A Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolát érte nemrégiben a megtiszteltetés, hogy fogadja Takács Zsuzsa, költő-írót. A rendezvényt Soósné Molnár Helga - az iskola programszervezője- rendezte. Az író-olvasó találkozón – a tavalyiakhoz hasonlóan – az iskola diákjai közül sokan részt vettek. Az összejövetelre az iskola egyik tantermében került sor, annak megfelelően berendezve.

TAKÁCS ZSUZSA CEGLÉDEN

A ceglédi diákok és tanárok nem csupán a megismerés és találkozás lehetősége miatt várták olyan izgatottan az eseményt, hanem az alkotót magukhoz közelinek érezhették, mivel Takács Zsuzsa a Ceglédtől nem messze eső Szolnok városában élt gyermekkorában. Majd, a Kassa melletti Jászóra költöztek 1942-ben, de egy évvel később visszatértek Magyarországra.
Takács Zsuzsa költő, író 13 megjelent kötete közül a legutóbbi verses kötetéből (Üdvözlégy utazás!, 2004) és a 20 évvel ezelőtt megjelent Rejtjeles tábori lapból (1987) szemezgetett. Az Üdvözlégy, utazás!-ból a költő felolvasott néhány verset, többek között a Forma üvegkoporsókat, Egy világvégi helyet és természetesen a címadó költeményt is. A Forma üvegkoporsók mottója a híres Grimm-meséből, a Hófehérkéből való: „Akkor kigurult fogai közül a mérgezett alma, és mint aki álmából ébred, hirtelen felült.” Takács Zsuzsa valószínűleg azért utal egy mesére, mert ez mind a felnőttek mind a gyermekek közismert, és mégis teljesen más nézőpontból látják ugyanazt. Ebben a műben a hangsúly az érintésen van, ami bárkitől jöhet, azaz a szeretet fontos, és nem az, hogy kitől származik a valódi érzelem: „Fekete / hajjal, üveglapok közt fekszünk, / és egy érintésre várunk.”

Az Egy észrevétel feloldása, ugyanezt a témát (szeretet-érintés) boncolja. Itt a „másik” személye áll a középpontban, aki végeredményben az otthonunkat jelenti, jelentheti, azaz csak a másik emberben, az ő személyében lelhetjük meg az otthonunkat.
Az Ez a világvégi hely is ehhez a gondolathoz kapcsolódik, a valakihez tartozás, az otthon otthontalanság gondolata jelenik meg, de a zárlatot már a halál témája hatja át. A haláltól való félelmet, az egyedüllétet, egész pontosan a magányos haláltól való rettenetet tükrözik a következő sorok: „Mert betelt az idő és alászállt velem, / Szemeim nem kívánnak látni, mint eddig. / Hogy nézzen mindenem, és ne nézzen, / kívánom, hogy nézzen a szájam, a fülem, / az ujjam is. A beeső napfény / hegyesszögében a bolyhokkal, a párákkal, / a szöszökkel és pihékkel együtt nézzek és ne nézzek. Mert félek egyedül.”
A költő elmesélte, hogy az Üdvözlégy, utazás! címadó művével Assisi Szent Ferencre emlékezik, aki versében mindent testvérének tekintett. Takács Zsuzsa egy utazása során ugyanezt érezte át, vagyis hogy minden az övé és hozzá tartozik: „Fivérünk: sár az ormótlan cipőkön, / nővérünk: gumiszőnyeg ráncai. / Ha van megindult tekintet / a fekete tükörben – a miénk az. / Ha van szív bátor – a miénk.”

A Rejtjeles tábori lapból négy mű hangzott el: Séta a Ligetben, Hiányzás oka: családi ok, Tegnap, Farsangi előkészületek. Ezek a költemények a hajdani gyereket idézik, de már a felnőtt alkotó irányítja az egykori kezet, az érzelmek, a család, a barátság, a szerelem témáit járják körül az alkotások. A Hiányzás oka: családi ok című költeményben a család áll a középpontban, a szoros anya-lány kapcsolat, hogyan sétált Takács Zsuzsa édesanyjával a Ligetben egy szép napsütéses tanítási napon. A Séta a Ligetben, ugyanazon a helyszínen játszódik, de már nem a család a fontos, hanem a szabadság és a szerelem: „Nem tudtam, mi legyek: / lány, azaz világos / – mint egy sakkjáték figuráit, / úgy képzeltem el a nemeket / –,vagy fiú, azaz sötét?/… Álmomban K. I.-vel sétáltam a Ligetben. / Átfogta a derekamat, én vállára / hajtottam fejem, mint aki beteg, / és az is voltam: szerelmes őbele. /… Lány vagyok azóta, / örökre foglyod, szerelem.” A barátság témáját a Farsangi előkészületekben lelhetjük meg, amelyben lényeges, hogy a barát mit gondol róla (a gyerek Takács Zsuzsáról), ahogyan ez valamennyiünknek fontos. A barátságról Takács Zsuzsa személyesen is beszélt, mesélt egy gyermekkori barátnőjéről, aki sok mindent élt át, és ez ösztönözte őt is.
Végül első novelláskötetéből, a Megtévesztő külsejű vendégből (2007) is hallhattunk írásokat. Takács Zsuzsa nemcsak saját élményei, tapasztalatai alapján írta novelláit, hanem a hozzá közel álló személyek élményeit szintén felhasználta. Talán ezért is van az, hogy nemcsak egyes szám első személyben szólal meg, hanem akár egy történeten belül is váltogatja a nézőpontokat.
Mindent összevetve, arra lehet következtetni, hogy Takács Zsuzsa író és költő legfontosabb témái közé tartozik a család, a szeretet, a barátság és a szerelem, de talán még ennél is fontosabb az eddig még nem említett bátorság és a másság elfogadása. A bátorság magában foglalja az összes fogalmat, hiszen enélkül sem szeretni, sem elfogadni nem tudnánk. Mindezek által jobban elmélyülhettünk alkotásaiban.

Az író-olvasó találkozó alatt közelebbről is megismerhettük Takács Zsuzsát, mivel számos történetet elmesélt magáról, családjáról, személyes élményeiről. A publikum teljesen rászegezte tekintetét a poétára,amikor ezen történeteket hallgathattuk. Betekintést nyújtott élete legfontosabb állomásaira, mint például a diákéletére, amiről a közgázos tanulók lenyűgözve hallgatták elbeszélését, hiszen ők éppen ezt a korszakot élik át, s talán ez is tájékozódást jelent a jövőre nézve. Takács Zsuzsa elmesélte, hogy párhuzamosan végezte el az Eötvös Lóránd Tudományegyetemet (ELTE) és a Színművészeti főiskolát, az ELTE-n spanyol és olasz irodalmat tanult, majd később a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen spanyol szakosoknak tanított diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket. Nem sokkal később az irodalomba jobban elmélyülve spanyol, angol olasz, francia költőket fordított. A hallgatóság nagy részét elámította a költő sokoldalúsága. Emellett nyitottan fogadta a kérdéseket, amelyeket az érdeklődő tanulók tettek fel a műveivel kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy a diákok figyelmét leginkább az keltette fel ahogyan az alkotó személyességét és természetességét vállalja. Izgalmas, érdekfeszítő, de egyben szórakoztató másfél órát tölthettünk el a Kossuth díjas (2007) alkotóval, Takács Zsuzsával.

Kép és szöveg: Tajcs Csilla

Kapcsolódó:

Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117