Prózák

Bugyborékot a tyúkok elfogadták, bár tollászkodni sem bírt, akárhogyan is igyekezett. A Kati egyszer akkorát röhögött rajta, hogy húslevesként végezte.

Faludi Ádám: BUGYBORÉK, A TYÚKNYÚL

egyenesen odament a piros csatos pénztárcához, és odasúgta neki, hogy már nem kell sokáig itt lennie, a csúnya hosszú lila karmú elárusítónénik között, az enyém leszel, és én mindig nagyon büszke leszek rád, és mindig szeretlek majd, és mindig teliraklak pénzzel, amit Lajos bácsinál keresek

PIROS, ZÖLD, FEKETE – Adorjáni Panna novellái

Az önkormányzat egyik magas, sötét ablaka előtt fekete-fehér madár ugrált a párkányon. Csőrével gyorsan, nagyokat sújtott az üvegre, szárnya vadul csapkodott, mintha be akarna repülni az ablakon valamiért, s kész volna betörni érte az üveget is. Percek teltek el, mire rájöttem, hogy makacsul, reménytelenül küzd a saját tükörképe ellen.

Szőke Imre Mátyás: AZ ÜVEGES BALLADÁJA

Mint évezredes sziklafej halántéka, úgy nyílt meg lassan szobám falán a rés, amíg az egyik könyvlap zavartan rám bólintott születésnapom hajnalán...

NAGY ZOPÁN: Aludni szeretnék (2)

 

 

 

Kinyitja a szekrény oldalának támasztott vasalódeszkát, és ráteszi az első tanút, amin először látta a kunkorodó végű, idegen hajszálakat. Mint egy francia séf a bélszínt, egyenlő hosszúságú, vékony csíkokra szeleteli az öltönyt.

MEGJÁTSZÓTÉR – Hekl Krisztina versei és novellája

Nézem a gerendát, gyönge az én mázsámhoz, mérem a másikat, az még szuvas is. Még a végén leszakadok, kitöröm a lábam, s nyomorék leszek életem végéig. Talán az erdőben lenne a legjobb. De mi lesz, ha jön a medve, én meg még csak fuldoklom?

CZAKÓ GÁBOR: Újabb magyar rémmesék

Egy tó, a föld alatt, a város alatt, a múltat elfeledő életek alatt, konyhaszekrények, teli kamrák, üres szívek, kietlen családok alatt, rendetlen gyerekszobák, zsibbadt nappalik alatt, sárga izzásban.

VÉRVIRÁGOK – Hargitai Ildikó regénye (részletek)

A tavasz úgy érkezett meg Budapestre, mint egy hadihajó a kikötőbe. Lenyűgöző, veszedelmes szépség, tökéletes formák, fegyelmezetten sugárzó erő. A sürgő-forgó matrózokat nem titkolt izgalommal várják a nők, otthon a tükör előtt már végeztek a sminkkel, utolsó pillantást vetnek pompás fenekükre, és már indulnak is.

MENTEM – Szőke Imre Mátyás novellái

 

Informátorom kellemes ünnepeket kívánt. Megtudtam tőle azt is, hogy ez a Szenteste előtti délután. Falinaptárról olvastam le, hogy 1941-et írunk. Átjár valami megkésett belátás, próbálok lecsillapodni. Nincs mese, késedelem nélkül Jadwiga után kell vetnem magam, és ki kell menekítenem odabentről.
Térey János: A MÉZESHÉT

Ha eltávolodtam is, mindig visszatértem. Ha nem is éltem úgy, mindig tanultam és tanítottam, és segítettem a rászorulóknak. Kol min-hásámájim, huc jirát sámájim. Minden az égből jön, kivéve az istenfélelem. Ha nem félem is, mert nincs már elég hitem, én szeretem az Istent. Érti ezt?

Szántó T. Gábor: JÖJJ ÉS LÁSD!

Valamikor, fiatal indián korában Csendes Tollból megpróbáltak sápadtarcút csinálni. Ez persze csak a saját identitását erősítette benne, de azért nem volt könnyű  harc a sápadtarcú világgal szemben. Vegyészmérnöknek szánták, és már majdnem az is lett, persze csak testben, de néha az is elég.

A-Z ÖRÖKKÉ VALÓSÁG – Jász Attila szócikkei Csendes Toll életéből

Kiteregetni a szennyest, ha van, kitenni a szélbe a lelkemet, ezt a mézbe mártott konyharuhát. Beszélek magamról, az érzéseimről, ezek meg szétspriccelik a világba. Megy egy bolgár uszály a folyón, folyik le a vízzel együtt, bekapcsolja a kapitány a rádiót és hallgatja, hogy nem tetszik nekem a világ, ahová folyik.

HA MÁR ÍGY – Deák-Takács Szilvia és Szávai Attila novellái

Akkor talán benne és belőle megérthetném önmagamat is. Mert most csak egyetlen dokumentumom van a létezésemről: a képzeletem.

MORSÁNYI BERNADETT: Álommásolatok

Éjféltájt hazakullogott, az injekciós tűjét az ajtófélfába vágta. Felöltötte magára házi köntösét, hogy ezután kétkedő tekintettel üsse föl a vaskos, bőrkötéses könyvet. Az ablakpárkányon, befőttes üvegekben piócák, varangyok és vízisiklók társaságában férgek és bogarak lakoztak...

BENE ZOLTÁN: A DOKTORNŐ

Előrefúrta az orrát, és futni kezdett, testről-testre haladt át a téren. Körülbelül kétszáz méterre tőlem megállt, az orrával böködni kezdett egy fehér blúzos nőt, valamit kiabált neki, azután hasra feküdt, és már csak szűkölni és vonítani tudott. Hiába mentem utána, többé már nem értettük meg egymást.

SZŐKE IMRE MÁTYÁS: Holtágak

Szépasszony társasága megyeri búcsún üldögélt a százéves körtefa és a sokkalta vénebb kőkerítés árnyékában, és határeset zenét hallgatott. A színpadon igazi hajléktalanok serénykedtek valódi hangszerekkel.

NEM LEHET KIBÍRNI – Czakó Gábor magyar rémmeséi

– Magasságos ég! Te nem felelsz meg magyar regény főhősének! – mondta neki. – Vagy lehet, hogy megfelelsz, de nem nekem, és nem Erdélyben.

Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei (részlet)

Azon gondolkodom, ki kellene csapni az asztalra a tízezrest, és megkérni a mestert, hogy szedje le a polcról a legjobban összeszurkált vudubabát s húzza ki belőle gombostűket, mert az a kis figura valószínűleg én vagyok.

DERVISTÁNCOK – Hekl Krisztina novellái

Viszem az utat. Magamban hordom a lélegzetet, ami felfújja az égre a csillagokat. A hasamban sóhaj. Vékonyka buborék. Levegő nyelvén szélkerék. Üveghajú lány, fák és sistergő levelek. Az elhullás álomszerű. Elviszi, amit elvihet.

 

SZABÓ IMOLA JULIANNA: Neked táncolok

Csak annyit konstatáltam utólag, hogy öreg fejjel gyáva lettem. Felriadva gyertyát gyújtottam. Az volt az érzésem, hogy valaki kintről rám sunyít, a zsalugáteren keresztül alattomosan figyeli minden mozdulatomat. Tán még a gondolataim után is spionkodik.

