Aki elmegy
meghal egy kicsit
de nem ellentéte annak
aki marad él csak sajátságos esete

Aki nincs
nem üresség
csak sajátos esete
a hiánynak amit belőlem
kiszakít és a feltépett ijesztő seben
át ömlik befelé az űr kegyetlen hidege – érzi még?

 

 

ZALÁN TIBOR – SZABADOS ÁRPÁD

TÖRMELÉK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élő nem 
ellentéte a holtnak
hanem sajátos esete mondja
Nietzsche valahol a töredékei között

Ezen el kell
gondolkodnom
Én élek nem vagyok
ellentéte a holtnak csak sajátos
esete olyannak aki élt élőként esetlegesen
és egy átmeneti időszakot tévesen életemnek nevezett

Ezen el kell
gondolkodnom
Én halott vagyok
nem vagyok ellentéte élő
voltomnak elő-volt vagyok egy formához
csak sajátos esete lehetek annak aki voltomban
éltem és éltemben voltam potenciális halott s az eset

Aki elmegy
meghal egy kicsit
de nem ellentéte annak
aki marad él csak sajátságos esete

Aki elhagy
elmegy egy kicsit
de nem ellentéte neki
aki mégiscsak maradhatna csak
sajátos esete annak aki valójában lehetett volna
és értelemmel tölthetett volna meg egy örökre kategóriát

Aki nincs
nem üresség
csak sajátos esete
a hiánynak amit belőlem
kiszakít és a feltépett ijesztő seben
át ömlik befelé az űr kegyetlen hidege – érzi még?

 

SZABADOS ÁRPÁD - ZALÁN TIBOR

Senki földje

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

holdsütésben álmodik a lány
álmodja hogy eljön egy király
de a király soha nem jön el
és a lányra sötétség zuhan

itt egy út a semmibe vezet
ott egy másik az is sehová
Istenem akkor hová megyek
fölöttem a csillagkép törött

jó vagyok s a jóság megvisel
akkor is ha ezt csak én tudom
érzem ott fent valaki figyel
megölne de nincs még hozzá kész

mintha vonat vinne suhanás
hátrafelé világ elrohan
nézlek ahogy elmaradsz te is
szólnék de már jég tömi a szám

milyen színház ki a főszerep
konnektorban felizzik a drót
szomjamat nem oltja csók se sör
ne töröld a testedet belém

eső hull a lelkem csupa sár
tócsában giliszta tekereg
otthonom más helyre költözött
értelmezhetetlen szó csupán

emlékeznék nem tudom mire
talán én voltam az a király
mindegy most már minek menjek el
elvette a menedzsment a lányt

nincs már ott az sem aki figyelt
így megölni ő nem már soha
hiányozni fog a törődés
valakié lennék néha én

végtelen vers kettős szélinél
elfáradt létem a pár akkord
idekönyöklök a semmihez
senki nem jön az arcomba néz

a földemen te mit keresel
nem vár választ és ezt jól teszi
így maradunk arcba meredünk
egymáséba mindkettő kié

 

Vereség-foltok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kövek hevernek
szétszórva a keresztig
vezető úton
szétszórt keresztek kövek
hevernek addig és túl

Vereség volt vagy
csak a beismerése
a győzelemnek
a beismerése folt
vagy csak a vereségek

Kevesebb könnyel
egy jól elképzelt halál
sem megoldható
Egy jól elképzelt könnyel
kevesebb a halál is

Lezörögsz-e mint
őszi égről a csillag
ha sír szele kél
Őszi égről lezörög
a csillag Üres az ég

Maga is elvált
szülők gyermekeként a
törésre tapad
elvált gyermekeként a
magányos torz szülőknek

Dadogva ellen
érzések mentén fejti
ki vétlenségét
érzések ellen dadog
a felejtések mentén

Lifegő plakát
piszkos hattyú magára
hagyott szobában
piszkos plakáton liheg
magára fagyott fattyú

Létező szerep
volt vagy csak az arányok
csalóka tükrén
léteztek az arányok
és eltévedt szerepek