Költészet

Kilincs, ágy, határállomás – Nádasdy Ádám verse

Az ágy igazságát
nemcsak a kopott, kockás pléd takarja,
hanem a testem is.

Madártánc – Pejin Lea versei

Pingvin vagyok, elrepülni rest
Csak úszni tudok,
Tojásőr a férjem, nincs,
Tojásom sincs, nem kel ki,
tovább halászom,
édesvízben, torták között,
torta vagyok,
fázom.

Önismereti sláger – Nádasdy Ádám verse

Tele szájjal megy a licit, néha rá is dobnak picit,
ki hányat ölt, mennyit lopott, adót csalni ki hogy szokott.

Itt a földön semmi sem tart örökké – Bagi Iván versei

Rám mindig más vigyázott,
mert a nők az életemben
nem anyának születtek.

Por és hamu – Sohár Pál verse

milyen mélyen gyökerezik bennünk a porból lettünk, porrá leszünk,
milyen mélyen lakik bennünk a béke;

Nádasdy Ádám: Gallér

Csakhogy én
a magam állatorvosa vagyok,
én döntöm el, vannak-e sebeim
és kell-e őket nyalogatni

Anyaszív

Lőrincz P. Gabriella, Pénzes Tímea és Varga Melinda verseivel köszöntünk minden Édesanyát május első vasárnapján, Anyák napján.

Simogató – Böszörményi Zoltán olvas fel verseiből – videó

Böszörményi Zoltán József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő olvas fel verseiből.

Egy másik példabeszéd – Géczi János versei

veszélyes meghagyni
annak a szabadságát, aki előtt
a vad természet meghunyászkodik

Időlejtő – Juhász Róbert versei

A takaró alatt összeérnek a vágyak
hideg lábai.
Kipukkad egy nyálból fújt
földgömb.

Állapotváltozások − Részletek Rakovszky Zsuzsa verses regényéből

Nézd túl közelről, és eltűnik a világ,
nézd messziről: eső-csíkozta ablak.
Ne is reménykedj, hogy mögéje látsz,
csak téged tükröz vissza önmagadnak!
Percenként változó felhőalakzat,
te látsz belé tevét vagy madarat.
Csupasz tény nincs: hogy mit tartasz igaznak,
azon múlik, hogy ki vagy te magad.

Célia dala, avagy a regényalak életre kel egy versben – Varga Melinda verse

A vers pontos időtér-kronométer,
fájdalmak foszló vásznát szövő rokka,
zsebtükör, melyből visszanéz
ijesztő macskamaszkom.

A szél kifújta belőlünk az emberséget – Marton-Ady Edina versei

dühöm meztelen,
a fekete kalapot viselem.
hideg melleim közt
elfolyt eső

Böszörményi Zoltán – A sejtelem és a képzelgés örvényei

Selyempapucsban a vágy világgá megy,
s azon kapjuk magunkat, nem tudunk a nyomába szegődni.
Belső emigrációba vonulunk,
s hányadszor – te jó Ég! –
a zsidókat és a keresztényeket védő karjainkba fogjuk.

Oldalak