DÖNTŐ EPIZÓD – Lászlóffy Csaba elbeszélése

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN: Meleg este, telihold; Két miatyánk; A vak, aki látta a halált – novellák

Ez volt az a pillanat, amikor a nagyanyámban feltámadt a félelembe ágyazott életösztön. Ránézett a gyerekeire, akik még jóformán föl sem fogták, hogy apa nélkül maradtak, és az jutott eszébe, hogy ha eztán majd dolgozni megy, nem tudja kire hagyni őket.

NAGYKANÁLIS – Majoros Sándor regénye, második rész – A fekete kendő

A közeljövőben jelenik meg Böszörményi Zoltán új prózakötete. Az író rövid történeteinek – párperceseinek – színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletője Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén.  Az alábbiakban két szemelvényt közlünk a készülő könyvből.  

Lénárd-novellák – BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN: Kegyelem, Hosszú fűrész

A karácsony és a karácsonyi alma. Szenteste délutánján kútba dobott, vízkeresztkor kihalászott piros Jonatán alma. A konyhaasztalt körülállva a petróleumlámpa fényében, annyi cikkre bontva, amennyien éppen, körben a piros héj, belül az átlátszó magház, mint a mise végén.

Onagy Zoltán – PÁROS JÁTÉK A-val – regény, 11. rész

Kényes pillanat volt: az alkalmi beszélgetőtárs minden különösebb erőfeszítés nélkül megmenthette volna. Utasíthatta volna, hogy szedje a sátorfáját és kotródjon. Még jobb lesz, ha félholtra issza magát. Csak ne várja meg itt a reggelt.

NAGYKANÁLIS – Majoros Sándor regénye, első rész

Végignézem, a szuszogásodhoz illesztem a mozdulatokat, kevés legyen az enyém, nehogy magamra emlékeztess.

VAGY TÁN EGÉSZEN – Deák-Takács Szilvia novellái

 

Izgága Béla bátyám belecsúszik az esővizes kútba. Apám utánakap, de ahhoz nincs elég ereje, hogy kiemelje. Így tartja a testvérét négy órán keresztül. Ezzel a kalanddal történt meg családunk első találkozása az irodalommal.

Majoros Sándor: Invokáció egy családregényhez

Burokban születtem, s rövgest megfulladva, a köldökzsinórral a nyakamon, zölden. Vittek a csap alá nyomban, eresztették rám a vizet, hol forrót, hol a hideget, s ráztak kegyetlenül.

Mányoki Endre: ÁLMOSLIGET (intarzia)

 

Annyi mindent nem tudsz. Olyan sokat nem tudsz, és nem vagy hajlandó tudomásul venni a nőről. A nő rendszerint azt hiszi, szerelmes és menne. Változtatna. Engedné elrabolni magát. Ennek több oka is van egyszerre, természetesen. És nem ennyire profán.

Onagy Zoltán: Páros játék A-val (regény, 9. rész)

 

Ahhoz, hogy egy futballpálya a leginkább olyan legyen, amilyen egy futballpálya lehet, végláthatatlanul sok törődés szükségeltetik. Hagyjuk most az építkezéseket, a homokágytól az alácsövezésig, maradjunk csak a felszínnél, az is éppen elég.

NYERS, ZÖLD FŰSZÁLAK – Kőrösi Zoltán focinovellái

Muzsikaszó kéne ide – mondja fennhangon – és egy erősen jó hegedűs. Meg sok bor, hogy az Isten verné meg. Hajnalig inni, mulatni, hogy a föld is megrohadna az ember lába alatt. Ugyanazt a nótát játszani reggelig, amig bele nem süketül az ember, bele nem vakul.

APJA FIA – M. Szabó István elbeszélése

Én annyira kitágítottam a tudatomat, hogy folyton lecsúszik rólam. Én meg leváltottam a zoknit. A zokni mondjon le! És még folytattuk egészen addig megállás nélkül, amíg boldogan éltünk és meg nem haltunk. Akár a rátermett fafejdolgozók, akik hírből sem ismerik a híreket.

JEGYEK CSAK ODAUTAZÁSRA – Faludi Ádám novellái


 

A hangja nyugodt volt, félszeg a távolság. Plakátot ragasztottunk egymás arcára, fuldoklik közöttünk az ölelés. Tágra nyitott ablaknál a kert felé nézünk. Csak egymást nem látjuk.

(Baki Júlia)

 

Cirmos volt és nyolc kiló,
nem szorult támogatásra,
a bajszán nyúlszőr, csirketoll,
valahol el lett ásva.
(Rónai-Balázs Zoltán)

Vers/Történés – MACSKARAJZOK, első karmolás –  Acsai Roland és Rónai-Balázs Zoltán versei, Faludi Ádám novellája

Aktív férfinak (nőnek) világa van. Barátja nincs. Csak a szerzés, a tett, a szöveg. Ledarálni mindent és mindenkit. Az aktív egyetlen jelzővel: mocsok.

Onagy Zoltán – PÁROS JÁTÉK A-VAL – a regény hetedik része

Szép volt az ősz a születésem és a temetésem napján is. Mérlegnek születtem, és annak haltam meg. A horoszkópom azt írta, hogy nincs még egy olyan jegy, amelynek ennyire fontos lenne a kiegyensúlyozottság.

A VÉDŐSZENT SZÜLETÉSE – Podmaniczky Szilárd novellája

Tudják jól, hogy ők most az eljövendő világ beavatott és már mindent látott, titkos papnői, akiknek akár egyetlen apró mozdulatán is, ahogy mondják az effektíve minden múlhat. Érzik a súlyt, de már nem remegnek alatta. Tűrik az igát, és ha azt nem is, magát a tűrést élvezik.

NYERGES GÁBOR ÁDÁM: ... ÉS AZ ÉGIEK

 

 

Már nem szaval, versei elnémulnak, s azt sem érti, miről folyik az asztalnál a társalgás. Előbb csak bosszankodik, aztán egyre dühösebben nézi a jóllakott, kicsit megrészegült társaságot. Az ő ételét eszik, az ő italát isszák, és most még az asztalát is ki akarják sajátítani.

A GONOSZ ASZTAL – Pongrácz P. Mária elbeszélése

– Várj még, fiam – szólalt meg a Mester rögvest, miután befejezte a diktálást. – Javítsd át a főhős nevét, mondjuk arra, hogy... Barát Elemér.
– A Barát Donát miért nem jó?
– Mert csak dilettánsok írnak rímelő nevű hősöket.
– Na és Mikkamakka? Dömdödöm?
– Lázár Ervinnek szabad. Ő zseni volt.

IGAZAM VOLT, TÉVEDTEM (áthúzva) – Haklik Norbert elbeszélése

Az új narancssárga franciaágyból hiányoztak a titkok, hiányzott valami mögöttes varázs. Ötödik évünk. Látom, milyen rémült vagy, elvisznek belőled valamit. Ettől a naptól kezdve fordult elő, hogy éjszaka előzetes bejelentés nélkül nem jöttél haza, nem magyarázkodtál, azt mondtad, ha valami nem tetszik, el lehet húzni. Nekem.

 

PÁROS JÁTÉK A-VAL – Onagy Zoltán regénye (5.)

