Ugrás a tartalomra

Jelige: Őszirózsa – Ricsi szemével a világ

Lehetnék okos gyerek is, ha tanulnék ezt szokta mondani a Marcsi néni, meg hogy egyszer még az egyetemre is mehetnék. Megkérdeztem a Kocsis Pétert, aki már az egyetemre jár, hogy az milyen, azt mondta, jó de nagyon sokat kell tanulni.

 

 

 

 

Jelige: Őszirózsa

Ricsi szemével a világ

 

Én már máma reggel tudtam, hogy nagy ricsaj lesz már megin, mer az Anya azt mondta, hogy a Papó barátja, aza ronda hangú Zoli bácsi jön ebédre. A Zoli bácsinak nem csak a hangja ronda, hanem az a kockás, gyűrőtt kalapja is (amit biztos, hogy nem én tettem a Morzsi kosara alá, azértmert a Zolibácsi túl sokat evett a névnapi bonbonomból - és ha Anya megint megtalálja a naplómat, most remélem, nem csak a helyesirási hibáimat fogja feltánytorgatni belőle a Marcsinéninek, hanem rávilágosodik arra az igazságra is, hogy az ártatlan gyerekét tévessen büntette meg, pedig nem is ő volt a hibás!).
Ha az én fiam ilyet csinálna, márpedig én megmondanám neki, hogy én se csináltam ijet soha, de ha mégis ilyet csinálna, én ilyenért amugy sem tiltanám meg neki sose, hogy  megnézhesse a Rambót, amikor már a fiam egész héten azt a filmet várta a tévében, mert azt még a Papó is megnézte, pedig a Papó aztán tüzelvassal írtaná a tévét (ezt a szót a Marcsi nénitől tanultuk ma), mert azt mongya, hogy az ő gyerekkorában nem volt ilyen, aztán mégis felnőtt. Meg meg is öregedett. Ezt csak az a rondahangu Zoli bácsi mondja mindig hozzá de nincsis igaza. Amióta ismerem a Papót, nem öregedett egy fikarcnyit se. Mindig ilyen ráncai voltak.
Azért tuttam mindjárt, hogy baj lesz, ha a Zolibácsi jön, mert annak mindig veszekszés a vége. Nem is értem, mért barátok mégis a Papóval hát ha mindig veszekszenek? Ha én meg a Dávid állandóan veszekednénk, én se lennék a barátja. Mert igaz, hogy néha eldugom a sapkáját, meg azis igaz, hogy néha elkunyerálom tőle a csokija felét és én soha nem viszek neki helyette másikat, de hát ő is mindig megeszi az almámat és mégse hoz érte mást, meg a házifeladatát se mondom meg soha a Marcsinéninek, ha én irtam meg neki óra előtt a szünetben, mert hát ezért vagyunk mi barátok. De hogy a Papó meg a Zolibácsi mitől barátok azt sehogyse értem. Nem is szoktak együtt focizni.
A Zoli bácsi azonkívül, hogy mindig kicsit görnyedt a háta egész normális ember lehetne ha nem lenne ilyen hangos. Ma is alighogy megjött és leült a Papóval a nappaliban, mindjárt elkezdett veszekszeni:
- No mi az, már egy kávéval sem kínálnak meg itt, vagy mifene?
Pedig a Mamó éppen akkor vitte be a tálcán a kávét meg a süteményt, de hát megmondtam én, hogy ez mijen hangos és gonosz. De azért megköszönte a Mamónak a kávét. Biztos azért, nehogy kinedobjuk a lakásból.
- Még mindig pipázol, te vén katlan? - nézett aztán a Papóra, pedig tudhatná, hogy pipázik, hiszen a múlthéten is látta. Aztán evett egy szelet töröktortát. Pedig azaz én kedvencem. Papó csak eregette a pipafüstöt, én meg a Morzsival játszottam.
- Tudod, öreg Simonyi… MINYGYÁRT KIDOBLAK A HÁZAMBÓL AZ ABLAKON, AMIÉRT VÉN KATLANNAK HÍVSZ, MEG MER MÉG AZ UNOKÁM KEDVENC TÖRÖKTORTÁJÁBÓL IS ESZEL! - mondta a Papó vagy egészen bisztos vagyok benne, hogy valami hasonlót mondott. Éppen nem hallottam ugyanis, mer a nővérem elkezdte bömböltetni a kazettáját a kisszobában. És én egy ilyen kazettabömböltetős, meg Kocsis Péterrel csókolózós nővér társbérletére szorulok. Azt nem tudom biztosan miis aza társbérlő, de azt tudom, hogy a Marcsi néni mindig a társbérlőjére panaszkodott, aki elvette a szülei félházát. Hát nekem is elvette a Kató a félszobámat. Pedig aszt mondja, hogy én vettem el az övét, mertő volt itt előbb, de akkor jól bokán rúgtam, mert mindig ezzel a hüjeséggel jön, hogy ő az idősebb.
