Szubsztancia-ínyencség

Szubsztancia-ínyencség

(Szentkuthy Miklós nyomán)

Mottó: Az „Ondolált Ikonok” egy több-dimenziós másoló-műhely,
melynek opál-hártyás barlangjában indigó-ráncos a kehely. (N. Z.)

- A „tartós hullámok” szentesítése, vagy a szakrális lenyomatok tartós reprodukálása?
- Nem is ez a kérdés, hiszen az én-ínyencség túllép a definíciók képlékeny kép-rétegein…

- Fehér szirén fehér kígyó-koronája!
- Fehér kútból: titkon, életveszélyesen…
- A gödör túlzsúfolt anatómiája!
- A gödör szeszélye (néha) személyesen…

(Onánia, mint letépett arc veleje…
Merevség, mint igazság-patológia…
Horizontálisan lappangó hehehe…
Aránytalan kalitka: haha-fóbia…)

- Alvó árnyékok - és nehézkes balzsamok…
- Bánatok merevítenek unalmassá…
= Gondolják túl-aktív hipohondriások…
- Vetkőztetés (ó!): lényegre-hámozássá…

- Parancsok parancsával parancsolhatom…
- Anonim pancsokat is hordoz a szél…
- Az ön-fertőzés rímét ma sem áhítom…
- Ördög gyónna; értelem étke mit remél?

- Hullámok íze, hormonális ritmusok…
- Bolond-méhű mező hirtelen halál(r)a…
- Gyomorsavak: pezsgő-buborék vírusok…
- Zárt kegyhelyeknek beteges netovábbja…

(A csatorna-spirálban fekete magzat…
Derékba-törten vonagló gyertyalángok…
Minták a minthákban: mint a vér-alakzat…
Felrobbant szexuál-múzsa: rád-találok!)

***

Szubsztancia-ínyencség. No. II.

(Szentkuthy Miklós Gyomán)

Mottó: A kamaszkor – mint az „identikus igazság” maláriás szezonja –:
nem ismeri „ezeket” a lényegre-bomlasztásokat… (Sz. M.)

- Szubjektív szentek, excentrikus bocsánat…
- Izzadtan ébredő múmia-szédület…
- Ne féljünk az üres templomtól! – Anyádat
: Szeresd úgy, mint szőlő-nedűt a friss szüret…

(Elsőbbség a pompás völgyeknek! –
A hegyek csak aztán jöhetnek…)

- Szent-telen lehetőség (és) valós ábrázat…
- Zamatok nélküli lázat falatozik
: Az ácsokkal parolázó légi alázat
: Miközben fel-hő = al-hővel hadakozik…

- Gyermekes ön-azonosság helyetti gyöngy
: A kamasz-kábulat csók-ömlesztett könyve
: Most mámor-maskara - fejeléstől tört be…
- A gyönyör is tükrözött fóbia-göröngy…

(A „szakadt-vers önfejű dominanciája:
a kanonizált homogén-unalom helyett”… –
Szavaltam odúba, egy Mától-repedt fába…)

- Szezonális groteszkek tartanak távol
: A normá(l)ra hajlamos gyógyulásoktól…
- Saját igazság-kifordulásom gyászol
: De nem félek Ráktól, sem a Moiráktól…

(Ó, visszaverődő: arcbelső-nyershúst kiszakító…
Mágikusnyolcszög-rétegű pohár-szilánk, vakító!)

A verseket Nagy Zopán fotográfiájával illuszráltuk