Ugrás a tartalomra

Kéktúra - Hollóháza, Füzér

Az idei nagy változás: új útitársat kaptam Máté személyben, aki a Csiga. Csiga lett közben kalandos úton az új fiúm, ami másik történet, de ő ebbe a történetbe is elszegődött. Gondoltam, eljön majd egy-két napra, és ez kedves tőle, de aztán máshogy alakult. Először úgy volt, hogy hárman kezdünk: Csiga, Réka, én. Végül Réka nem ért rá, úgyhogy találkozót beszéltünk meg egy helyen, pár nap múlva, mi pedig elindultunk ketten Hollóházáról.

 

Kék, a második esztendő

Előzők:


Idén a jól bevált taktika szerint kezdtünk: fogtuk a térképet, kinyitottuk az utolsó oldalán, és elindulunk az első felé. Ebben az esetben Hollóházáról Pestre, most is végig az ellenkező irányban a kiíráshoz képest. Az idei nagy változás: új útitársat kaptam Máté személyben, aki a Csiga. Csiga lett közben kalandos úton az új fiúm, ami másik történet, de ő ebbe a történetbe is elszegődött. Gondoltam, eljön majd egy-két napra, és ez kedves tőle, de aztán máshogy alakult. Először úgy volt, hogy hárman kezdünk: Csiga, Réka, én. Végül Réka nem ért rá, úgyhogy találkozót beszéltünk meg egy helyen, pár nap múlva, mi pedig elindultunk ketten Hollóházáról.

 

00. Hollóháza

A kezdet ronda esős nap, de már majdnem egy hónapja halasztgattuk az indulást, és mostanra szorított az idő. Előző évben három hetet tudtunk menni, most egy héttel később vagyunk az akkori induláshoz képest.
Így hát délután még foltoztam a tavalyi trikóimat – ahol a táska leszaggatta rólam –, közben azon vacilláltam, hogy jó ötlet-e piros viharjelzésben nekivágni egy ilyen útnak. Este fél kilenc körül viszont már a zuhogó esőben csuktuk magunkra a szállásunk ajtaját Hollóházán. "Majd találkozunk valahol, valamikor", aztán szüleimtől könnyes búcsú, a szállásadó fiúnak némi zsebpénz, mi pedig bevettük magunkat a kis faházba. Elég későn aludtunk el, mert a "nulladik napon" még nem érzi az ember, hogy este tízkor véget ér a világ.

01. Bodó-rét

Reggel világvégére ébred, mert indulás viszont nyolckor van, de legkésőbb kilenckor. Ráadásul felhős volt az ég, és vizes a fű az éjszakai eső után, így ezt az évet rögtön lábzacskóval kezdtem. Rendes cipőt azóta sem vettem, úgyhogy idén tovább öltük egymást a régi zúzós-beázóssal. Ma a beázós feléről szenvedtem a dolgot, megint csak magamnak köszönhetően, téged pedig arra bíztatlak, hogy drága ugyan a rendes cipő, de csak egyszer kell megvenni. A lábzacskó egyébként a bevásárlóközpontok aránylag jó minőségű nejlonszatyraiból készül, az enyémnek a fülét fölül kettévágom, és úgy kötöm meg a bokám fölött, hogy a cipőmből kilógjon a csomó, így nem nyomja a lábam. Ami nagy hátránya a rendes cipő javára, hogy a zacskóban csúszkál a lábad, és ez a hegyek között igen kellemetlen. Főleg lefelé, amikor úgy érzed, mintha a nagylábujjad körménél fogva kapaszkodnál a harminc fokos lejtőn. Zacskó viszont legyen nálad minél több. Szépen összehajtogatva nem foglal sok helyet, nem is nehéz, és igen sok mindenre jó. Tárolóedény, szemetes (ha azt tervezted, hogy csak úgy el fogod dobálni az erdőben, ami már nem kell, akkor inkább el se indulj), szennyestartó, vagy amit csak akarsz. Nálam mindig elég sok volt, és út végére általában elfogyott.
Miután előjöttünk a házból, megkérdeztük a felhőket, hogy milyen idő várható. Ez azt jelenti, hogy fölhívtam apát, nézzen egy időjárás-oldalt az interneten, ahol órára pontosan megmondják, mi várható. Miután elég lesújtó volt az előrejelzés, még megszereztük az első pecsétünket (egy év után mással, máshogy és máshol, de újra az Úton), aztán a Bodó-rétre még fölmentünk szépen, de ott gyors tízórai után máris változtatnunk kellett az útvonalon.

