-
TOP10 2022. szeptember–október
Az Irodalmi Jelen szeptemberi–októberi TOP 10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.
Líra:
Czilli Aranka: Késsel és villával (Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2021)
Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022)
Gál János: Az eltűnt hírnév nyomában (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2022)
-
Viola Szandra
Tájak gyermekkora
Oláh János poétikai sokszínűsége persze nem merül ki a természeti metaforák ügyes használatában, munkássága jóval gazdagabb annál; tájlírájának ősi, magától értetődő szimbolikája azonban rámutat arra a nagyon fontos alapvetésre, hogy az ember nem csupán fizikai létezőként, hanem költőként, alkotóként sem választható el a természettől, melynek képei nélkül aligha tudná kifejezni magát. -
Simó Márton
A harcsa csak ürügy
Az történt, hogy Murányi Sándor Olivér) Folyamtánc[1] című kötetét két „nekifutással” olvastam el. Tulajdonképpen egyetlen lendülettel a végére juthattam volna, ha aznap korábban nekilátok, de csak késői órán – úgy kilenckor – vettem a kezembe egyik este, ésmár akkor nagyjából a kétharmadán túljutottam ennek a mintegy százkilencvenkét oldalnak.
-
Izer Janka
A méltóság próbái
Mélyszegénység, kiszolgáltatottság, nőiség, anyaság, Isten-kapcsolat, munka az életben maradásért, születés-halál, birtokolni vágyás. Megannyi szín egy alig több mint száz oldalas kötetben. Lőrincz P. Gabriella Könnytelen madonnák című kötetére a tematikai és műfaji változatosság jellemző
-
Kovács Újszászy Péter
Hangokba zárt életút
Bencsik Gábor mesél. Paraszti sorban élőkről, nemesekről és helyüket kereső művészekről. Amikor a Lavotta János utolsó délutánja című regényt olvasni kezdtem, a történet magával ragadott. Végigéltem a 18–19. század fordulóján alkotó hegedűművész gyermekkorát -
Rimóczi László
Az ember, akinek túl sok haza jutott
Az író komoly munkát fektet a szerelmi szálak kidolgozásába, melynek egyik magyarázata az lehet, hogy egy háború sokkjából lábadozó térségben vagyunk, a II. világháború előtti időszakban, a Romániához csatolt Bukovina településein, ahol az emberek ösztönösen próbálnak valahogy egy kis boldogsághoz jutni. A székely vér mégsem tipikus szerelmes regény.
-
Szabó Fruzsina
Tanyavilág, romantika, történelem
Reisinger Attila Tanyákon című, két kisregényre tagolódó új kötete visszaemlékező monológ a második világháborút követő kegyetlen történelmi időszakra. A szerző olyan fontos társadalmi témákat tár elénk, mint a kényszermunkatáborba hurcolt gazdálkodó emberek sorsa, a letűnt magyar tanyavilág. A regények visszatérő motívuma a fény és az idő.
-
Rimóczi László
Durva simogatások, édes pofonok
Fókuszban a pasivadászat és a szerelem hajszolása, az önreflexiós regények minden előnyével és hátrányával. Egy mai nő mai kálváriája mai díszletek és karakterek közt: emberdaráló multik, a Facebook, mint öröm és csalódás közös forrása, magukat áruló influenszerek, hazug férfiak. Hősünket egyik csalódás éri a másik után, és szinte drukkolunk neki, hogy legalább egy fikarcnyi boldogságban legyen része.
-
Oláh András
„A túsztárgyaló halott”
A hamvasi bölcselet és a weöresi teljesség felé törekvés hatja át Halmosi Sándor három kötetből álló versgyűjteményét. A triptichonként egymásba nyúló, összekapaszkodó írások három egymást követő év termései. A szerző tudatosan építette fel ezeket a munkákat, középpontba állítva a kihívásokkal, kísértésekkel küszködő embert, valamint a gyarlóságot, a bizonytalanságot – mindazt, ami a létezés pillanatától foglalkoztatja a nemegyszer zsákutcába tévedő (vagy éppen tudatosan vétkező) isteni teremtményt.
-
Kopriva Nikolett
Naponta élni, naponta meghalni
Pejin Lea hangja merész és zavarba ejtő. Kimondja helyettünk azt, amit mi nem mindig merünk. Második, hogy meg sem érte című könyvében magunkra ismerhetünk. A versek nem szépítenek, inkább kérlelhetetlenül őszinték.
-
Varga Melinda
Egy jó kritika a reggeli mellett a konyhában is beszédtéma lehet!
A kritikaírás, úgy gondolja, nagy felelősség, hiszen sok esetben a kritikus determinálja az olvasói értelmezést. A friss kiadvány olvasottságát egy pozitív kicsengésű, de akár egy erősen bíráló hangú kritikai visszhang is növelheti.
-
Varga Melinda
A kritika akkor jó, ha kiszivárog a lapokból
A párbeszéd kéne álljon a közösségi irodalombefogadás középpontjában, s a párbeszédnek a kritikák adhatnak utat, vagy éppenséggel összegezhetik a már kibontakozó párbeszéde(ke)t. Ez az akár polemikus, de mindenképpen dialogikus folyamat vezethet oda, hogy továbbfejlesszük magunkat a világunk ingereire való reagálásban.
