Líra

Költészet

Hideg űr csendje zárja szemhéjadat – Molnár Nikolett versei

Úgy tartják, az óceánnak nincsenek emlékei,
erre gondolok, míg újraindítom a mosógépet,
és addig figyelem a víz forgását az üres dobban,
míg végül maga alá temet a homokos part

Harkályváros – Simon Adri versei

Hirtelenfiatal,
tekintete, akár a víz, metszett ívű
koponyáján finom pihék: a leukémiások
kopaszsága.

Életem az utca túloldalán – Pál Dániel Levente versei

kéményseprő lett nem jogász
mit sem sejtve fütyörészett
én pedig hálát adtam az égnek
hogy ma szép idő van
és a kertben lehetek
és hogy az ápolók ma reggel
a gombos kényszerzubbonyba
öltöztettek fel

A versírás tétje – Vörös István – A hónap alkotója

Az emberek a mulandóságra tippelnek,
mint megbízhatóra a törvények közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
és még az eljövendők se léteznek,
hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

Időtlen nyár – Varga Melinda verse

Csönd térde roppan,
mázsás a magány,
múlt nyarak arca
néz vissza a tóból,
emlékek, mosoly, táj.

VersTörténés

R-ősz – Vagina-dialógok – Turczi István versei

Hirtelen tört ránk az októberi este.
Valahol túl hosszan füttyent egy vonat.
Fürdőszobánk ajtaja megint kitárva,
s te kedvtelve nézed ingóságomat.

VersTörténés – Böszörményi Zoltán: Majorana létüres tere

Tükrözött a vágy a torony ablakán,
s míg csapdosott korholt időknek pernye-szárnya,
a huzatos világban egyedül üldögéltem,
én, a firenzei csapos, magamba zárva.

Prágai Tamás: Kabak – Részletek egy megvilágosodásregényből (3. rész)

Abu Kaliz öregapja jégkereskedő volt akkoriban, amikor az elektromos hűtést még nem találták fel. Én jól ismertem ezt az arabot. Magyarországon járt egyetemre.

Turczi István: Adjunk az erotikának

Voltak írók, akik bebeszélték maguknak, hogy az ő nőjük pinája úgy tágul, mint a világegyetem.

Anómia – Berka Attila regénye III/1–3.

Hát nem. Nem leszek a saját karikatúrám. Akkor inkább bukjam arccal előre.
Úgyhogy fújtam egy nagyot a tükörbe és kitaláltam egy másként új életet.

Oldalak

Verstörténés

VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.09 - JÓNÁS TAMÁS - TANDORI DEZSŐ

A szavak
A szavak: való igaz, szavak.
De a való igaz szavak is csak szavak.

Fej vagy írás
Engem nem fejre ejtettek.
Engem írásra ejtettek.
T.D.

MÉGIS HAJNAL

 Bora versei

az idő kioldja a meszet
a csontokból, lerakja máshol

SZÉNMADÁR, FEKETE SZÁRNYAK – Szabó Imola Julianna novellái

 
Az emberek üvegpoharak. Összetört fények mindenütt. Kikapart agyagmadarak. Ma nem visznek el.  Ma csak rajzok. Körvonal a test árnyéka. Kivágnak a földből, mint a papírból.

MONDOM MAGAMNAK – Muszka Sándor versei

 
Szárnyat adott nékem az isten
Hogy jót a rossztól elkerítsem
S ekképp találtam.

Látható költészet – Pogány László versantológiája képekben

Pogány László / Jász Attila - részlet

Pogány László 2013 júniusában védte meg tervezőgrafikai diplomamunkáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A mű egy 28 grafikai lapból álló művészkönyv, mely az Irodalmi Jelen Kiadó Verstörténés című antológiájából válogatott versekre épül. (M.E.)

VERSTÖRTÉNÉS 2010.09.17 - TANDORI DEZSŐ: REPRÓ ÉS PLUSZ - Új ciklus kezdete

 
 
Ne ítéljenek meg.
Ne nyúlkáljanak.
Így nem megyek orvoshoz.
Még fogorvoshoz is hajat kéne mosni.
Miért, kérdi valaki,
És jó, na jó,
De jön egy fok… egy határ…

NAPTEMPLOM VILLANYFÉNYBEN – Jász Attila versregénye – CSONTVÁRY útján, első rész

egy éjjel hazafelé menet idegen kutyára bukkantam, aki hazakísért, és nem akart elválni tőlem, meg akartam tartani, de apám nem engedte, láttam, hogy veszi a puskáját, és kimegy a házból, amikor visszajött, számon kértem, mit csinált kint, röviden csak annyit válaszolt, a kutya veszett volt
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.09-08.15 - Tóth Erzsébet

Augusztus végén hamar hűvösödik, reggelre hideg a harmat a füvön, hideg a parasztok arcán a gond. Jön a szüret, és hova tegyék majd a pár kiló szőlőt, lesz-e belőle legalább must, vagy azt is elviszik, a bolond szomszéd majd az udvarra önti a mustot, ne legyen bor belőle.

VERSTÖRTÉNÉS 2011.06.09 - Zalán Tibor, Acsai Roland, Payer Imre

Ő, a kalóznak kényszerült lovag,
még mindig a buszmegállóban
álldogál. Figyel. Várakozik.
Ha szétvetett lábakkal, feszes derékkal
feltekint a reggeli  égre,
az éjszakait is látja.
(Payer Imre)