02. Füzér

Féltem, hogy a Nagy-Milicben szakad ránk a piros vihar, és az út elejére jellemző tétovasággal és örökös ijedezéssel végül a K+ ösvény mellett döntöttünk. A hegy így kimaradt, és igaz, hogy csak két kilométerrel mentünk kevesebbet, de a szívem borzasztóan fáj a látványért, amit ott ígértek. Végignézni a Zemplénen, le a füzéri várra és a falvakra, ahol a jó kis kalandjaink estek ezután...
A másik nagy aggodalmam az volt, hogy mi lesz velem a hegyekben.
2008 kezdeti nehézségei és az egy év szünet után már közel sem voltam olyan "önbizalom bajnoka", mint tavaly júniusban. Különben is, mi lesz, ha elcipelem az új fiút kirándulni, én meg szégyenszemre leszédülök a lejtőn, mert nem bírom az iramot. Nagyjából ezekkel a félelmekkel vágtam neki a 2009-es nyárnak, és én lepődtem meg a legjobban, amikor első nap egyszer sem kellett megállnom útközben. (Kivéve persze, amikor a füzéri várhoz másztunk fel.)
Mégis maradt tavalyról pár izmom jól eltitkolva, és ha kellett, nagyjából működtek is. Egészen megtáltosodtam a boldogságtól, így meneteltem Füzér felé, és fogalmam sem volt, hogy ott vár is van, amíg a Nyírjesről meg nem láttuk. Körbe is fotóztam minden irányból, amerre csak jártunk a környéken, egyedül a Nagy-Milicből lenézős kép hiányzott.
Kicsit ültünk aztán a faluban is, de végül megállapodtunk, hogy ezt fönt is lehet, másszunk fel inkább a hegyre, és nézzünk le róla. Így tettünk.

Mint minden hegy, ez is meredek, és megérte a fáradságot. Sokat nem is szeretnék panaszkodni miatta, mert ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy én csak fölmászok rá, de valakik egyszer fölhordták ide a követ, és fölépítették a várat.
És milyen jól tették! Mindenképpen érdemes fölkapaszkodni és körülnézni! Igen kellemes hely, van hozzá kis bazár a jegyárus bácsinál (aki egy élő Füzér lexikon), van WC is, és folyamatosan újítják, úgyhogy mire arra jársz, ennél csak jobb lehet. Lepakoltuk száradni a holminkat – amíg még sütött a nap -, mi pedig úgy, ahogy voltunk, mezítlábasan elindultunk nézelődni és fotózni. Egy órát biztosan eltöltöttünk odafönn.
Ekkor már kezdett sötétedni az ég a Nagy-Milic felől. Látszott a hegy mögül előbukkanó felhőfoszlányokon, hogy sok köszönet nem lesz abban, ami követi őket és erre tart. Gyorsan összepakoltunk és megpróbáltunk tovább indulni, mert még legalább kilenc kilométer volt hátra a mai napból. A gond az volt, hogy a jegyárus bácsitól alig lehetett szabadulni. Előbb a várról mesélt jó hosszan, aztán kiderült, hogy még velem is van közös ismerőse! Kicsi a világ. Mire sikerült végre útra kelnünk, addigra már nemcsak a széle látszott a felhőnek.
 

Előzők:

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.