Önző módon nem beszél
Csak nyomkodja a szivacsot
Így kaparja le a közösséget
(Sós Dóra)

... az ablak befelé néz. Láthat egy kicsi, kerek asztalt, amin összeomlanak a szavak, ahogy visszaütődnek az üvegről. Egymás felé tologatjuk csonkjaikat. Egyformán, mint ahogy a pohárban loccsanó víz próbálta utánozni az esőverést. (Baki Júlia)

Vers/történés

Egyetlen serkentőszer nem került szóba, pedig nélküle minden nehezebb. Nélküle fűvel benőtt iparvágány. Szeretni. Egyszerűen, csendeskén, halkan, ritkán lobbanva, gyakran lobbanva, boldogan, boldogtalanul. Arra ébredni, nincs ott. Arra: ott van.

PÁROS JÁTÉK A-VAL – Onagy Zoltán regénye (4.)

Hétfőn megdöglött egy szép tojója. Napokig sírva járt az udvaron. Húsvét van és még a tyúkja is eldöglik. Isten verje meg, mondja.
Borbély Szilárd írása

Ádvent első vasárnapján Guido atyának az a határozott benyomása támadt, hogy Isten eltűnt. Persze, tudta, hogy ostobaság, Isten nem tűnik el csak úgy, egyáltalán nem tűnik el – de mégis. Pedig kereste mindenütt: a szobában, az ágy alatt, a szekrényben, a templomkert végében, később a perselyben, a tabernákulumban meg az oltáron. Nem találta.

Tupilák és a Gatyás Ölyv – Piros lap a kilencesnek – KERÉKGYÁRTÓ GYÖRGY novellái

Nyúlpörköltet készít a húsból. A gyengéd céltudat csípős-illatos metamorfózisa hagymahuszárral, bordó bódogi paprikával, a lé tetején táncoló gombacsíkokkal, és minden fölött egy távoli, elhaló macskasóhaj. Az elköszönés. Hangszínében a végzetes szépséggel, a búcsú fájdalmával és bánatával. A sóhaj oldódik a szélben. Hang nem marad a szépség után.

ONAGY ZOLTÁN: PÁROS JÁTÉK A-VAL (3. rész)


Az olyan dolog, ami a képzelet és vágy szüleménye, nem kelhet életre veszteség nélkül. Az a leány asszonnyá akart lenni, mert mindenikbe ezt írta bele az Isten. Te meg csupán az érzést kerested, amely megemel, mint a tündérek. Vagy a víz, ahogy lebegtet, a ló, ha ringat vagy repít. Nem őt akartad.

Fabula Smaragdina – A CSILLAGÁSZ TÁLTOSRA LEL – Tamás Kincső mesél 

A boszorkányok bukott tündérek lennének? Betegesen narancssárgák, nyirkosan terebélyesek, sötétet kedvelő, a zugokat elfoglaló asszonynépség. Kígyót-békát előkotornak, és bevarangyozzák az ember napjait. Tündérek aranyoznak, boszorkák varangyoznak? S neki, igazából, kicsoda ez a bogárszemű lány, aki a félhold fényében villant meg?

Fabula Smaragdina – EUPHORBIA BOLDOGTALAN – Tamás Kincső tovább mesél


"Nem cifrázod túl egy beteg ember baját? Úgy néz ki, mintha örülnél. Kell ez? Mi van, ha mára gyógyult családapa ez a rétsági fiú? Nem nyúlsz túl gátlástalanul a közvetlen környezet tegnapjához? Én már régen nem emlékszem semmi hasonlóra. Töröltem az emlékezetből, mint mindent, ami eredetileg sem esett jól. Te meg, ha jól látom, gonoszkodsz és élvezed."

Páros játék A-val - ONAGY ZOLTÁN regénye (2.)


A vandálok csendben fosztogatták I. Krepisz királyságát. A böjt bevált, a király köszvényes rohamai ritkultak, mint a fák árnyéka télen. Álmai könnyűvé lettek, valamint a tündérek, akik elhagyták asztalát és éjszaka táncoltak mosolyt az arcára. Euphorbia menyasszonyát a kertben, liliomok között találta.

FABULA SMARAGDINA – EUPHORBIA BOLDOG  – Tamás Kincső meséje folytatódik 


Klaust gyötörte a lelkiismeret. Nem a lelkifurdalás, az nem, de a lélek. Bárcsak halhatott volna úgy, hogy lelke el is távozik belőle. De nem, ez az egész máshogy lett kitalálva. Ő is sokkal jobban kitalálhatta volna magát. Az álmait is jobban kellene irányítania. Akkor kevesebb gondja lenne az alvással.

ÜDV, ÉDES OTTHON! – Barnás Márton novellái

Élt egy lány a derűsen távoli, angyalian légies, gondtalanul debil Palócföldön. Anna-Máriának keresztelte a pap. A férfi Annuská(m)nak, Ancsá(m)nak, Anná(m)nak nevezte, amikor szerette. Egyik napról a másikra, pontosan kilencvenben átköltözött a Csatornán; férjhez, arisztokrata angolhoz adta magát, mondván: Váltsatok rendszert, franc belétek, meg a rendszerváltásotokba, én addig megalapozom maradék százezer évemet. –  PÁROS JÁTÉK A-VAL - Onagy Zoltán regénye (első rész)


Ha ez az öregember akkor fölpattan, és egy botot vagy egyéb ütleget ragadva elkerget bennünket, megkönnyebbülve és felszabadultan inalunk vissza a bácskai határba. Hogy később úgy emlegessük az egészet, mint valami hősies kalandot. – MAJOROS SÁNDOR: FEGYVERESEK – elbeszélés


Szécsi Noémi legújabb, a Nyughatatlanok című regénye a 82. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Részletet olvashatnak belőle.

Kapcsolódó anyag: Beszélgetés a szerzővel


„Egy éve változott először láthatatlanná, s azóta minden nap, egyre tökéletesebben. Már csak néha lehetett észrevenni a körvonalait valahol a teremben.” Miklya-Luzsányi Eszter írásai – A sárvári díjazottak írásai



 

 

Bemegyek szobába és a csóka nem ott gyúrja az Ildit az ágyon? Benn matatott a bugyijában. Azt hittem, helyben elhányom magam. Pedig hogy szerettem. Szucsán Sándor elbeszélése


Két báránnyal összerekesztve fekete kecske. Felágaskodik az ólban, hogy közelebb jöhessen a lány tenyeréhez. Nyalja róla a ló sós porát. Tamás Kincső regényrészlete 

 


 

– Mit tehetnék? Nem ölhetem meg anyámat! – mondta neki ridegen. Délután történt. Heverészett. Ágya végében ült a pék, fejét kezébe hajtotta. - Tar Károly elbeszélése 


Az elszörnyedt sokadalom hátborzongató sikoltozásába belevegyült a jobbára stájer katonák káromkodása és a sebesültek jajveszékelése. Molnár Ákos elbeszélése. - Molnár Ákos elbeszélése 


Feküdt apám előtt, átkarolva védte a hasát, és hol hisztérikusan sikítva, hol csak némán tátongva a sokktól vinnyogott, hogy segítsen végre valaki. - Felber Brigitta regényrészlete. 


