Sepsiszentgyörgy

Ropog a levegő köröttük – Farkas Árpád versei

Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

Vérzivatar – Farkas Árpád versei

Simítsd csak arcod vissza, jóanyám
csupa vérző hús, szikrázó csont mögötte az idő.
A te gyönyörű orcád régóta rásimult a tájra,
két szemedből szivárog a Nyikó, a Küküllő,
homlokod mögött a Hargita
gyorstarlásos, málnavészes boltja.

Többféle határon keltünk át mindannyian – Bogdán László beszélgetése Farkas Árpáddal

„A versnek magának nincs vége, a vers marad olyan szerepkörben, mint bármelyik, még a medicinában is használatos eszköz, amelyik tisztítja az ember érzelmi járatait” – a Bogdán László beszélgetése a Kossuth-díjas Farkas Árpáddal.

Lennék mindenség ingecskéje – Farkas Árpád versei

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.

Ácsorgok Európa tágra nyílt ablakai alatt – Farkas Árpád versei

Mint a tej, fut ki a völgyből a jóság,
a bűn
alkohollánggal, kékesen ég.

Bogdán László – Képeslap Nakonxipánból a Seholba

Ung király lánya fonja koszorúd.
Égő falábak pernyéje röppen.
Égi körökben eloldozódik.
Arcod tűnik fel. Nevető isten.

Veress Gerzson: A minőség forradalma

nem hiszek hivatásos jajnokoknak
omló igék alá félsz nem temet
született szólásutáni szabad vagyok
magyarul nevelem föl csöndömet

Tamás Dénes – Rémegyszerű versek

ez a vers csak néhány szó
mégis a legtisztábban látszol
benne
alig szennyeznek be a szavak

Senki a tükörben – Vaszilij Bogdanov verse

Valahol van egy tükör,
vakít, ha belenéznek,
és egyre mélyül a kör.

Cătălin Mihuleac – Egy bolsevik úriember kalandjai – Lakatos Mihály fordításában

S noha erekciója azt mutatta, hogy még szívesen tett-vett volna a kis lakásban, Ion Scutelnicu rövid úton a kagylóhoz ment, s hideg vizet lötykölt az arcába. Aztán rágyújtott egy Kentre, a dobozt az éjjeliszekrényre dobta, s kiviharzott az ajtón. Már igen vágyott a kinti friss levegőre, a kommunizmus felvillanyozó ózonjára.

Drakula bár – Alexandru Mușina prózaversei Szonda Szabolcs fordításában

Újabban elkezdett spanyolul tanulni. Amikor épp nem írogat, szappanoperákat néz. Arról ábrándozik közben, hogy szerelemre lobban iránta egy mexikói vagy kolumbiai drogbáró lánya, ad a gazdáinak százezer dollárt (mi az neki, bagatell), és felszabadítja a rabszolgaságból.

Történhetett volna másképpen is… – Vaszilij Bogdanov versciklusa

S mi ez az eufória, a halál közelében?
Míg néz az ember, hall, érez, tapasztal?
Nem, a föld tényleg összehasonlíthatatlan.
Micsoda földrészek! Tengerek! Bizarr éden.
A szenvedéstől már-már beszakad az asztal.