Csak vicceltem ám hogy bokánrúgtam. És ha Anya elolvasná a naplómat véletlenül megin, elne higgye a Katónak, hogy én ijet csinálok, lássa, hogy ideis leírtam, hogy csak vicc volt. Mindig a Kató találja ki az ilyent.
- Na mit szólsz öreg Simonyi, mekkorát fordult a világ? - nézett aztán Papó a Zolibácsira, mikor az Anya beszólt a mi kisszobánkba a Katónak, hogy halkítsa már le a zenéjét és végre már én se szenvedtem tartós halláskárosultságot, mint a Mamó, akinek néha hangosabban kellett eszt azt mondani, mert még az üzemben dolgozott, amikor ojan sokat dolgozott, hogy megsüketült bele.
Tudtam, hogy Papó már megint a rencerválcságról beszél, már azóta mióta az eszemet tudom, mindig ezt kérdezi a zoli bácsitól és azt is azóta tudom már, hogy amikor a Papó ezt megkérdezi a Zoli bácsitól, az mindig irrdatlan dühös lesz. Ezt a szót is a Marcsi nénitől tanultam. Ne féljen az Anya, most nem mijattam volt irrdatlanul dühös a Marcsi néni, mert most a Dávidot ültette el. Pedig most engem is elültethetett volna, mert a Panka mellé ültette. Bezzeg a Dávid mindig szerencsésebb…
Azt nem tudom, miaz a rencerválcság. Ha olyan, mint a válcságdíj abban a maffiás filmben, amit a Kató megnézhetett és én persze nem (és persze nekem is a Kató mesélte, mert ha nem szabad megnézni, akkor hogyis láthattam volna?). Abban voltak válcságdíjak, hogy visszakapjanak valamit.
Ez is ojan lehet? Mi mit fizettünk? És mit kaptunk visza?
Na, most megkérdeztem a Katót. Azt mondta: Azt úgy írjuk, hogy rendszerváltás, te hülye! Ezt monta!!! Most majd őt tessék megbüntetni! Azt is mondta, hogy ez azért jó, mert azóta minden egy kicsivel jobb lett és nagyobb lett a szabaccság.
Most már persze értem. A szabaccság az nagyon jó. az olyan jó, hogy Petőfi ötös helyett mindjárt tizenkettest adott rá meg Kosut Lajos is, akinek nem volt esernyője. És azt üzente…  úgy emlékszem elázott a kalapja. Biztos a tisztítóba üzent érte vagy valami ilyesmi. Mindig csak akkor emlékszek rá teljesen, amikor ünnepség van. Ilyenkor mindig elfelejtem mi történt. Voltak katonák is. Én még sose láttam igazi katonákat.
De ha ilyen nagy szabadság van akkor miért nem kaptam még külön szobát igazán nem értem. Pedig arra emlékszek, hogy amikor volt a (rencerváltság) a rendszerváltás, akkor az Apa nagyon örült meg az Anya is, meg mindenki. Azt mondta az Apa, hogy most majd elmegyünk és megnézzük az Ejfel tornyot, meg majd a milánói skálát, és akkor én is nagyon örültem, mert ha az egy akkora makaróni ház, mint ez a mi áruházunk akkor az nagyon nagy boldogság. De azóta még nem mentünk el az Ejfel toronyhoz, és azóta már arra is rájöttem, hogy a milánói skála nem makaróni ház. Igaz, hogy még ott se voltunk azóta se, de a Marcsi néni egyszer mesélt róla. Most már tudom, hogy az egy ilyen zenés vendéglő lehet, de persze csak makarónit kapni benne.
Azt hiszem a Zolibácsi sem kapott külön szobát, biztos azért mérges még mindig a rencerváltásra. Most is mérges volt.
- Nem fordult ez a világ sehová, vén katlan! - mondta mármegin nagyon hangosan, aztán ledobta a süteményes tálját a kis üveg dohányzóasztalra, de az meg majdnem kettétört.  Biztos nem akarta megenni a maradékot és én sem fogom megenni amit egyszer már összecsámcsogott meg szerintem senkise akarhatja azt megenni. De kidobni meg kár lenne egy ilyen finom töröktortát. A Zoli bácsi meg ha akar ha nem, nem eszik többet, én úgy láttam rajta. Hátha a Morzsi nem utáll ilyen hangos emberek után enni, akkor ő megehetné… Az Anya nehogy aszt higgye, hogy én adtam oda a Morzsinak a Zoli bácsi maradék töröktortáját, amíg ő nem figyelt oda mert épp elfoglalta az elöntött méreg. A Morzsi ment oda az üvegasztalhoz és kanalazta bele a saját tálkájába a süteményt. Aztán még vissza is vitte az üres tányérat a kisasztalra. Én mindig montam, hogy ez milyen okos egy kutya.