 

Az egyik nap meglátogatta őt a kórházban legjobb barátja, akinek mint élete legnagyobb baját panaszolta el, hogy nem tud egy korty borhoz sem jutni, pedig attól egész biztos meggyógyulna.
Krúdy Gyula írása

 

 

A pincér mellé áll, nem hallom mit kér, de tudom, hogy egy deci száraz vörösbort iszik. Most én jöttem előbb, ő ül mellém, mindig egymás melletti asztalt választunk. Megkapja a bort, belekortyol, nézi a járókelőket. Jó így a közelében ülni. Amikor megérkezik, hátradőlök a székemen, félbeszakítom az olvasást, és én is figyelem az embereket az utcán. Pontosan ugyanazt látjuk mind a ketten, osztozunk a látványban. - eS Kiss Judit novellája


 

De leginkább anyámra haragudott, aki miatt már megint fel kell kerekedni, és aki amúgysem érti meg sem a problémáit, sem a jobb híján vele megosztott gondolatait. Apám legszívesebben otthon maradt volna napi két pár virslivel, egyedül a könyveivel, a televízióval, az életről alkotott elméleteivel és a szeretőjével. Ehelyett vörös fejjel száguldott a saját kezével épített nyaralója felé egy forró konzervdobozban. - Magyar Csaba novellája


– Emberek! – olvasta az elemlámpa fényénél. – Közeleg a végső feltámadás pillanata. Önöket érte az a megtiszteltetés – otthon a tükör előtt begyakorolt mozdulattal körbemutatott a hallgatóságon, több halottnak kellemetlenül belevilágítva sötéthez szokott szemébe –, hogy az első kísérleteken részt vegyenek. Csak az önök temetője, az egész nagy kerek világból! Ez a mai feltámadás csak hajnali három óráig fog tartani, akkor majd vissza kell térni a nemlétbe, a következő tesztig, legalábbis. - Hertza Mikola novellája


Úgy csavarták a mustban ázó falatok ritkán terhelt gyomrát, hogy a többiek illetlenül vihogni kezdtek. Maj Om Ce mester bocsánatkérőleg elsietett az árnyékszék felé. Chin Bo tízéves forma fia, még látta, amint hétrét görnyed [bár azt sosem tudjuk meg, hogy kell – a szerk.], aztán felkiáltott: – De sietős a teremtés Maj Om Ce mesternek! - Novák Valentin taoista kisprózái


Húsvét vízválasztó. Ha nem hiszem a feltámadást, nincs több okom ünnepelni egy karácsonyi csecsemő születését, mint bárki más nagy emberét, nincs több okom siratni Nagypénteken, mint a mindenkori politika bármely más ártatlan áldozatát, és nincs semmivel több okom bízni a Könyvek Könyvének nevezett szövegben, mint bármely más fikcióban. – Kiss Judit Ágnes: Csak a feltámadást ne! 


 

Ízelítő Böszörményi Zoltán Halálos bűn című novelláskötetéből (Ulpius-Ház, Budapest). – Böszörményi Zoltán: A lélek hatalma

 


  Inget gombol, zakót kanyarít, fejébe kalapot nyom – már hallani véli a koma csúfolódását, hogy: de kicsípted magad, mint szaros Pesta Jézus neve napján! Hadd mondja. Nem elég, hogy a keze remeg – valami alcizéje van, a fene se tudja megjegyezni, olyan svábosan hangzik – de a vérnyomása is magas. Mondta neki a Sugár doktor, a körzeti, hogy le kéne tenni a poharat, János, de a koma csak legyintett rá. Majd leteszem én doktor úr, de akkor már szegezik is rám a fedelet, addig hadd vidámodjak még egy kicsit! – Ille István novellája

 

Sokfelé volt ilyen akkoriban, alig két éve tették le a fegyvert a nagy háború után. Kicsit piszkálták, kicsit dobálták, a kölyök állatok szertelenségével, az már csak véletlen volt, hogy az ő kezében robbant. Később azt mondta az orvos, szerencsés, hogy csak az egyik lábát szakította le bokában és a fél keze fejét. Megtréfálta az élet, mondogatta az anyja, így lett rokkant 1920 nyarán, alig tizenöt évesen. – Szilágyi P. Katalin: Tubi; Tréfacsinálók



– Ezeket az embereket, státusztól függetlenül, el kell kapni. Sokkal mélyebbre kell ásni, mint gondoltam, de nem riadok vissza a felszíni robbantástól sem! Nem érdekel a törvény és nem ijedek meg tőle! – nyilatkozta Kóla Lajos, dandártábornok. – Rimóczi László stílparódiái 


A macska egyáltalán nem volt szemtelen, a patkány meg legkevésbé gőgös. Az a jó a jó italban, hogy leveszi az emberről a maszkot. Egy bizonyos fokszám fölött hamar. Ez a pálinka, kérem szépen, ég, ha meggyújtják. Finom is. Nem macskának való, de se nem patkánynak való. Léleknek való. A lelkek találkozásának a macska részéről két gyors hányás utáni kómás álom vetett véget, mielőtt bármiféle következményekkel járó történet lángra kaphatott volna. - Tamás Kincső prózája 


Őket is meglepte hirtelen gerjedelem. Sietősen egymásba kapaszkodtak hát. Attól, hogy a focipályáról megláthatják, nem tartottak. Az ágak eltakarták őket, ők viszont elég jól láttak mindent, a zsivajgás is felhallatszott. Jól esett a szex, a vártnál is jobban, mert – ezt a szinte perverz gondolatot utóbb vallották be egymásnak – közben arra gondoltak, a drukkerek őket biztatják, nekik szurkolnak. - Zsidó Ferenc kisprózái. 


Phillis nem szeretett nő lenni. Nem szerette a szoknyákat (bár most is az volt rajta) (úgy nézett ki, mint egy úttörő kislány, a lába kicsit szőrős, zoknija hosszú volt). Ahogy a táskáin ült, úgy vette észre, őt is kezdik körül állni, mint valami mutatványos bódét. Foghíjas emberek állják körül, hátha szerencse fogat dob a kalapjukba, esetleg pénzt, italra. - Nagypál István prózája.


 

Hanyattfeküdni a kevéske vízben, óvatosan, fel ne horzsolja a fenekemet a kopott zománc. Figyelem, hogyan lepi el a hasamat a víz. Lassan folyik majd bele a köldökömbe, az izmaimmal szabályozom, mennyire lassan. Ha belefolyt, kezdődhet a fürdés. Zöldfű sampon, Amo szappan. Sárga. Minél tovább dörzsölöm a tenyerem, annál keményebb lesz a habja. - Felber Brigitta prózája


 

Kassáktól olvasta ezt, és mélységesen meghatódott, s ejsze’ meg is jámborult attól, hogy itt már az öregséget érte tetten!… A „vénülő harcosnak” gondolnia kell arra, hogy mit tehet jóvá még a világgal szemben. (Hogy legalább az utódok élete minél kevesebb gyötrelemmel járjon. A megpróbáltatások elől úgysem futhat és bújhat el senki fia.) – Lászlóffy Csaba naplóregénye.


