Fázni mindenki segít.
Ami viszont feledhetetlen: a nagy ideálok.
Tolják a széket, itt is állnak, ott is álmok.
A többi viszolygás a felszínen.

 Videovers-rovatunkban ezúttal Böszörményi Zoltán verseit hallgathatják meg.

KÖLTÉSZET

Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe.
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

​​​​​​​Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötete furcsa és izgalmas világba kalauzolja olvasóit. A Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi művét megidéző, szikár, minimalista stílusban íródott novellák valahol Brazíliában, egy bennszülöttek és bevándorlók által vegyesen lakott, az esőerdő peremén meghúzódó, apró faluban játszódnak, ahol szinte megállt az idő.  

a költészet látvány,
a teremtés akarat

Mészáros Sándor méltatása Böszörményi Zoltán Füst című novelláskötetéről.

A hatvani Ünnepi Könyvhét irodalmi estjén – a Hatvani Közművelődésért Alapítvány, a hatvani Ady Endre Könyvtár és a Ratkó József Közművelődési Egyesület közös szervezésében – Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötetét és A Gregorina-kanyar című antológiát mutatták be.

Az Irodalmi Jelen videokritika-sorozatot indított Zoom címmel. A közönséget és a szakmát megosztó kötetekről beszélnek szerkesztők, újságírók, kritikusok, költők, tanárok, egyetemisták. Ezúttal Böszörményi Zoltán Regál című kötetéről beszélt Csepcsányi Éva, Molnár Dávid és Rónai-Balázs Zoltán.

 
 
Vörös uszály a reggel.
Lépéseid elől fut, illan,
fél,
nehogy rátaposs

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.

Belsővé kell tenni a fényt, megértetni a titkot, továbbadni, hogyan lehet szikrát csiholni, hogyan vészelhetjük át a telet, amikor átfázik rajtunk a semmi bőre, és már csak az a gondolat nyugtat meg minket: ismerünk legalább egy fényhozót, aki a barátunk.

Böszörményi Zoltán székelyudvarhelyi könyvbemutatóján az író rendhagyó irodalmi életútjáról és legutóbbi regénye megírásának körülményeiről hallhatott a „Küküllő-menti Athén” irodalomra mindig éhes közönsége.

Böszörményi Zoltán beszéde az Irodalmi Jelen 10. születésnapján hangzott el, Budapesten a Fészek Művészklubban.

A főszerkesztői ígéret nem szállt el a semmibe: az ötéves születésnapon Böszörményi Zoltán azzal búcsúzott: a tizediken újra együtt, itt. És így lett. A Fészek Művészklub színházterme egykori és jelenlegi szerzőkkel, munkatársakkal, barátokkal telt meg.

A menekülés, mint egyetemes probléma és élethelyzet a témája Böszörményi Zoltán legújabb, Regál című regényének, amelyet az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében a Bulgakov Kávéházban mutattak be, a Kolozsvári Magyar Napok irodalmi záróakkordjaként.

 
Miért-miért nem, arra gondolok, hogy évszázadokkal ezelőtt a Regál-vidékéről errefelé tartottak a szekérkaravánok. Úgy olvastam, másmilyen volt a fogadtatásuk. Igaz, azonnal látszott, mi mindent hoztak magukkal.
A Regál irányába később kezdődött el a „kitántorgás”.
Nem jártak rosszul velük se. Lettek közülük Nobel-díjasok is!
Réhon József kritikája

Az Olvass, bolyongj, szeress – A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiája bemutatóján a PIM-ben Fried István professzor és Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő személyes emlékeiket is felelevenítették a költőről.

Az Irodalmi Jelen könyvheti rendezvénysorozata záróeseményeként Böszörményi Zoltánt faggatták kollégái, Boldog Zoltán és Weiner Sennyey Tibor, térben és időben túlmutatva Regál című új regényén: rendszeres olvasói előtt is új epizódok tárultak fel az író személyes történeteiből. Az estet megtekinthetik négyrészes videónkon is.

... a történet mindig a véletlenszerűség, hogy ki hogyan menekül, azt mutatja, hogy nem a személyiségnek az önteremtéséből, szándékán vagy akaratán múlnak a dolgok, hanem nagyon véletlen tényezők döntik el a sorsukat, hogy valaki marad, vagy hova kerül, kijut-e ebből a világból, vagy nem, ez nem rajta múlik. Ebből a szempontból a regény világa a szenvedésnek, a kiszolgáltatottságnak az időtlenségét hangsúlyozza.

A kor is bőkezűen bánik a fiatal, fogékony Máraival feldolgozható nyersanyag dolgában. Élőben láthatja az első világháborút, hallgathatja Ferencz József optimistán csengő szavait: "mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek", a világháború szomorú közepét, még szomorúbb végét, láthatja a Károlyi-kormányt, a Tanács-kormány regnálását, de láthatja Trianont is, testközelből tapasztalja meg, hogy Kassa leválik az anyaországról, egy új, soha nem volt képződmény részévé válik, Csehszlovákia határain belülre kerül.