ELILLAN gyorsan meg kell találnod siess beszélned kell vele reggel kelj fel korán fölébredned nem elég el ne késs le ne maradj jön a lehetőség a te választásod ragadd meg különben elröppen gyújtópont körül kering ahogy végsősoron mindannyian és nem találkoztok többé talán csak a jövő héten kedden délután négykor a Jupiter és a Szaturnusz vonalán miért nem kelsz fel nem enged el a párna lekésed az utolsó járatod na jó akkor majd kedden készülj fel és írd meg kattints rá és regisztrálj mit számít hogy felemás zokni van a lábadon úgysem látják az értékeid de ha nem jelentkezel annyi ha nem teszel érte akkor minősítik és keretezik a legprivátabb mozdulataidat udvarias lesz a hangnem és velejéig csontos ők az ők akik az érdek érdekében keltek fel időben regisztráltak megírták és elindultak hogy megtehessék hogy rendelkezhessenek veled te leszel a vagy meg az és közeibe illesztett név ragadozó leszel vagy préda jutnak szerepek szakember házastárs szülő és ha bekerülsz végre valamelyikbe onnantól nem sietsz sehová elég csak tartanod a tempót megmaradni amíg lehet és ha lassabb mint éltető belső ritmusod inkább azt mérsékled mint kiess és mikor szünetet tartasz néhány pillanatra is megéri újra felpörgeted magad eltávozást nyert katonaként sietve felejted a harctered pontosan ezt a jövőt látod gyűrött párnádon fekve az ágyban sáska röppen kintről a bentre kipattansz és levadászod na látod már el is múlt attól az átkozott párnától lehetett néhány pillanatra olyan voltál úgy néztél ki mint az áldozat  POTENTIALE VICTIMA szintet lép a séf kimetszi belőled adagját bepácol és félretesz omlósra klopfol mobilhíváson pirít rögzíti az elhangzottakat gondosan ügyel arra hogy a kelleténél jobban le ne égjen és az épp megfelelő percben a tányérjára helyez pöttyet besóz lassú élvezettel rág semmi probléma suttogod amúgy is le akartál adni pár kilót de a stressztől hízol minél többet nyes ki belőled annál jobban hízik a maradékod ő meg közben pihenőt tart hűséged poharából kortyint szája sarkán kicsap a láng szalvétának megteszi nyúzott bőröd pohara fölösét csuklóból löttyinti arra amin egész éjszaka dolgoztatott következhet a különleges desszert a fenyőlevéllel hintett velőskonc sovány kondíciókkal szervírozott közös megegyezés  KIBONTAKOZÁS rövidnadrágban járod az iskolát szervezeted megszokja a telet felszerelés nélküli éltanuló anyáddal a szobakonyhában földre tett fazékból puszta marékkal emelgetitek szájatokhoz az égető puliszkát a családra olvasva a kategória nemkívánatos elem a kémiát érted, de ezt hogyan és mi értelme lenne értened? életben hagynak tölteléknek a kutya után rákövetkező rangban a tankönyveid borítóján közlik elvárt példaképeid kitűnő érettségi után a postaládában hivatalos levél elutasított felvételi fellebbezel a nemzetbiztonságnál a válaszuktól lebénul bal karod hited mégsem ütlegelték szét busszal utazol az állomásra édesanyád mosolyt erőltet félkézzel csimpaszkodsz a vékonyodó kapaszkodóba az egyház Belgiumba csempész befogadót nyújt és reményt tanulás mellett végezhető munkát Leuvenben pezseg az élet hajtod a kölcsönbicikli pedálját diploma summa cum laude ugyanezen az egyetemen nevelsz ki egy egész építésznemzedéket kötetlen talajra fejlesztesz házat alapozva még a híg mocsárra is stigmaiszapba merül az oszlop és egy fénylő októberi reggelen melletted ébred a tavasz ismerted a lányt az évfolyamról de nem engedhetted meg legalábbis azt hitted sorsodtól tartod őt távol de határa nem csak az országnak van mára a legkisebb fiad is apa nem használják ezt a fura nyelvet amit tőled mellékesen eltanultak neked valahogy hiányzik visszatelepülsz társaddal kettesben Óbudán találtok lakást kilátással a Margit-szigetre Pestre villamossal jársz újratanulsz jó pár utcanevet a Dohány utca falánál megtorpansz rád mered a vakolat golyónyoma nem érti hova tegyen mintha valami köze lenne hozzád kitartóan állod a nézést és már te is kíváncsi vagy kapatos galericsapat közeleg lengőbicskával a farmerzsebben adjon már egy cigit öregem nem dohányzol mentegeted magad amaz apád alkatrészét emlegeti taszít rajtad ahogy elhalad a kibillenő súlypontodon korrigálnál de ez a félmozdulat leleplez a téglába fúródott repesz szembogara kipécéz magának sehol egy fedezék ugyan hova is bújnál? csak most értheted meg épp e golyónyomok miatt költöztél haza és szembejön az apád föltartott jobb kézzel adod meg magad mintha buszon kapaszkodnál

a félelem ami rajtam ült valamiféle istennek hitte magát

Bányamagányban Örök időkre Zsivajától megfosztva Olvadó sólében

Virít a felhők között a foltnyi vér,
ívlámpák szórnak hajadra lomha fényt.
A körönd is a fénykép része, apró
máglyák ülik körbe.

Az vagyok, 
kiből kirügyezett az elmúlás zöldje, 
aki látta a halált, és megölelte

legyen a vers, bár halkan szóló, de igaz kétezer-huszonötben. 

Vége ennek a nyárnak is, üresek a gólyafészkek, üres az ágyam hajnali négy óta, mint aki azt hiszi, ez az utolsó napja, selejtezek, függönyt mosok, élére vasalom az elmúlást

Lobogj, lobogj tovább,    te őszi pillanat!

és most hogy csend van nem tudom, ki sír de a hang belőlem jön

könnyeid átszivárognak a réseken  megkésett mondatok ölelnek 

Reméltem, ha az ösvényről letérek, van egy másik világ, ahol beszélnek a néma   lények: fű, falomb, patak.

A szerző készülő, Ez nem uszoda munkacímű verseskötetéből. A vers vagy szöveg itt medenceként jelenik meg, amelyben a nyelv és a gondolat – mint test vagy testek – kulturális és fenomenológiai tereken siklanak. Ez az úszómedence a világban való létezés, gondolkodás vagy úszás képlékeny színtere, a gondolkodó psziché játéktere.

Sárgán ég az éjszaka ujja

a holdsarló lángja mintha keresné vándorló csillagait.

Tudom, hogy a világot gyakran nyaldossa tűz itt is, ott is, akkor és most is, de az én életem abban a városban, akkor kezdett virágzani, és akkor, ott is ért véget.

tovább bolyongok és megpróbállak elfelejteni

Ármentesítő társulati igazgató
főmérnök dédapám,
Vaniss Gyula, szolgálati

homokfutóján, gyomai otthonából
útra válva a legszívesebben,
munka közben is megújulva,
itt, ezen a tájon körözött.

Olvad a most, a már, a rég, a közös és az egyedül, kinn olvad, legbelül.

A buszok csak akkor érkeznek meg ha várnak rájuk.

Felgyújtott lámpa kényes fényviszonyában
mi ketten