Korlátozottan fontos emlékek

Egressy Zoltán sikeres drámaíró. Neve egybeforrott a Portugállal, amely húsz évig volt a Katona József Színház sikerdarabja, s ma is játsszák több magyar és külföldi színházban. Ugyanakkor Egressy Zoltán sokoldalú művész, Piszke papa meséi címmel gyerekkönyvet ír, számos regény és novella szerzője, sőt egy underground zenekar, a Sztriptíz alapítótagja.

A Kettesével a lépcsőn novelláskötete kisprózákat tartalmaz, hol egész rövideket, mint Örkény egypercesei (Kopp, Dunnyus, Melánia), hol hosszabb lélegzetű, akár több évtizednyi időtávot felölelő elbeszéléseket (Vologya, Kanaszta, Rózi). De mindig hétköznapi hősök hétköznapi történeteit olvassuk, amelyek a valóságban gyökereznek, ám az irrealitásig emelkednek, akárcsak a magyar novella mesterének tartott Mándy Iván műveiben. A hősök mégis hiába ábrándoznak, vágyakoznak valami szebb, jobb, élhetőbb után, beleragadnak a hétköznapok valóságának kisszerűségébe, a Portugál falusi kocsmájában megforduló szereplőkhöz hasonlóan. Ezt a kettősséget, a Földtől való elrugaszkodás képtelenségét és a Föld felett való lebegés vágyát fejezik ki az öt ciklus címei is, amelyek a Sztriptíz zenekar egyik kiadatlan számának szürrealisztikus hangvételű strófájából valók: „Futnak a felhők, futnak a percek / Felnéz az égre egy hallgatag herceg / Nézi a fekete Zeppelint; Az ablakából valaki int / Hétköznapok, hétköznapok / Tükörfolyosón papírhajók”.

Groteszk humorú tragikomédiákat olvasunk, néhol szinte rövid csehovi dramoletteket, ahol vagy olyan párbeszédeknek lehetünk tanúi, melyekben a szereplők elbeszélnek egymás mellett (Lorelei, Summa summarum), vagy épp valaki belső monológján keresztül kapunk képet a történésekről (Entitás, Láttunk-e már jó mentoni nőt?). Szinte egyetlen kivétel a címadó Kettesével a lépcsőn, ahol az esküvőn az újdonsült házaspár veszekedésbe torkolló vitája tragikus végkifejletet sejtet az indulatvezérelt férj dühkitörését követően.

A Fekete hold éjszakáján egy történelmi „mi lett volna, ha?”. A pillangóeffektusra alapozott gondolatkísérlettel játszik el: mi lett volna, ha Ady betegségét megtudva öngyilkos lesz, és leugorva a párizsi Eiffel-toronyból pont Clemenceau arra sétálgató magyar származású menyére zuhan rá? Vajon akkor máshogy alakult volna az ország sorsa? A Monarchia, mint Európa második legnagyobb állama, rengeteg hivatalos nyelvvel egyfajta unióként működött volna tovább? Mert amint Edward Lorenz, a pillangóeffektus atyja megfogalmazta: „A kaotikusan viselkedő állapotjelzővel rendelkező dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését”. Egyszerűbben fogalmazva: a világban minden mindennel összefügg. Akár egy olyan apróság is, mint Ady öngyilkossága átírhatta volna a történelmet. Ezáltal ugyan a magyar irodalom szegényebb lett volna egy nagy költővel, viszont az ország nagyságának, hatalmi súlyának megmaradása szintjén mégis nyerünk. Persze Egressy novellájának épp annyi a valóságalapja, mint a Trianonról keringő számos összeesküvéselméletnek.

A Röhög az egész évfolyam már címében is Karinthy egyik örökbecsű novelláját idézi meg a Tanár úr, kéremből. Itt egy egyetemi előadáson a hallgatók között keringő cédula a humorforrás, amelyből kiderül: titokban mindenki mást szeret, másba szerelmes, és akár Csehov hősei, itt is mindenki a viszonzatlan szerelem rabja. De Egressynél végül a körbeadogatott cédulából fakadó játék derűje felülírja a szerelmi csalódás okozta bánatot, és a végén Kökörcsin tanár úr kései alakmása, az idős kandidátus, Bobojsza is ugyanoda jut: „Magában nyilván megállapította, milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van. Neki.”

A házassági válságok, párkapcsolati traumák, az érzelmek kuszasága, viszonzatlansága Egressynek is épp oly kedvelt témája, mint Csehovnak. A Hőlégballon egy szokatlan szerelmi háromszög, ahol a feleséggel házasságtörő viszonyt folytató pszichológus kényszerül közvetítő szerepet játszani a férj és a feleség rosszul működő kapcsolatában. Míg a Kanaszta című elbeszélésben az érzelmek forgandóságának, változékonyságának, az ellenszenvekből ébredő rokonszenveknek, sőt szerelmek keletkezésének lehetünk tanúi egy generációkon átívelő, több szálon futó családtörténeten keresztül.

Számos elbeszélésnek zenészek a hősei – Egressy rockzenekari pályájából adódik az ágazat ismerete. Szinte mindegyik írás hőse kisiklott életű, kettétört pályájú művész, ám esendőségében is szerethető ember: Vologya, Majdnem Stradivari, Requiem, Arrébb. Az egyetlen kivétel az Angyalok tánca, amely egy ifjú utcazenész kalandját meséli el: egy olasz maffiózókkal és azok barátnőivel átmulatott este történetét. A Majdnem Stradivari a hegedüléssel felhagyó fiatalemberről, A bordűrös dzsörzsében pedig az indiánokért rajongó szabóról szól, és mindkét történet azt sugallja, hogy lelkünk mélyén mindannyian elvetélt művészek, rejtőzködő indiánok vagyunk. Felnőttként eltemettük magunkban gyermekkori álmainkat, titokban mégis utánuk vágyakozunk.

A Süsd meg a madarat és Az anyámféle krumplifőzelék a ma divatos gasztrónovellák közé tartozik. Az egyik elbeszélés Apicius művére, az első fennmaradt római szakácskönyvre épülő gondolatkísérlet, amely az ókori konyha különleges remekeit idézi meg. Flamingó, papagáj és daru elkészítéséhez kapunk benne tippeket – már ha sikerül beszerezni ezeket a szárnyasokat. A másik elbeszélés ezzel szemben egy nagyon egyszerű, hétköznapi ételről szól, amely ízélményként a szerző gyermekkorát idézi fel. Kinek ne lennének kedvenc ételei, melyeket egykoron édesanyja, nagymamája főzött neki? És ki ne keresné azóta is azt az ízt, élményt minden alkalommal, mikor ezt az ételt kóstolja? Nos, Egressy Zoltánnak is az anyámféle krumplifőzelék az örök gyerekkort megidéző ízélmény. Érdemes kipróbálni, továbbadni, hisz minden étel azáltal válik igazi örömforrássá, ha megosztjuk.

A Kettesével a lépcsőn olyan finom lírával és humorral átitatott kispróza, amelynek világában, hőseiben mindannyian magunkra ismerünk. A szereplők esetlen csetlés-botlásain pedig úgy tudunk mosolyogni, hogy az inkább megvigasztal, mintsem elszomorít.

Egressy Zoltán: Kettesével a lépcsőn. Helikon Kiadó, Budapest, 2024.