 - Sehová, sehová! - mondta a Zolibácsi, amíg (én) a Morzsi elvette a süteményes tányérkát az asztalról. - Mégis mi változott volna? Tán már jobb az életed, vén gyárkémény?
Na most ezis. Mért kell így hívnia a Papót? Én se csúfolom a Dávidot semminek. Már legalább másodikas félév óta.
- Nyugodtabb, öreg Simonyi. Nyugodtab - pöfékelte a Papó a pipafüstje meg a szakálla mögül.
- Mire mész a nyugalommal? Tán a földedet visszakaptad-e eger mellett? - mondta Zoli bácsi és láttam, hogy most mingyárt kivágja a hisztit, mert ránézett a süteményére ami nem volt ott. De nem hisztizett pedig örültem volna neki, ha nekiáll vinnyogni mint a Kató, amikor nem mehet diszkóba. Akkor én mindig nevetek rajta. De csak a testvéri szeretet meg az eggyüttérzés miatt.
Papó csak pöfékelt a szakálla mögül. Szerintem a Papó rokona a Télapónak. Vagy ő a télapó. Vagy a Mikulás, ahogy az Anya mindig kijavítja. De hát ugyanaz, nem mindegy ki mit mond? Az énekben is úgy van, hogy Télapó itt van… Énekelni azt nem tudok, de a szövegét azt tudom. Mert sok mindent megjegyzek. Lehetnék okos gyerek is, ha tanulnék ezt szokta mondani a Marcsi néni, meg hogy egyszer még az egyetemre is mehetnék. Megkérdeztem a Kocsis Pétert, aki már az egyetemre jár, hogy az milyen, azt mondta, jó de nagyon sokat kell tanulni. Megis montam a Marcsinéninek, hogy azért tanuljak, hogy majd még töbet tanulhassak? Erre ő aszt monta, hogy most csalódott bennem. Én is csalóttam benne, amikor elmonta a szülőiértekezleten az Apának, hogy mindig rossz vagyok. Most akkor egyegy, ahogy a Kató szokja mondani.
- Arról a földről már így is úgyis lemontam - ezt mondta a Papó és pöfékelt tovább. - De most már nem fél az ember, hogy más is elveszhet. Harminc éve még rettegni kellett minden éjjel. Ma meg még a huligánok petárdáinak is örülök, ha arra kell kelnem és nem a csengőfrászra.
Ez nem igaz. A Papó kiabál a leghangosabban a huligánokra, ha éjszaka petárdáznak a téren. De nem mondtam meg neki hogy hazudik,(mert ő se monta meg az Anyának mikor uszoda helyett elmentünk a fiúkkal moziba és pedig ő adott rá pénzt…)Azok a huligánok ijesztőek, ha az ember éjszaka találkozik velük. még jó hogy eggyel se találkoztam éjszaka, csak egyszer majdnem, amikor este a Morzsit sétáltattam és szembejött egy huligán, de arról megkiderült, hogy a Kocsis Péter. Azért a Dávidnak meg a többieknek úgy meséltem, hogy huligán volt mert majdnem.
- De akkor nem voltak huligánok se! - monta Zoli bácsi és én nem tudtam elhinni neki, mert szerintem bármikor is volt az az akkor, a Zolibácsi éppen azért beszél ilyen hangosan, mert éjszaka mindig kiabált, meg petárdázott, meg huligánkodott. El tudom képzeli róla. Biztos azér görnyett a háta is mikor megy, mert mindig ő cipelte a hátán azt a zsákot amiben a petárda, az ablakbetörőkavicsok meg a sör van. Nehéz a huligánok élete.
- De a földem akkor se volt az enyém - mondta halkan a Papó és tovább pipázott. Ki vette el a Papó földjét azt nem tudom,de mikor eszt mondgya mindig szomorú kicsit. Ha egyszer olyan erőss leszek mint a Rambó akkor majd jól ellátom a baját, és megfogom az összes földet és idehozom a Papónak a térre, hogy itt kapálhasson a hinták meg a járda között, mert mindig azt monygya, hogy az nagyon hiányzik neki, a föld meg a munka.
