Költészet

Isten vakablaka – Kupihár Rebeka versei

hajítottál már követ bükkfának?
az erdő akusztikáját ismered?
melyik ágon ül, s mit énekel
a levélnyi istened?

Az áruló test – Oláh András versei

más nyelven beszél a lélek és a test
s amíg nem tudunk elszámolni
életünk retusált képeivel
újra és újra felszínre törnek
a defektes tegnapok

Varga Melinda: A vers mint örömzene

Varga Melinda prózaverses beszámolója Kollár Árpád, Kovács András Ferenc és Markó Béla székelyudvarhelyi irodalmi estjéről.

Szerelem a négyzeten – Lackfi János verse

akkor is szeretlek, ha a ruháid
úgy állnak rajtad, mint vasvillával találomra
egy kupacba dobált turkálós göncök,
azok is, turkálós göncök,
de te is tudod, hogy van, aki turkálóból
is úgy öltözik, mint Lady Diana,
máson meg a legdrágább szalonok árui is
úgy lógnának, mint tehénen a gatya

Nicola Tesla fehér galambja – Böszörményi Zoltán verse

Ő már tudta, hogy doktor Wembly ma eljön hozzám
reggel tíz körül a New Yorker Szállodába.

Az időutazás kérdései – Csornyij Dávid verse a Debütben

Miattad vagyok olyan, mint a nomád alkoholisták:
magzatpálinkát iszom,
és gondolkodom, akarja-e a múlt,
hogy megváltoztassák.

Chaplin a díványon – Gotha Róbert Milán versparódiái

a vers nem gyors-leves,
superglue sem ragaszthatja össze
a sorok közti hézagot.

Új évi köszöntő – Böszörményi Zoltán verse

parazsat szítva tüzeket gyújtva
lappangó álom ereje szálljon
derítsen eget a kétség felett

Az író, aki nem provokál, olyan, mint az ivartalan here!

Az év legizgalmasabb versképeiből válogattunk olvasóink körében népszerű költőinktől és műfordítóinktól, a versrészletek néhol dialógusba lépnek egymással.

Amit el kell mondani – Böszörményi Zoltán verse

Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!

Az Irodalmi Jelen rendhagyó verskarácsonya

Minden ünnep
a múlt
jelen idejű ajándéka.

Átölel egy angyal talpig sztaniolban – Laczkó Vass Róbert versei

rossz hírek jönnek napkeletről
a bölcsek nem zarándokolnak
álmodoznak új bábelekről
számláznak mennynek és pokolnak

Világtalan csavargó – Karkó Ádám versei a Debütben

de tolvajnak nem mi születtünk,
hanem a harmadik, az az ismeretlen,
az a világtalan csavargó,
aki úgyis ott liheg a füledben
és lehallgat téged minden pillanatban.

Sötétkék bögréből iszom a tengert – Jász Attila versnaplója

Régóta gyanítom, hogy fa vagyok. Erős kéreggel,
de az évgyűrűk között a szerelem nedve kering.

Intimissimi – Böszörményi Zoltán verse

Milyen szépen hazudunk a világnak,
milyen mély meggyőződéssel magunknak is!
A valóság tetten ér bennünket, s felfegyverez,
ezernyi voltot sűrít ereinkbe a mutáló, képzelt sérelem.

Oldalak