Köszönés helyett maga elé tartotta a táskát, így jelezve látogatása célját. A férfi bizalmatlan arckifejezése egycsapásra rémületbe torzult, mintha robbanóanyaggal tele táskát nyújtanának feléje. Dühös női hang hallatszott a lakásból, mire a férfi, se szó, se beszéd, kikapta kezéből a táskát, s becsapta orra előtt az ajtót. – Bányai Tamás novellája. 

Mosolygott rám. De ahhoz nem jött elég közel, hogy tudjam az illatát. A férjemét tudom. Szeretem. Kijön a fürdőből, átölel, cicázik velem. Telefonjában egy sms-sel. Edittől. Editet meg kellene fojtani. Lassan, alaposan. Egy nyakkendővel. A férjem nyakkendőjével. Azzal a feketével, amelyen halvány, épp csak látható arany csíkok futnak rézsút. Stílusos lenne. – Köves Viktória novellája 


Lassan szólok majd neki, hogy elég, álljunk le. Pár pillanatig még hagyom, nehogy hazamenjen, de aztán szólni fogok. Ülök az ágy szélén, nyakamig fel van tűrve a pulcsim, még jó, hogy anyám nem lát be.  – Felber Brigitta Tímea: Elvágyódás


 

– Ájj! Ott maradtok, ahon vagytok! Körbe vagytok véve! – hangzott a fák alól. Ákos állt ott egyedül, a csősz. Nem vettük észre, ahogy nesztelenül odasántított, merthogy sánta volt, nyugodjon békében. Először megijedtünk, aztán látva, hogy Ákos ide-oda topog, és nem tudja eldönteni, melyik fához menjen, fürgén leugráltunk, és heten öt felé szaladtunk. Nem hoztunk szégyent legendás békebeli elődünk, Rideg Sándor tehénpásztorára, a híres neves Regős Bendegúzra. – Prosenszky Róbert: Hagyaték 7.  

A fiam kétségbeesetten megy utána, leszel az én barátom is, kérdezi, közben majdnem elsírja magát. Megkérem a kislányt, játsszanak együtt, de ő hajthatatlan, szótagolva mondja, hogy értsem, ez lá-nyos já-ték. - eS Kiss Judit novellája.  

69 éve hunyt el Stefan Zweig osztrák író, költő, műfordító. (Bécs, 1881. november 28. – Brazília, Petrópolis, 1942. február 23.) Leghíresebb, legismertebb antifasiszta elbeszélésével – a Sakknovellával – tisztelgünk emléke előtt.    

 

Előző éjjel írtam Istvánnak. Kint a konyhában. Ottfelejtettem. Apám elolvasta, aztán amint beléptek az ajtón Ágival, bemosott egyet a nagybátyámnak. Aki valójában nem is az. Nagymama a nappaliból rohant ki, hallva, hogy István a földre zuhan. Apám ordított: – Te állat! Meggyaláztad a lányomat?! Te állat, te! – Köves Viktória: Negyvenhárom  

 

Tíz éve vágom apu haját. Anyámon kívül csak nekem van fizikai kontaktusom vele, a kötelező születésnapi puszin kívül azelőtt sose értünk egymáshoz. Nem, ez nem igaz. Egyszer mégiscsak előfordult. Tizenhat évesen teherbe estem, s az abortusz után, amikor hazaengedtek a kórházból, apu bejött a szobámba, megsimogatta a fejem, és megkérdezte, hogy vagyok. – Rapai Ágnes: Apufilm 

Ám mindez megváltozni látszott, midőn Babett kisasszonyt udvariasan elősegítette a bokorból, mámorosan megmerítkezve annak finom mályvacukor illatában, és beleveszve vad fekete szemeibe. De amitől végképp józan eszét érezte elveszíteni, az a duzzadt ajkak fölötti érzéki fekete pihék, s az azokon fénylő izzadság apró harmata volt. Tóth Tihamér a világ összes gyémántját odaadta volna, csak lecsókolhassa a sós csöppeket, és tisztán érezte, ő most halálosan beleszeretett Sonntag Babett kisasszonyba. – Szilágyi P. Katalin novellája. 

 

 

Hangtalanul nyílt, egy sötét, kriptaszerű előszobába léptünk. A falak mentén vaskos padok, egy vakablakban három viaszgyertya várta, hogy világíthasson. Balra vastagon párnázott, zöld ajtó. Amikor az igazgató kitárta, fény ömlött ránk és liliomillat. Kézzel szőtt perzsa nyelte el lépteink zaját, jókora íróasztal és igen kényelmesnek tűnő szék várta, hogy birtokba vegyem. – Babicz Beáta két kisprózája  

Hóna alá csapta jegyzetfüzetét, zsebébe dugott egy tollat, és elment a könyvtárba. Az egész napját ott töltötte, s csak zárás után ment haza. Másnap ugyanezt tette, ahogyan a harmadik, negyedik és ötödik napon.
– Meddig akarod így folytatni? – kérdezte a felesége a hatodik nap reggelén.
– Amíg be nem bizonyítom, hogy a hóhérok léteznek, és rá nem jövök, hol tanyáznak most. – Szabó Máté Mihály novellája

 

 

 

– Állítólag a szomszéd elesett a fürdőszobában, beütötte a fejét, konyec filma. – Melyik szomszéd? – Az író. Biztos be volt baszva, mint az albán szamár. Ekkor ugrik be, hogy a balesetet szenvedett férfi talán N. N., más író aligha lakik a városvégen. Ó, isten, gondolom, erről nem akarok írni semmit. – Hogy érti? – Mit? – Azt, hogy be volt baszva... – Berúgva, úgy értem. Alkoholos állapotban volt. A részeg embernek csúszik a fürdőszoba. Csúszósabb, mint a józannak. – Nem mondja. Az író ivott? A kopasz felkapja a fejét: – Vicces nő maga, hallja-e. Ki nem iszik ebben a kurva világban? Akinek nincs szája – Onagy Zoltán: A gyilkos villanykörte

 

Társadalmi balsorsunk társadalmi hazugságok következménye. S e hazugságok folytán talánynak látszik az egész magyar népsors, holott nincs itten semmiféle titok, csak eltagadott tények és gondosan csomagolt társadalmi hazugságok vannak. Csaknem két évtizede a magyar faji és nemzeti gondolattól hangos közéletünk. Meg kell tehát végre mutatnunk, hogy a magyar parasztságnak, tehát a magyar fajiság törzsének és törzsökének történelmi szerepét mindig akkor törték le, midőn jogos emberi céljait éskívánságait fojtották meg. Viharsarok - előszó.

Belgium: Aki a jó erkölcsökbe ütköző iratokat kiállít, elad vagy szétoszt stb. Ausztria: Aki az erkölcsiséget és szemérmet durván megbotránkozást keltő módon megsérti stb. (Még a legjobb valamennyi közt.) Spanyolország: Aki nyilvános megbotránkozást keltve oly tanokat terjeszt, melyek a közerkölcssel ellentétben állnak. Portugália: Aki az általános erkölcsi érzetet megsérti. Hollandia: Aki erkölcsi vonatkozásban visszataszító iratot terjeszt. Anglia, Norvégia, Dánia törvényhozása általában csak obscén írásművekről beszél. - Ráth-Végh: Cenzúra és erkölcs.

