Midász király, Prométheusz és az Ararát

Hogy a Napúton járni milyen felemelő dolog, arról tegnap a PIM-ben is meggyőződhettünk, ahol a nyolcvan esztendős Szondi György „lélekvezetésével” az online folyóirat a tizedik jubileumát ünnepelte.

Szondi e vezetésben Pozsgai Zsolt személyében társat is kapott, aki az ünnepségen a humort és a könnyedséget képviselte. Szondi 1999 óta vezeti a szellemi műhelyt, és a nyomtatott periodika alapításkor megfogadta, hogy amíg az esze bírja, csinálni fogja. Az idők során, 2016-ban áttértek az online formára, mely azóta is számos egyedi rovattal „pörög”.

Az est egy videófelvétellel kezdődött, melyen Szondi György azt énekelte, hogy „egyedül együtt jobb”, mely sor a lap jelmondatává is vált. A valódi „zenei nagyágyúkat” ezen az ünnepségen Horváth Kornél és Szokolay Dongó Balázs képviselték, akiknek duója háromszor varázsolta el a nagyszámú, bár főleg a lap alkotóiból álló közönséget.

Brátán Vera énekes köszöntőjéből kiderült, hogy nemrég csatlakozott az alkotóműhelyhez. Első mentorának azt a Mányoki Endrét nevezheti, aki az Irodalmi Jelennek is sokáig szerkesztője volt, második mentora pedig Szondi György lett, aki úgy énekli ki belőle a verset, „mint a róka a holló szájából a sajtot”. Toót-Holló Tamás, a Magyar önazonosságtár című rovat szerkesztője elmondta, hogy a magyarok önmeghatározása időben változó, melyre érdemes reflektálni, és ha meg kellene határoznia a folyóirat szellemiségét, azt mondaná, hogy „konzervatív, de nyitott”. Hollót egy másik szerkesztő követte, Csáji László Koppány, aki a Voltjelen rovatot gondozza, ezt a múltat jelenné szólongató platformot, és egy harcias verset hozott az alkalomra.

Zöldy Pált, a Napút szerzőjét Szondi harminc év hallgatás után hozta vissza az irodalomba. Zöldy azzal kezdte köszöntőjét, hogy néhány évvel ezelőtt egy Ararát bukkant fel előtte, mely „Szondi kopaszodó feje volt”. A főszerkesztőt ezután Prométheusznak nevezte, mert „ellopta nekünk az alkotás tüzét”, majd Midász királynak is, mert akihez Szondi hozzáér, az költővé válik. Stenszky Cecília mesemondót, aki elsőkötetesként, mezítláb, természetesen olvasott fel, Suhai Pál követte, a Levélfa-rovat szerkesztője, mely rovat már kilencvennyolc ágat hajtott, és a párbeszéd fórumává vált, ahol legutóbb Rilkéről leveleztek.

Ezután stílusosan Leveles Ibolya olvasott fel, aki Fodor Miklós fuvolakísérete mellett kalotaszegi dalokkal próbálta megénekeltetni a bátortalan irodalmárközönséget. A műsort a legidősebb elsőkötetes felolvasása zárta: Török Ágnes az ötvenedik érettségi találkozójáról hazafelé tartva érezte először, hogy írnia kell, és a Napút segítségével így lett belőle hetvennyolc éves korára első kötetes alkotó.  

Szondi György az est végén már nem tudta visszatartani a meghatottság könnyeit, és felállva fogadta a köszönet lélekhullámoztató tapsviharát.  

Fotók: Acsai Roland

További képek a lapozható galériában!