Költészet

Duna–Tisza vagyok két tárt karommal – Faludy György versei

Bokám zsiráfnyak:
árnyék meg fény, ha nyújtózom.
A csempés udvar tükre rozsda:
belefejel a holdvilág.

SPINOZA REDUX – Böszörményi Zoltán verse

Milyen egyszerű. Meg kell határozni Istent,
s máris kizárhatunk minden mást,
azt is, amit Isten teremtett: a szubsztanciát.

Szálinger Balázs – Ötven rigyáci tesztpilóta

A városban felnőttek a gyerekek.
Reszkető kezű magánosoknál vannak a kulcsok,
Egy teljes nemzedék hiányát görgeti a szél.

A tagadás helye – Polgár Kristóf versei a debütben

Világod, egy tüllrostos odú.
Kívülről is csinos.
Abban a fában én vagyok a daganat,
te meg virágporos szellők.

Ég és föld alá – Bíró Tímea verse

amíg a kölyköket a föld alá lapátolom
véresre sírja a szemeit és szidja magát
amiért nem ivartalanította a kutyát
háromezer dinár de sosincs pénze rá
mert mindig az abortuszomra költi

Az utolsó beszélgetés – Hevesi Judit versei

ne engem szeress.
az vagyok, aki teret ad az észrevétlenségnek:
te akár a sok német bmw, elsuhansz

Bíró Tímea – Az óra járásával ellentétes irány

mindig több levegőre van szükségem
egyre mélyebb ágyúdörrenések törnek
fel a gyomorból az éhség egyre kövérebb
az újakat a gyümölcsözőket lefagyasztom
kell a rost a méhemnek

Soha véget nem érő szeretkezés – Böszörményi Zoltán verse

legyen végtelen gyönyör
soha véget nem érő szeretkezés
legyen Érosz
a látványosság kirakata
kegyetlen vágy a töprengés küszöbén

A végső időcsapda – Papp Attila Zsolt versei

Égitestek robbannak szét
távoli galaxisokban,
és véget ér egy újabb
háború, míg megiszom
a kávét reggelente

Pál Dániel Levente – (aznap kértem meg kezed)

és kérdezted, hogy
hoztam-e virágot,
nemet intettem,
és körbemutattam,
hogy itt nincs virág,
se nedves orrú állatok,
se tündöklő angyalok
(csak te és én, meg a halál)

Tengerváros – Petőcz András, Bíró Tímea, Pethő Lorand, Török Panka, Tamás Dorka és Lakinger Tibor versei

tenger vagyok tengervárosban
az angol utcák örömét, bánatát elnémítom
csak engem hallasz
kagylót találsz, amikor levetkőztetsz

Léna dala – Varga Melinda verse

Mocsarak tüzelik fel a vágyat aranyszín lelkemben...
Távol kongása Másfajta Harangoknak... Alkonyfényben
Sápad a szőke búza... Lelkemben a hús borzongása kél

Oldalak