Magáé volt az ötlet, ne is tagadja. A Szabadság szobor helyén felállított kereszt a ráfeszített söröshordóval, rajta az Üdvözítő felirattal. A megfigyelési osztályunk ráadásul olyan eszközökkel rendelkezik, amiről maga álmodni sem merne. Azt is tudjuk, titokban az orrát túrja. Ismerjük a szokásait, hogy hason fekve alszik, és egy fényképet hord a volt feleségéről a tárcájában. A körmeit tíznaponta vágja, és ha besokallt a magánytól, aprótermetű, ázsiai takarítónőkről fantáziál. – Magyar Csaba három kisprózája

Felfedeztük a már akkoriban is oly sokat emlegetett szociális hálón tátongó éktelen lyukakat. És felfedezésünk birtokában nyomban kötelességünknek éreztük, hogy barátkozzunk. A hajléktalanokkal. A számkivetettekkel. És barátkoztunk. Még nem volt együttérzés éjszakája meg hasonló álságos förmedvények, a világ még egy hangyányit őszintébben működött. Esténként üldögéltünk mellettük padokon, füveken, a fokozatosan sötétebbé válóan kék, aztán fekete alapon csillagfoltos égbolt alatt, kannás bort ittunk literszám. – Bene Zoltán novellája  

Elhevert a fa alatti fűben, s végiggondolta az aznap hallottakat: mire kell figyelni, ha az ember tésztát keleszt (ezt százszor hallotta), drágább lett a tojás, milyen kedves az új postás, és még ezernyi elemi dolog. Ilyesfélékkel tömte az öregasszony a fejét egyéb hallgatóság híján. A macska nyújtózott egyet a fűben, de gondolatai még mindig a nagyi körül forogtak: amikor véletlen kiborította a sót, megtudta, hogy ez mily balszerencsét hoz. Végtére addig járt a néne lábaira, míg az kiparancsolta a konyhából. A konyhaablakon át ugrott a teraszra.Ralpa Ákos kisprózája

 

 Gábor a tornácon „kismennyiségben” sörözött az éjszakai csillagok alatt, amikor a lány mögé somfordált a kész édességgel. A fiú láthatóan „elmerült” gondolatiban, s a lány a világért sem akarta mindezt szétzavarni, remélve, hogy „árulkodó” szaga sem teszi ezt. Gábor szerette a csillagok konstellációját. Odakint hatalmas ’Planetárium’ borult a tájra, melyet egy fényesen elbúgó „Meteóra” hasított ketté.  Rimóczi László: Örömtündér

Fiúk, mondtam, miközben komoran szívtuk cigarettáinkat, odaát magyarok véreznek a barikádokon. Azt mondom, szökjünk át és csatlakozzunk. Aztán mi-mi-mivel harcolsz, te na-nagyon hülye, nézett Kolos a szemüvege mögül. Majd adnak ott vagy szerzünk magunknak, legyintett Dudus. És én éreztem, hogy eljött a pillanat.Szilágyi P. Katalin novellája 

 

A színpad alatti rész sötét volt és merő lucsok. A lány ott feküdt meztelenül a sárban, spermától, húgytól és vértől nedvesen. Nem tudott megszólalni, és meg se mozdult. Két bordája, bal keze és az orrcsontja is eltört, a poharak és sörösüvegek szilánkjai összevagdalták a hátát és a karjait. Amikor a férfiak készen voltak, felemelték az egyik deszkát, és a lányt bedobták a színpad alá. Amikor odalent feküdt, lehúgyozták. Utána újra kimentek. Amikor a rendőrök kihúzták a lányt a sárból, éppen egy polkát játszottak. – Ferdinand von Schirach – Búcsú

 

Aztán csak megtörtént. Ríttam utána, mint a záporeső, mert eszembe jutott, miket mondott anyám a lányok becsületéről, és megmondtam a Palinak, hogy én megiszom a lúgot, innen a vakablakból, ha ezek után el nem vesz éngemet. De az csak simogatott, nyugtatgatott, mint az ideges lovat szokták, hogy innentől már hites menyasszonya vagyok én  neki, mert letelik a szolgálat, és visz ő haza menyecskének Szalárdra. Én hittem is neki, mert akkor már nagyon szerettem, na. – Szilágyi P. Katalin: Bakaruhában. 

Bekötöttek elé két fiatal, testes kancát, s úgy húzatták le a tűzoltószertárból a kézi pumpálású, nyikorgó szerkezetet – de hiába próbálkoztak, nem lehetett beüzemelni; maradtak a vödrök. Két és fél óra leforgása alatt, elégett két, egyenként négy és fél méter magas, négy méter széles, tíz méter hosszú szalmakazal, a pajta, két farakás, három szilvafa és a fakerítés. – Prosenszky Róbert: Hagyaték 17. 

Ők öten, különösen Lermontov és Puskin voltak 16-17 évesen a kedvenceim. Elbeszélő költeményként az Anyegin Puskintól, és a Démon Lermontovtól, prózában a Korunk Hőse szintén Lermontovtól. Szóbelin, pechemre Arany balladáit húztam, konkrétan Zách Klárát. Véres sztori, valahogy nem tudtam szárnyalni, pedig jól ismertem a történeti hátterét, és Arany balladai nyelvezete sem volt érthetetlen, vagy idegen számomra. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 18. 

Elsőben Brezsnyev, másodikban Andropov, harmadikban Csernyenko temetését néztük az iskolában. A Kreml, a Mauzóleum, a Vlaszilij Blazsennij-székesegyház, a katonai felvonulások a Vörös téren, és a tapsoló, csókolózó vénemberek a tribünön, érdekes látványt nyújtottak, jól mutattak a tévében, de hogy mindez mit jelentett, és nem is képzeltük, hogy ez minket közvetlenül érint. Néztünk egymásra ámuldozva, és nem mertük megkérdezni a tanítónőt, hogy ugyan, ez az öreg bácsi, az SZKP főtitkára, a soros, miben halt meg, és azt se mertük mondani, hogy ha ez így megy, és évente halnak meg, miért nem választanak fiatalabbat. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 16.

Pedig ő nagyon szerette ezt az italt és utálta az orvosságot, semmiféle orvosságot sem tudott bevenni. Az egyik nap meglátogatta őt a kórházban legjobb barátja, akinek mint élete legnagyobb baját panaszolta el, hogy nem tud egy korty borhoz sem jutni, pedig attól egész biztos meggyógyulna. A barát megértve a panasz súlyát, másnap a látogatási idő előtt megjelent a kórházban, kezében egy nagy orvosságos üveggel. - Krúdy Gyuláról. 

 

A csónak orra elmerült, a hátulja felcsapódott. Sokan tudtak úszni a lányok közül, a tizenhét éves Julianna többször átúszta a Szenkét, de a riadalomban, kapálózásban egymást nyomták víz alá, s ahogy próbált segíteni a mellette fuldoklókon, már nem maradt elég ereje, hogy kivergődjön a partig, megkapaszkodjon a belógó fűzfák ágába. Három kislány nehezen kiúszott, egyet a fiú húzott ki, a révész, öregedő ember, a felborult csónak szélébe kapaszkodva maradt a víz felszínén, ahogy a parthoz közelebb sodródott, kievickélt. A fiú körbenézett, hatan voltak a parton, négy kislány, a révész meg ő. Aztán elsimult a víz. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 15. 