-
Baráth Tibor
A fikció archeológiája
Orosz István nagyepikai vállalkozása egy kéziraton dolgozó és azt regénnyé alakító művész-szerelmespár történetén keresztül a szocialista korszakot és Rákosi titokzatos alakját, legendáit tárja fel. A kortárs magyar irodalom egyik kedvelt témája a rendszerváltás előtti világ bemutatása, úgy tűnik, az időbeli távolság már van akkora, hogy művészeti témaként, hitelesen lehessen róla beszámolni, értékítéletet hozni. A Páternoszter gazdagítja ezt a kánont a kevésbé reprezentált Rákosi-korszak feldolgozásával, illetve a különféle regénytípusok (krimi, történelmi regény, aparegény, művészregény stb.) keverésével.
-
Pusztai Ilona
Az idő hamuszürkévé oldja a koromfekete emlékezést
A kötet sokszorosan többszólamú. Egyrészt a műfaji keveredések miatt. A nyitóvers, a Baráber-CV a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke alapján határozza meg a feketemunkás fogalmát: „építkezéseken dolgozó hitvány alak”, ahogy a Fehér ló vagy a Filmajánló újságcikkekből beemelt szöveg, egy tragikus baleset és egy félresikerült emberrablás története, vagy a Krumplis gulyás, a Macbeth boszorkányjelenetének átirata. Másrészt a polifónia jelen van az elbeszélői nézőpont sokrétűségében is.
-
Szabó Fanni
Bőr alá csúsztatott szemek
Ezt a kötetet olvasva, amikor nincs se nappalunk, se éjszakánk, megnyugvást ad a tudat, hogy a költő elfogadja a „meghívást egy szürkületi magánrepülésre” (Magánrepülés), és mi is vele mehetünk. Nem leszünk egyedül. Segít megérteni, hogy milyen felkerülni egy polcra, amikor az ember elhasznált tárgyként lebeg, vagy kifeszített jelenetben, valaki más emlékében, hogy milyen valaki gyermekrajzában lenni, de segít azt megrajzolni is, együtt rajzolódunk a versei által, saját emlékeinkből ragadja ki önmagunk.
-
Farkas Nikolett
„Százhúsz évesen sem jutott semmi vigasztaló az eszébe”
Sántha Attila legutóbb megjelent kötetében, mely az Ágtól ágig címet viseli, harminckét, fotókkal megtűzdelt verset olvashatunk. Legfőbb színterük Székelyföld, azon belül Csernáton. A kötet tematikáját előbb a szerző szűkebb, majd a tágabb családja adja, egészen a szépszülőkig (hét generációt) visszamenve nyerhetünk betekintést az egyes családtagok életébe.
-
Petrőczi Éva
Nyaralóhelyből mentsvár
A sorozat e most megjelent hatodik kötete valóságos telitalálat. Itt ugyanis a milleniumi évektől 1942-ig, a hitleráj irgalmatlan elburjánzásáig mutatják be a fejezetek a korabeli életet, s a vészkorszakot tárgyaló időszakban a Csengődi-rezidencia mint menedék jelenik meg. Az ekkor még gyönyörű, kreol bőrű, három idegen nyelvet elegánsan beszélő Rita, egy feltehetően a fővárosból elmenekült, már tapasztalt világutazó zsidó kisasszony – az ekkor még szintén ifjú dalia, Csengődi Kálmán szívszerelme – itt bújik el a német és honi nácik elől, kedvese nagyapja kisvilágában.
-
TOP10 – 2022. július–augusztus
Az Irodalmi Jelen júliusi–augusztusi TOP 10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük. -
Oláh András
„Ez nem a szentek játszmája”
Oberczián Géza kitűnő könyve lebilincselően izgalmas kalandregénynek is felfogható, ökológiai-politikai krimiként is megállja a helyét, ugyanakkor környezetvédelmi kiáltvány is, figyelmeztetés, amely élőhelyének védelmére szólítja fel a világot. A cselekményszövés a hagyományostól eltérő, hiszen minden epizódnál egy-egy szereplő áll a középpontban, s a vele történtek, az általa megtapasztaltak adják az újabb fordulatot. Mindig csak apró rések nyílnak, de így válik igazán izgalmassá a mű.
-
Kadlót Nikolett
Szellemi táplálék
Cserna-Szabó szereti az irodalmat, a történeteket és nem utolsó sorban a hasát is: ez a megfelelő alaprecept egy jóízű gasztrokönyvhöz. A Rézi a páczban talán a többihez képest szélesebb körű kitekintés: országokon és műfajokon átível, s a témák is színesebbek, a teljes étlapot bejárva a reggelitől a desszertig, az ünnepi ételektől a tradicionális fogásokig. A hozzávalók: egy csipetnyi múltidézés anekdotákkal fűszerezve, egyre dagadó történetmassza.