Furcsa, hogy hiányzik neki a munka. Meg az Anya meg az Apa is mindig azt mondgya, hogy bezzeg az ő nyáritáborukban még építettek meg dolgoztak meg ástak meg… ez most megin olyan mint az egyetem. Az ember tanul hogy gazdag legyen nem azért hogy még többet tanujjon. És pihenni megy nyáron táborba nem azér, hogy dolgoztassák őket szegényeket. Én nagyon sajnálom, hogy nekik ilyen volt a nyáritábor, de ők mégis azt mondják hogy nagyon szerették, mert az összekovácsolta a fiatalokat. Hát nem tudom. szerintem ha megkérdezném az osztályba hé ki akar velem krumpliföldet ásni, akkor az nem kovácsolna ösze senkitse úgy mintha azt mondanám hogy hé kijön velem úszni a balatonba? Akkor biztos levolt zárva a Balaton is mint a határ azért nem mehettek oda úszni az osztályukkal csak a kukoricaföldre meg az épitkezésekre. Akkor inkább mentek volna a játszótérre.
- Rossz korba születtünk az a baj, te vénember - mondta a zolibácsi, és aztán lehúzta a kávéját meg a Papó is felvette az övét, de csak fujogatta. A kávé az nagyon keserű én nem szeretem a kávét mert sok benne a koffer ami meg nem jó a gyerekeknek, meg még nem is kóstoltam soha mert az Anya azt monta hogy nem szabad és én szófogadok. Bezzeg a Kató mindig kávézik mert hogy ő mindig ojan fáratt. Ha én is éjszaka mindig a diszkóban lennék minden hétvégén én is fáratt lennék. Az Apa akkor szokott le a kávéról, mikor drága lett meg a cigiről is akkor szokott le. Azt mongya az nem jó semmire. Szeretném tudni akkor a Kató mégis mért cigizik titokba. Na ha eddig nem tutta az Anya akkor most már tuggya ha megin elolvassa a naplómat. Mert én eddig testvéri szeretetből meg eggyütérzés miatt nem árultam be. Most se árulom csak leirom. Remélem az Anya nem olvassa el hogy a Kató cigizik még akkor se, ha pirossal írtam hogy kitünjön.
Na és akkor a Zolibácsi miután lehuzta a kávéját, elkezdett hosszan beszélni amit én nem értettem egészen, de ilyesmit mondott hogy: de mért most, mikor már semmire se jók ők, meg hogy mért nem hamarabb amikor még lett volna töb lehetőségük az életben meg mondott valamit a báttyáról akit én nem ismerek, de hogy ő bezzeg mégezt se érhette meg mert elvitték ötvenhatban a másik báttya meg elesett de ő még elesni se tudott mire jó már? ha már valami jobb lesz azt ők már úgyse érik meg annak meg mi értelme akkor még élni.
A Papó arca nagyon szürke lett, de csak pipázott tovább meg bólogatott aztán rám nézett és elkezdtek a fociról beszélni. Mért bólogatott aszt nem tudom hiszen a Zolibácsinak nem volt igaza. Az nem igaz hogy ők semmire se jók mert az én Papóm az mindenre jó, neki mindent el lehet mondani amit az Anyának nem, meg persze az anyának amúgyis mindent elmondok nehogy aszt higgye hogy nem. Dehogy ez a Zolibácsi minek kiabál mindig azt nemtudom, csoda hogy a Papó is nem kapott még tartós halláskárosultságot. Még mindig beszélgetnek ottkint, csak közben jött a Kocsis Péter és elvitte itthonról sétálni azt az utálatos nővéremet. Azt monta a játékbolt felé mennek, de nem hoz nekem dínós kártyát, pedig már csak háromféle hiányzik a gyüjteményemből. Hát most nővér az ijen? Nem baj. Én meg cserébe nem fogom összefirkálni a posztereit a falon. Bárki is fogja összefirkálni az biztos nem én leszek.
Most itt írom az iróasztalomon a naplót és hallom, hogy a Zolibácsi még mindig szidja a honvédet. Mindig panaszkodik valamiért. A Papó bezzeg nem szokott annyit. Csak a munka hiányzik neki meg a földje.
De ha eccer olyan erős leszek mint a Rambó…
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.