbed egyszerre. Egy nő karbantartja a testet, a lelket. Két nő duplán."
A Kincskeresőhöz volt csatlakozásom, de Bakához – valahogy – nem. Azt hiszem, nem is nagyon kerestem. Veretesnek és súlyosnak tűnt, mint Pázmány, nehéznek, mint Anonymus. Szokni kellett.
Az egész romantikus ifjúság - a tüntetően piros mellényt viselő, utcai botrányokat okozó fiatal írók, költők, festők és az ezeket csodálók hármójuktól várják el az új hangot irodalomban, művészeti elméletekben,de főleg a színházakban.
Bródy Pestre hozza, kézen fogja a fiúcskát, bejelenti a többi gyereknek (az asszonynak), ez a fiú a testvéretek, szeressétek (kíváncsi volnék, egy mai asszony, pl. az enyém, mit szólna hasonló bejelentéshez a megváltozott világban.
Kezében tartotta, újra és újra markába fogta az egész magyar avantgárdot, és újra s újra összeroppantotta. Igen, az ő érdeme, hogy egyáltalán beszélhetünk magyar avantgárdról.
Móra kétszeresen szenvedi meg ezt az időszakot, emiatt is lehet szeretni. A nő, aki a megváltozott paraméterek miatt nem maradhat, és a betegsége, amit az orvosok félrekezelnek.
A dilettáns beragadt, a tehetség türelmesen beépítette eszközkészletébe, ami beépíthető, és úszott tovább a korabeli versek tengerében, újabb használható költői metódus után kutatva.
nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, tehát az illegális gyűjtési mozgalomban nem vett részt, de egy költőnek, aki iszik, pénzt szívesen ad. Tehát az a százas is mindig bekerült, Nagy László neve nélkül.
A hit ilyen jószág, jegyezzük meg, fenntartásához nem szükségesek gyakorlati bizonyítékok. Ha volnának, a hitre nem volna igény, mert minek. A hit mindent kijelöl, mindent pótol.
Ilyen fiúból terem a költő, az ellenálló világforradalmár a föld minden táján, így Chilében sem meglepő, ha a recept szerint terem.
Ez így is van. Bár egy focimeccsnek könnyebben nekiül az ember, mint Az eltűnt idő-nek.
Alig világos, hogyan csinálta, mert eközben: társaság, nők, szalonok, utazások szárazföldön és tengeren.
Néhány évvel az ezredforduló előtt szögezte le egy R. V. névre hallgató irodalmár a következő tényt: „Ő nem vajdasági magyar, hanem jugoszláv.” Nem értettem volna meg máig.
Furcsa mögöttes erő a tehetség. Akkor is létező háttérzaj, élő, vastag térerő, amikor nem látszik.
Hašek buggyant derűje kiegyenlíti Kafka gyötrelmeit, amikor a Monarchia utolsó évtizedeinek magába omló valóságát érzékeljük.
Ahogy Jókait, aki vénségére nyakába akasztja a fiatal színésznőt, Grósz Bellácskát, Móriczot se érti senki. Inkább mellénéznek, félrenéznek. Az Árvácska is bukta. A szakma ismeri a körülményeket. Ami nem mindegy.
Tovább: augusztus
