HELYSZÍNI

Vass Ákos Lajos első verseskötete nemrég jelent meg az Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozat gondozásában Pulton innen, pulton túl címmel. A költő ennek megfelelőem a kolozsvári Bulgakov kávézó bárpultja mögül olvasta föl verseit, illetve válaszolt Márkus András kérdéseire.

Versek a pult mögül

Ha egy költő kocsmárosként dolgozik, pincérlányról írja legszebb szerelmes verseit, és abban sincs semmi különös, ha a versszereplő kissé alkoholmámoros vagy éppen másnapos. Vass Ákos Lajosról bizonyára nem sok, a Bulgakovban kávézó értelmiségi, éjszakázó diák vagy éppen potenciális múzsa tudja, hogy nemcsak a helyiség exhibicionista bárosa, aki narancssárgára vagy zöldre festi a haját és piercingeket visel, hanem költő is. Ahogy az a könyvbemutatót beharangozó szövegben olvasható: a kilencven után született erdélyi költőnemzedék első verseskönyvének szerzője.

A fiatal költő fura külsejéről elmondta: az élénk színű haj, a tetoválás, a piercing „feltűnési viszketegség” terméke, amelyre mindig is volt egy kis hajlama, de csak most tört ki belőle. A költői mesterséggel viszont nem hivalkodik, még olyan is volt, hogy egy író (akit nem akart megnevezni) nem sejtve, hogy az extrém pultos fiú rímeket is farag, megkérdőjelezte olvasottságát, irodalmi műveltségét, aztán nagyon meglepődött, amikor együtt kellett fölolvasniuk a nőnapi irodalmi rendezvényen. Az első kötetes szerző nem akarja, hogy költőnek nézzék; gondoljanak csak róla bármit a külseje, hajviselete alapján, hogy aztán annál inkább meg tudja lepni olvasóit vagy azokat a szakmabelieket, akik még nem ismerik őt.
Márkus András rögtön az est elején feltette a kötelező kérdést, hogy miért és mióta ír. Vass Ákos Lajos tizennégy éves korában írta első versét, amelyre nem igazán büszke, ezért nem is nagyon mutogatja senkinek, de nemcsak ezzel az írásával van így. Hat-hétszáz költeménye van eddig, és ezekből úgy harminc-negyvenet vállalna, tehát utólag a kötetéből sem mindeniket tartja már jó alkotásnak. Nem szívesen ismerkedik, zárkózott egyéniség, még ha sokan a külsőségek alapján nem erre tippelnének is. Sokszor depressziós, ilyenkor tud csak igazán írni, ugyanis amikor boldog, nem keríti hatalmába az alkotókedv. Sepsiszentgyörgyön született, egy ideig a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója volt, de tanulmányait anyagi okok miatt megszakította, így lett a Bulgakov pultosa. „Igazából most már a lakásom csak arra jó, hogy hazamenjek, berakjak egy adag ruhát mosni és néha megborotválkozzak. A kocsma nekem egy második otthon, bár nem tudom, hogy az első hol van. Itt van az, ahol ténylegesen jól érzem magam, ahol közösséget érzek.”
Márkus érdeklődésére, hogy akar-e tartozni valamely irodalmi csoportosuláshoz, irányvonalhoz, illetve mely szerzők voltak hatással költészetére, Vass elmondta: alapvetően az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozat alkotóit tartja nagyra, különösen Orbán János Dénest, Gál Attilát vagy Bálint Tamást. Nem érzi úgy, hogy tartozna bárhová is, megvannak ugyan azok a kortársai, akikkel egy stílusrétegben próbál írni, de nem látja azt, hogy tökéletesen megfelelne egy generációnak, korstílusnak.
Az utóbbi másfél évben főleg a slam poetry foglalkoztatja, amely szerinte képes más közegbe helyezni a költészetet. Úgy véli, mindenkinek elege van már a hagyományos felolvasóestekből, éppen ezért kell valami újítás. A slam az az irány, amely lényegesen több ember érdeklődését keltené fel az irodalom iránt, egy ilyen estre sokkal többen begyűlnének.  Vass a kötetbeli néhány verse mellett ilyen jellegű szövegeiből is fölolvasott. (A slam poetry produkcióba Márkus András is bekapcsolódott, és felhívta a figyelmet: hamarosan, még 2012-ben beindul a Slam Poetry Erdély mozgalom, amely minden jelentkező előtt nyitva áll. Három perc fog a művek előadására rendelkezésre állni, a zsűri tagjait pedig a közönségből választják majd ki.)
Arra a kérdésre, hogy a költőnek alkalmazkodnia kell-e a közönséghez, a meghívott így válaszolt: nem teljesen, de oda kell figyelnie ezekre az igényekre is, mert másképp senki sem fogja őt olvasni. A költő hibája, ha senki sem vesz részt egy könyvbemutatón vagy nagyon kevesen vannak.
Bár a rendezvényen nem volt lehetőség arra, hogy a közönség is feltegye kérdéseit, a fenti állítással bizonyára többen vitatkoztak volna. Ám a könyvbemutató és a fölolvasott versek egyediségében senki nem kételkedett. Egy irodalmi estnek olykor jót tesz némi excentrikus figyelemkeltés, újító jelleg, főként, ha első kötetes bemutatkozásáról van szó.
                                                                                                        

Varga Melinda