Untam a nyolc-tíz órás vonatozásokat, buszozásokat, állomáson való várakozásokat. Úgy éreztem, szülőföldem, Szatmár, hihetetlenül messze van, a legmesszebb minden magyarországi vidékek közül. Nincs közvetlen busz vagy vonatkapcsolat, vagy ha van is, nem érzed, mert szükségszerűen vesztegelsz, ha innen elindulsz, Mátészalkán, Nyírbátorban, Nyíregyházán és Debrecenben. Úgy éreztem, Nyíregyháza a periféria, Nyírbátor és Mátészalka a periféria perifériája, és Szatmár, Gyarmattal a szívén, a periféria perifériájának a perifériája. Nem tudtam, kire haragudjak. Kit szidjak, magamban, fogamat összeszorítva. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 14.  

A helyemen elővettem a jegyzeteimet, s újra nekiláttam magolni. Láttam kinn a fényeket, tudtam, hogy a szajoli állomáson robogunk át. Nem lepett meg a sebesség, hiszen a vonat IC járatként közlekedett, minden megszokottnak tűnt, az emberek nyugodtan nézelődtek, olvastak, aludtak, bóbiskoltak vagy beszélgettek. A következő pillanatban kiment a világítás, amit harminc másodpercig tartó pokoli csörömpölés követett, amilyenhez foghatót soha nem hallottam. Vasak és épülettörmelékek zuhanása hallatszott mögülünk. A szerelvény erősen rázkódott, lehetett érezni, hogy szántja a földet, üti a talpfákat, majd nagyot, fémeset csattanva megállt. Csend lett. Prosenszky Róbert: Hagyaték 13. Szajol  

Irulva-pirulva ült le, körbe se mert nézni.
– Nem baj lyányom, ha nem tudod leütni, le kell lőni! – mondta erre az öregember, nyilván azért, hogy oldja a zavart, amit egy váratlan, akaratlanul hangosra sikeredett szellentés okozott. Én nem bírtam, hangosan elnevettem magam. Próbáltam abbahagyni, de még percek múlva is kínzott a röhögés, alattomosan, belülről fel-feltörve, s mivel ez már kezdett kínossá válni, gondoltam, kibírom állva Debrecenig a folyosón. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 12. 

Tudta, hogy csak 18 éves vagyok, nem zavarta. Azt is tudta, hogy szabolcsi, hiába fejtegettem, hogy nem, mert szatmári, s a kettő nem ugyanaz, mindegy volt, pesti nőnek, a Bizottságban vagy a Kontroll Csoportban énekelt, a két csapat egy csapat-e, nekem mindegy, de nem az érdekelte, honnan jövök, hanem az, hogyan adom magam elő, hogyan ölelem. Felteszem, nem is volt abban hiba, mert arra emlékeztem, hogy mivel vettem le a lábáról. Elsősorban pelyhes állú kölyök képemmel, másodsorban félműveltségemmel. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 11..

Magdi, amit tud, megtesz. Sztrongfild legszívesebben kimenne, attól fél, hogy vért lát. Magdi hangosan nyög, jelzi, hogy jön a következő fájás. Gertrúd arca dühös és kegyetlen lesz.
– Mit hörögsz? Nyomni! Akkor jó volt, mi? Most meg itt sopánkodsz? Ne szuszogj, inkább nyomd, mintha szarnál! Ki tudja, kikkel mentél még el ezen a mamlaszon kívül, itt e! Nem tágul, doktor úr! Ennek vasból van a pinája. - Merényi Krisztián: Két novella. 

Esze Tamás, a tarpai jobbágy, ezekben az erdőkben várta bajtársaival Rákóczit hazatérni Lengyelországból. Rákóczi, csalódottan lovagolt át a beregi erdőkön, lápokon, mezőkön, s érezte, még nem bízhat ebben a mezítlábas, kaszával és tőrökkel felszerelkezett társaságban, szedett-vetett kíséretében. Nem is igen értette a nyelvüket, közvetlenül alig tudott velük szót érteni. Beszélte ugyan saját anyanyelvét, a magyart, anyjával, Zrínyi Ilonával, s magyar nevelőivel magyarul beszélt gyermekkorában. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 10. 

Egy fárasztó, lélektelen nap petyhüdt estéjén Laska Lajos úgy érezte, elege lett párjából, helyzetéből, egyáltalán: mindenből és mindenkiből. Ezt csak egyféleképpen lehet orvosolni, döntötte el magában: bujdosással. Mégpedig azonnali bujdosással. Szóval, Laska elhatározta, hogy hagy csapot-papot, asszonyt, munkát, s agyő. Igen ám, de előtte illik röviden tájékoztatni – bár a feleséget – a miértekről. Laska előkeresett egy fehér papírlapot, s nekifogott. Sorolta sérelmeit, bántalmait, megaláztatásait, problémáit: ezernyi volt belőlük. - Zsidó Ferenc kisprózái.  

 

Ha volt egy könyvvásár a faluban, mindig azokat a könyveket kereste, ahol Krisztus arcát láthatja. Amikor összeszedtük a holmiját, Krisztus arcok néztek rám a képeslapokról, a brosúrákról, a borítókról, a festmény reprodukciókról, a fénymásolatokról, hol szelíden, hol elmerengőn, hol szenvedőn, hol szigorúan, hol szomorúan. Magam elé idéztem a mi Urunk, Jézus Krisztus letartóztatását a Gecsemáné kertben. A tanítványok alszanak, míg ő az Atyához fohászkodik. Prosenszky Róbert: Hagyaték 9.

Ezután apám autót cserél a telepen, nagy fekete Volgát hoz el. Holnap után Pestre, a mezőgazdasági minisztériumba viszi a tsz elnököt, ahol tévedésből szalutálnak majd a díszszázad katonái a bejáratnál, mert azt hiszik, a miniszter érkezett. Az is fekete Volgával jár, amit később szocialista limuzinnak nevezünk. Prosenszky Róbert: Hagyaték 8.  

Korabeli írások tanúsága szerint az ország összes földmunkása megfordult itt, és aki egyszer itt járt, nem vágyott még egyszer vissza. Mégsem haladtak. Ezért Németországból rendeltek egy 160 lóerős, 160 tonnás nagyteljesítményű gépezetet, ami 1928 márciusában kezdte el a kotrást. El nem tudom képzelni, hogyan szállították ide azt a monstrumot, amikor is, mai napig messze elkerüli a vasútvonal Kóródot és környékét. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 6.   

A Tisza másik partja szovjet felségterület volt. Akkor még nem tudtam, de nem is értettem volna, hogy a két világháború között Csehszlovák, előtte egy évezredig magyar, majd rövid időre megint magyar a második világháború idején, aztán szovjet, végül meg ukrán. (...) Zavarbaejtő volt gyerek számára a helyzet, nem emlékszem olyan felnőttre, aki ezt a valóságnak megfelelően képes lett volna elmagyarázni, bár olyan is alig akadt, aki érdemben válaszolt. - Hagyaték 5. 

Virrasztásra, ha nem esik az eső, kivi-szik a ház felső udvarára. Ott gyűlnek össze a hozzátartozók, rokonok, szom-szédok, barátok, ismerősök, falubeliek. Akárcsak a református templomban, külön, egyik oldalt a nők, másik oldalt a férfiak ülnek. Kijelölt időpontban meghúzzák a harangot, mely jelzi a hazaszállítást, a virrasztásra hívást, és a temetést. Megjelenik a tiszteletes és a presbiter, zsoltárok hangja árad szét a csendes, csillagfényes éjszakában, itt a közös gyász ideje. Prosenszky Róbert: Hagyaték 4.

