Bennem is nevetgél valaki
akár a mosogatórongy
Most fogok elesni majd
múltidőben

Civilben voltam a versben
Kérdésekkel zaklattam magamat
Rendületlenül toltam előre
a világ szekerét

Sírásunk mindent egybemos,
tűzvésszé mázol minden lángot,
mint a hétágú gyertyatartón
a hét szál gyertya, életünk

A vers olyan
szabad lehet
(költő nélkül),

mint a lánc,
mely elengedte
a kutyát…

Én vak vagyok és tudatlan, de látom,
hogy sokféle az út. Minden dolog
végtelen sok dolog. Te zene vagy,
egek, paloták, folyók, angyalok,
mélységes rózsa, meghitt s végtelen te,
kit az Úr megmutat majd holt szememnek.

A képregény-forma alapvetően nem kíván meg epikus jelleget, vagyis cselekményt; hiszen a líra is – amelynek cselekménye többnyire nincs – lineárisan épül fel, különválasztható, kisebb gondolati elemekből. Egy képzőművész ezeket az egységeket képekké tudja alakítani.

Transzparencia, átláthatóság, áttetszőség és átvilágítás. A dolgok legbelsőbb jellege, működése mást mutat, mint ahogy azokat kívülről látjuk. Ha kívülről szemlélődünk, jelentőségüket nem fedezhetjük fel tökéletesen!
(Mayer Éva)

Szilánkos némaság
körülzár.
Szétpukkadnak
hólyag-galaxisok.

Lepereg az agyag.

Az emberi szellem ereje hatalmas, de az emberi testé gyönge. Az alkotás fárasztó küzdelem; az anyag nem adja könnyen a titkait. Ellenáll, visszavág, meglep. Úrrá kell lenni a célképzett és a tudott, mégis ismeretlen törvények antagonizmusán. Felismerni és elfogadni a művet abban a valóságában, amilyennek nem az alkotója formálta egyedül.