Költészet

Állapotváltozások − Részletek Rakovszky Zsuzsa verses regényéből

Nézd túl közelről, és eltűnik a világ,
nézd messziről: eső-csíkozta ablak.
Ne is reménykedj, hogy mögéje látsz,
csak téged tükröz vissza önmagadnak!
Percenként változó felhőalakzat,
te látsz belé tevét vagy madarat.
Csupasz tény nincs: hogy mit tartasz igaznak,
azon múlik, hogy ki vagy te magad.

Az irgalom ellipszise – Böszörményi Zoltán verse

a gazdagságot szépséget
másra testálta
ne kísértse rang
(gőgös hatalom)

Célia dala, avagy a regényalak életre kel egy versben – Varga Melinda verse

A vers pontos időtér-kronométer,
fájdalmak foszló vásznát szövő rokka,
zsebtükör, melyből visszanéz
ijesztő macskamaszkom.

A szél kifújta belőlünk az emberséget – Marton-Ady Edina versei

dühöm meztelen,
a fekete kalapot viselem.
hideg melleim közt
elfolyt eső

Rozsda-fegyenc – Bartha Orsolya versei a Debütben

A rozsdakőn érkező
réztest-fegyenc
meghívót küld
a délutáni fonóba,
dallamot szed rokkáján,
majd vasra veri a szemeket.

Vers, látod a jövőt? – Böszörményi Zoltán versei

ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem
az Akropolisz tetején még fehér zászló leng
Kína nagyon olcsón vette meg vágyainkat
a világbörzén most fillérekért kaphatók

Szent haldoklók terme – Dobozi Eszter versei

a magába forduló,
szűkülő tudatba
hull minden, ami volt.

Kopár sziklák fölött színarany istenarc – A hónap alkotója – Rakovszky Zsuzsa verse

Unalom, szorongás és rossz emésztés
fakítja sárgás szürkére a bőrünk –
szürkék vagyunk, akár az árnyak,
sápadtak, mint a holtak szelleme,
mert azok is vagyunk:
mozgó, táplálkozó, párzó halottak!

Romlandóságban – Lőrincz P. Gabriella versei

Hús vagyok
Romlandóságomon osztozok veled
Akár a sírhelyen

Böszörményi Zoltán – A sejtelem és a képzelgés örvényei

Selyempapucsban a vágy világgá megy,
s azon kapjuk magunkat, nem tudunk a nyomába szegődni.
Belső emigrációba vonulunk,
s hányadszor – te jó Ég! –
a zsidókat és a keresztényeket védő karjainkba fogjuk.

A kereszt a mindenség középpontja – Csepcsányi Éva húsvéti poémái

A mártírság is egy vers, vigyázz,
el ne felejtsd majd, ha jönnek a rossz napok.

Szabó Péter: /késő-tavaszi vers-féle/

lelkünk nyugalma lenne ez a táj?
a készülődés a nagy tettre?
ugyan, drága barátom, rám ne várj,
Hit, csak add kezed a kezembe…

Ropog a levegő köröttük – Farkas Árpád versei

Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

A technikus hadbiztos – Szemjon Izrailevics Lipkin poémája Lángi Péter fordításában

Beköszöntött az új, a ’41-es évre virradó éjszaka.
Nővérét és az egész uluszt és az egész kalmük nemzetséget
Elviszik autókon, majd fűthető tehergépkocsikon Szibériába.
De vajon létezhet-e nélkülük a sztyeppei fű,
De vajon létezhet-e nélkülük a földön az emberiség,
Ha hiányzik bár egyetlen,
Sőt akár a legkisebb törzse?

Oldalak