Azt a kérdést, hogy mire jó ez a könyv, a cím elég alaposan össze is foglalja már nekünk – Útikönyvecske az élet útvesztőjébe –, ám senkit se tévesszen meg a kicsinyítőképző, ugyanis elég vaskos tartalmat birtokolhat az olvasó. És valóban csak egy könyvecske lehetne, ha szerzője nem Szappanos Gábor lenne, aki egyedi világlátásával a legtriviálisabb témát is képes izgalmasan tálalni, újabb perspektívába helyezni az ismertet, a megszokottat, az elavultat, vagy épp meguntat.

Sokszor hangzik el panaszként, hogy bár tehetséges nemzet vagyunk – Nobel-díjasaink és olimpiai bajnokaink száma a magyar népesség arányához képest világszerte kiugróan

A szörnyalakok és hibrid lények ábrázolása végigkíséri az emberiség kultúrtörténetét. Már az ókori Egyiptomban is megjelentek olyan túlvilági figurák, mint Ammit, a krokodilfejű, részben oroszlán- és vízilótestű lény, aki az ítélet során felfalta a méltatlannak bizonyuló lelkeket. Az antik görög világban szintén jelen volt az emberfölötti lényektől való tartózkodó tisztelet: az erdők, források és ligetek lakóit – nimfákat, daimónokat – nem volt tanácsos megsérteni, hiszen a természet nem pusztán fizikai, hanem szakrális térként is működött.

Csáth Géza nem a legnépszerűbb írónk, műveit nem könnyű megfejteni. Egy átmeneti időszak, a 19-20 század fordulójának gyermeke volt, és ennek az ambivalens korszaknak minden erényét, hibáját és hangulatát hordozza. Maga is sokoldalú ember, festő, majd zenész akart lenni, végül az írásban találta meg egyéni kifejezésmódját. Tulajdonképpen egy balul sikerült zeneakadémiai felvételi adott más irányt életének.

Hosszan lehetne követni a magyar grafika történetét a 19. század végétől — amikor önállósulva elszakadt a festészetnek alárendelt szerepétől — az akadémiai oktatásba kerülésén (1921) át a két világháború között betöltött szerepéig. Nem teszem, mivel mások már megtették. Az első mondat grafikatörténeti utalásai N. Mészáros Julianna nevéhez kötődnek, és aki a honlapján behatóan ír a területről. Révész Emese pedig az 1945 utáni magyar grafikának a szakértője.

Az Athenaeum gondozásában tavaly jelent meg Szűcs Dóra Szivarfüst és vanília című regénye, amely Leni Riefenstahl és Balázs Béla közös filmjének, a Kék fény forgatásának során kialakult románcuk történetét dolgozta fel. Idén pedig Székely Ilona Szilánkos álmok című alkotása folytatja a sort, amely Putti Lia némafilmsztár életének regényes feldolgozása. Így akár a Kiadó filmtörténeti sorozatának részeként is üdvözölhetjük az új kötetet, amely a filmtörténet korai szakaszának magyar vonatkozású szereplőit, filmjeit emeli ki a feledés homályából.

Kardos G. György, a vérbő humoráról ismert író és publicista egy szép nyári napon éppen hazafelé tartott, amikor a helyi díszállat-kereskedés kirakatában furcsa hirdetést pillantott meg: „Piranhaivadékok 250 forintért kaphatók”.

– Ki a fene akar piranhát venni? – morfondírozott az író, ám hazaérve Spiró György kopogott be hozzá azzal a hírrel, hogy nagyon jól halad legújabb könyvével, már a hétszázadik oldalon tart.

Győriványi Ráth György nemrég megjelent kötete vállaltan szól napjaink zenészeihez, a kortárs előadókhoz, és aktualitása mellett valószínűleg az idő múlásával is nőni fog értéke. Ludwig van Beethoven szimfóniái című könyve ugyanis egy olyan hagyomány folytatója, amely az előadói gyakorlat praktikus oldalát hivatott reprezentálni, benne tájékozódási pontokat adni.

Bármilyen bizarrul hangzik történelmi-kultúrtörténeti távlatokban: a hidegháború és a (kezdeti) űrkorszak minden borzalmának bámulatra méltó művészi következményei voltak. Mintha az amerikai–angolszász, illetve a (szerencsére csak átmenetileg) szovjetizált szláv néplélek valami grandiózus szellemi jóvátételbe fogott volna: ha már mi követjük el a földön a legtöbb szemétséget, akkor mi fogjuk elkövetni a legjobb tudományos-fantasztikus irodalmat is. Bárhogy is közelítünk hozzá – akár Philip K.

A Prae Kiadó és a Webszínház Kft. közös kiadásában megjelenő harmadik évaddal 2025 karácsonyára teljessé vált a Shakespeare/37 könyvformátum sorozata.

A dallamos nevű finn írónő, Inkeri Markkula sokrétű és sokrétegű regénye a megható szerelmi történet mögött fontos társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket is rejt. A kötet egy közép-európai olvasó számára több szempontból is különleges: A hófehér, mesés, de veszélyes, jég borította északi sarkvidéki táj önmagában vonzó helyszín, ezt tetézi még a két főszereplő származása és egyikük drámai titokkal terhelt születéstörténete, identitásválsága.

Kik ők valójában, és hogyan kapcsolódik össze az életük?

Kósa Árpád meglepett! Tudtam róla – ahogyan bárki tudhatja, ha rámegy a mindentudó netre –, hogy tévés személyiség, újságíró, aki több televíziós társaságnak is vezetője volt, továbbá a sportélet területén is menedzser, klubvezető, de most íróként ugrott neve és könyve elém. A könyv címe maga a tartalom: 2049. Igen, mi lesz akkor?

A balti országok titokzatos világot alkotnak Európa mentális és kulturális térképén, legalábbis az általánosságban vehető, mainstream impulzusok szintjén. A nordikus észak-európaiságot eggyel északabbra találjuk, a kelet-európai (sőt: kelet-közép-európai) meghitt koszlottság ethoszát meg mi magunk nyúltuk le szomszédainkkal. Milyen kultúrföldrajzi táj Észtország? Északkelet-Európa…? Egy dolog biztos: a Piret Raud írásait tartalmazó miniantológia, amivel nemrég találkoztam, némi segítségünkre válhat, ha a kortárs észt irodalom, kultúra iránt érdeklődünk.

Viola Szandra neve több helyről is ismerősen csenghet az irodalomkedvelők, s -művelők számára. Nem elhanyagolható esszéista és irodalomszervezői munkássága, emellett a népi hiedelemvilágot feldolgozó ifjúságiregény-sorozatának első két része is pozitív fogadtatásban részült, miközben a legtöbben elsősorban költőként jegyzik a szentesi születésű irodalmárt. Legutóbb, 2025 végén, a fantasytől visszakanyarodott a versekhez: az érdekesen szerkesztett Két világ közt alszik az Orpheusz Kiadó gondozásában látott napvilágot.

Számos negatív kritikát olvastam az Avatar: Tűz és Hamu kapcsán. Olyan is napvilágot látott, amely mindenféle fura elméletet próbál ráhúzni a karakterekre és a nagyon is világos történésekre.

Egressy Zoltán sikeres drámaíró. Neve egybeforrott a Portugállal, amely húsz évig volt a Katona József Színház sikerdarabja, s ma is játsszák több magyar és külföldi színházban. Ugyanakkor Egressy Zoltán sokoldalú művész, Piszke papa meséi címmel gyerekkönyvet ír, számos regény és novella szerzője, sőt egy underground zenekar, a Sztriptíz alapítótagja.