A víz alatt gondolatai elkalandoztak; egyre jöttek elő a hét emlékei. Még mindig mérges volt a nő rendetlensége miatt. Ki nem állhatta, ahogy a lakással bánt, fájt még csak rágondolni is, milyen látvány fogadta reggelente. Ruhák szerteszét a nappaliban, könyvek a földön heverve, s ami a legrosszabb, mindennemű maradék a mahagóni asztalon, amely már generációk óta a családhoz tartozott. Tudta, hogy bármikor rászólhatott volna, de nem akart hosszú vitákba bonyolódni. Pedig egy alkalommal, amikor észrevette, hogy polcán a cédék elfelejtették az ábécé sorrendet, nagyon közel állt hozzá.

A változás hete

Vasárnap

A teljes megnyugvás töltötte el, amíg vetkőzött. Legalább már nem volt ott többé az a másik. A háta közepére kívánta az ötletet, hogy nála lakjon, de mit tehetett, megígérte barátjának. Nem a nőnek, mert őt akkor még nem ismerte. A zenekarból kérdezte egy barátja, hogy nem lakhatna-e nála a nő egy hétig. Csak egy hét - szögezte le azonnal. Mindez persze pontosan egy héttel volt több annál, mint amit bármikor is kibírt volna úgy, hogy valaki ott lakik a lakásában. Sokkal tartozott azonban barátjának, így nem mondhatott nemet. Megeresztette a vizet. Míg a kád megtelt, körülnézett a szobában.
Mindent a legnagyobb rendben talált. A törölközők a helyükön, a tusfürdő büszkén virított a sampon mellett, s fogkeféje ismét magára maradt. Megkezdődött a tisztulás folyamata. A nő parfümének illata még belengte a házat. Összességében véve nem volt kellemetlen, de nagyon idegenül hatott, amely tény határozottan idegesítette.

Hétfő

A kád megtelt, s beült a habok közé. Szokásához híven fejét a víz alá merítette, majd visszatartva lélegzetét percekig pihent. Elviselhetetlenül fárasztónak tűnt a nap, az estéről nem is beszélve. Örült, hogy végre otthon lehetett.
A víz alatt gondolatai elkalandoztak; egyre jöttek elő a hét emlékei. Még mindig mérges volt a nő rendetlensége miatt. Ki nem állhatta, ahogy a lakással bánt, fájt még csak rágondolni is, milyen látvány fogadta reggelente. Ruhák szerteszét a nappaliban, könyvek a földön heverve, s ami a legrosszabb, mindennemű maradék a mahagóni asztalon, amely már generációk óta a családhoz tartozott. Tudta, hogy bármikor rászólhatott volna, de nem akart hosszú vitákba bonyolódni. Pedig egy alkalommal, amikor észrevette, hogy polcán a cédék elfelejtették az ábécé sorrendet, nagyon közel állt hozzá.

Kedd

Végzett a lábaival. Úgy rémlett, világ életében szerette megmosni talpait. Lábujjközeinek tisztításakor mindig is megmagyarázhatatlan öröm fogta el. Különösen szórakoztatónak találta a gondolatot, milyen hasonlóak, s mégis milyen különbözőek végtagjai.
Miközben a kádból felszálló gőzt követte szemeivel, tekintete megakadt a fürdőszobaszekrényen. Hirtelen nem vette észre, mi volt olyan furcsa, de tudta, hogy a nő felejthetett ott valamit. Percekbe telt, mire rájött, hogy két gyertya foglalta el a korábban üres sarkokat. A hely minden bizonnyal egy újabb üveg aftershave-nek volt fenntartva, vagy valami hasonlónak. Gyertyák kizárva.

Szerda

Miután kezeit is megmosta, kinyúlt a nadrágja zsebébe. A ruhát ugyan összecsöpögtette, de nem törődött vele. Sürgősen rá kellett gyújtania. A szájában égő cigarettával játszani kezdett öngyújtójával. Kis idő sem telt bele, mire kézbe kapta az egyik gyertyát. Abszurd módon nagy és zöld volt. A kád szélére helyezte. Amint meggyújtotta, különös árnyak keltek táncra a falakon.
Úgy tűnt, az árnyékok mondani akarnak valamit. Akkor még túl süket volt azonban ahhoz, hogy bármit is kivegyen a fojtott sercegésből. Csak nézte a fényeket, miközben azon töprengett, mi is vonzza őt ennyire bennük. Eszébe jutott, a nő milyen sokáig volt képes fürdeni.

Csütörtök

A gyertyák fényében megmosta arcát. Egészen szokatlan volt bőrének tapintása; sokkal fiatalabbnak hatott, mint korábban. Ráncainak nyomát keresve azon gondolkodott, milyen lenyűgözően fiatal volt a nő valójában. Visszaemlékezett képtelen ruháira, s lelki szemei előtt látta, hogy omlott vizes haja a fehér vállaira.
Meglepődve tapasztalta, hogy szinte hiányozni kezdett jelenléte. Hiányzott, többek között, ahogy reggelenként zenére dalolászva kávét készített. Holott hangja, s illata már rég elhagyta a házat. Ami egykor bizarrnak tűnt, az idő távlatából mind szép emlékké változott. Soha nem gondolta volna, hogy eljön a pillanat, amikor így vélekedik majd.

Péntek

A hét emlékei öntudatlanul is mosolygásra késztették. Visszagondolván, még csak nem is rémlett, hogy mikor volt utoljára olyan boldog, mint azokban a napokban. Fájdalmas volt beismernie, milyen üres is volt nélküle a ház. Csakúgy, mint élete.
Minél többet gondolt rá, annál jobban nehezedett rá magányának súlya. Aztán mintha elpattant volna szívének egy húrja. Tudta, hogy régi énje abban a pillanatban távozott.

Szombat

Játszani kezdett a gyertyákkal. Miután már égtek egy ideje, az olvadt viasz vastagon gyűlt a tetejükön. Mint muslincákat egy fülledt nyári délután, úgy csalogatta őt a láng.
A fizika e gyermeteg csodáját dédelgetve hirtelen arra lett kíváncsi, vajon mekkora fájdalmat okozhat. Lehet-e egyáltalán hasonló ahhoz, amely bensőjét feszítette. Megfogta az egyik gyertyát, s enyhén megdöntve a viaszt kitartott tenyerébe csepegtette.  Óriási kínokat élt át, ahogy az olvadt anyag szétterült kezén, de ez volt egyetlen vágya. Amint a viasz lassacskán megdermedt, lehúzta az egybefüggő bevonatot. Tenyere vörhenyesre égett. Elhatározta, hogy sebeit megmutatja a nőnek. Biztos volt benne, hogy onnantól kezdve hinni fog.

Vasárnap

Gyorsan befejezte a fürdést és kilépett a vízből. Egyenként magára öltötte ruháit, majd új emberként hagyta el a házat. Azonnal tudta, hogy merre keresse a nőt: karmazsinvörös ujjai mutatták az irányt.