A kocsmáros, Kálmán bácsi, nagydarab, erős, határozott ember volt, ha kellett, egyszer-egyszer fel is pofozta a lelkészt, védve az asszonyokat, a feleségét és az anyósát. Úgy mondták, egy-egy részeg dorbézolás után kezet emelt rájuk. Olyankor aztán persze, amikor Kálmán bácsi védelmükre kelt, lelkészhez és férfihez nem méltó módon rimánkodott. – Ne bántson, Kálmán bácsi! – Kálmán bácsit viszont ez nem hatotta meg, súlyos szidalmak közepette felpofozta a lelkészt. Miután felpofozta, le is pofozta, hogy alig bírt felkelni. - Prosenszky Róbert: Hagyaték 3.

Aztán egyszer esett az eső, mikor leadás volt és Etelka néni nem volt otthon, de Tibi bácsi bevitt engem a konyhába, ettünk vajas mézes kenyeret és beszélgettünk és megdicsért, milyen okos kislány vagyok. Elmeséltem neki, hogy szoktunk a babával játszani és akkor bementünk a babaszobába, felültetett az ágyra a baba mellé. Kérdezte, hogy milyet szoktam játszani, mondtam, hogy királylányosat, de ő tud egy jobb játékot, azt mondta. Vetkőztessük le a babát, nézzük meg a ruháit. - Szilágyi P. Katalin novellája. 

A férfi akkor odakerült a többi munkás közé. Hétkor kezdtek pálinkával. A férfi mondta mindig, hogy ő különben budapesti és hogy doktor. A munkások röhögtek rajta, hogy milyen doktor, csodadoktor, s hogy meggyógyítja-e őket, ha megbetegszenek. Kiröhögték, de segítettek neki, mikor lemaradt, mert a férfi nem bírt úgy dolgozni, mint azok, akik egész életükben ezt csinálták. - Háy János novellája.  

 

A gyerek elmászkálgatott itt a kertbe’ is. Megtűrtük, nem vót vele sok kiabálni való. Szépen szót értettünk sokba’, nem vót abba’ hiba. Persze, én vagyok az anyja, ki más vóna? Kicsinek olyan más vót, olyan édes kis cumis, akkor meghaltam vóna, ha baja esik. Az ember kiszeret a másikból. – Merényi Krisztián novellája  

 

Térdnadrágos kisfiú pihen fáradtan egymásra rakott gabonás zsákokon. Meleg van. Amott két fehér ruhás gyermeklány hajol egy gyümölcsös kosár fölé, szalmakalapjuk alól kibuknak a kígyózó copfok. – Szilágyi P. Katalin kisprózája

Valahol az órazseb környékén lakott egy mára lassan-lassan elfeledett feleség, és elenyészően pár boldog év. Ám a sértések, ócska heccek foltozta, verbális erőszakok, durva tréfák szőtte zakó jótékonyan elfedte feslettségét. - Ralpa Ákos kisprózája. 

– A szokott szobám szabad-e? – Alázatos, vörös szemével idegesen pislogott, hol az inasra, hol az úrra sandítva. – Sajnos, uram, mind az öt szoba lefoglalva, orosz urak érkeznek hajnalban.

Kint nagy pamacsokban hullott a hó.  Csepcsányi Éva elbeszélése. 

Beléphetünk, mi nők és a férfiak egymás életébe úgy, mint a szentképeken, földöntúli ragyogás fedi el igazi lényünk, vakító szerelembe zuhanhatunk, és megeshet, ismétlem, megeshet, hogy a fény elillanása után is ragaszkodunk vakon meghozott döntésünkhöz, hogy az igazit látjuk, és ő is az igazit látja bennünk, aki soha másra nem felcserélhető, aki pótolhatatlan - Novák Éva regényrészletre.

A nagy Hodorov barátságosan mosolyogva várta a színpadon, a balerina mégis úgy érezte, az alakját méregeti. A rendező néhány percig az elképzeléséről beszélt, aztán elkezdődött a próba. – Magyar Csaba: Kilencvenöt deka

– Egy bárba? Mit szólna a felesége? – Nagy szemeket mereszthettem, mert mindjárt visszakozott, öniróniával öregnek bélyegezte magát – nem volt az, húsz évvel lehetett több nálam. Lemondtam a beszélgetésről, feleslegesen magyarázkodni kezdett, mit jelentenek egy nős embernek más nők. – Csanda Mária: A világ ösvénye kezdetén

– Tudja, kedves barátom, – kezdte a lakber, – a nyakszirt és a fejbiccentő izom között van egy pont, amire ha ujjal nyomást gyakorolunk, az emberi test zsinórját vesztett marionett bábuként csuklik össze. Kikapcsol, mint egy számítógép, örökre elhallgat, mint egy betemetett kút. Ezt hívják halálpontnak. – Ez durva! – hüledezett Dani, lencséjét törölgetve. – Rimóczi László novellája

Holnap vasárnap, kötelező szülőlátogatás. Megválaszolja újra a kérdést, miért nincs még unokájuk. Zsanett főiskolás, nagyon fiatal, huszonöt, hallani se akar gyerekről. Megérti a lányt, néhány éve még ő is pontosan így gondolkodott. Tíz nagyon hosszú év közöttük a korkülönbség. – Kiss Judit novellája 

Miközben a kijelentés végére ért, már a vásznaiba tekert, és rúgta a gerincemet. A szívem lüktetett az agyamban, menekülni akartam. Az asztaláig nyúltam egy tárgyért kicsavarodva, már azt sem tudom, hogy milyen tárgyért, de átdöftem a bokáját vele, hogy a vége kijöjjön a másik oldalon. – Leesett. Ordított. Pásztor Anita novellája

– Beszélj hozzám, különben elalszom. Nem alszik el. Nem alszik. Hatodik napja megyünk, és nem alszik, soha, egyetlen éjszaka se. Pécs, Dombóvár, Kecskemét, tovább, ezer kilométer, ezerötszáz, Istenem, a kezét erősebben szorítom, mit mondjak, mit mondhatnék? - Szabó Tibor Benjámin: Egyszerű történet a halálról 

 

 * A nő kicsi és fekete (Cerinka-részlet)

"Szeme alatt a finom fehér bőrön sötét karikák."  

 * Csepcsányi Éva: Egy pedofil naplójából 

"A nők úgy tizenhat éves korukban megromlanak." 

* Danyi Zoltán: Helyreállítani önmagát - első rész  

 

 

 

Itt szemben velem a falon egy nő néz vissza rám. A fotó annyira kinagyítva, hogy láthatók a pixelek, de nem csak ettől elmosódott. Távoli,mert bár mindössze öt méterről fotóztam, köztünk volt az eső, egy ablaküveg, az üvegről visszaverődő vizes, csupasz fa, és egy közönséges beton villanyoszlop tükröződése, ráadásul az ablaküveg mögötti függöny árnyéka, és csak ezek mögött a nő. – Hargitai Ildikó novellája. 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése