Amikor a publicista felülírja a szépírót
Jezsó Ákos trilógiája családi ihletésű regényfolyam. Bár ő már Budapesten született, felmenői a mai Szlovákia területén éltek, onnan kerültek a történelem viharainak köszönhetően Magyarországra. A gyökerek miatt is fontosnak érezte, hogy családja történetét, mint tipikus magyar sorsot a nyilvánosság elé tárja. Hiszen alig van olyan magyar család, akit így vagy úgy, ne érintett volna meg Trianon tragédiája, ne élnének a határon túl közelebbi vagy távolabbi rokonok.
A Délvidék tragédiáját többen is megénekelték, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznyéjétől Cseres Tibor Hideg napokján át Gion Nándor tetralógiájáig: Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a mienk, Aranyat talált. A felvidéki magyar sors ilyen szintű feldolgozása eddig még váratott magára. Bár a szlovákiai magyar próza a Dobos Lászlóék (Rácz Olivér, Mács Ferenc) hagyományaihoz kapcsolódóan Grendel Lajos életművében teljesedett ki a kisebbségi sors tragikusan valóságos mégis abszurd ábrázolásával, mint azt az író korai trilógiájában: Éleslövészet, Galeri, Áttételek vagy a kései, szintén laza trilógiának számító: Tömegsír, Nálunk, New Hontban és Mátyás király New Hontban tette. Beleilleszthető ebbe a gondolatkörbe Závada Pálnak a szülőfaluja, a szlovákok lakta Tótkomlós krónikája (Jadviga párnája, Milota, Fényképész utókora), amely egy másik irányból, a magyarországi szlovákság sorsa felől, az érem másik oldalaként mutatja be, mit is jelent a kisebbségi lét.
„Mert mit tudsz te a múltadról? És mit tudsz a történelemről? Múlt helyett múltpótlékot, történelem helyett történelempótlékot kaptál otthon csakúgy, mint az iskolákban, amelyeket tisztességgel kijártál” – teszi fel Grendel Lajos Áttételek című regényének a hőse a kérdést, és tehetjük fel azt Jezsó Ákos trilógiáját olvasva: mennyire sikerült múltunkat, történelmünket hitelesen feldolgozni, mennyiben olvashatóak családtörténetként a kötetek, mennyiben a felvidéki magyarság hiteles történelmi látleletei?
Előrebocsáthatjuk: Jezsó Ákosnak nehéz dolga volt, ugyanis háromnemzedéknyire van Trianon tragédiájától, ráadásul ő már magyar közegben, Budapesten nőtt fel. Mindaz, amiről a Megyek túlra című első kötetben ír, Csehszlovákia 1938-as feldarabolása, a nagyapa, Janda Kálmán 1944-es katonai pokoljárása Erdélytől Belgiumig, majd az amerikai hadifogságból hazatérve a megalkudni nem akarása miatt a kitelepítés szlovákiai és magyarországi kálváriája, Jezsó számára csak családi legendákból, illetve történelmi dokumentumokból ismerős. Pont ezért a tényekhez való ragaszkodás miatt az emberi sorsok csak a történelmi folyamat illusztrációi lehetnek, mintha a történelem irányítaná az életüket, szabná meg lehetőségeiket. Pedig a regény érdekesen indul – a kiskamasz Janda Kálmán eszmélésén keresztül látjuk, miként fordult visszájára a megszokott világ rendje azáltal, hogy a trianoni döntés értelmében mostantól a szlovákok az urak. Sajnos túl gyorsan, pár oldal után jutunk el 1938-ig, Csehszlovákia feldarabolásáig. Itt is egy izgalmas krimi, kémregény lehetősége marad kiaknázatlanul Kunffy Zsiga történetével, azzal, hogy a tartalékos alhadnagy, Janda Kálmán kötelező katonai szolgálatának kanyarokkal teli útját állítja fókuszba. Az első kötet két kiaknázatlan lehetősége abból is adódik, hogy Jezsó túl sok mindent, túl nagy időtávot zsúfol össze, így a sietős történetmesélés miatt nem marad lehetőség az egyes korszakok eseményeinek, a szereplők lelki folyamatainak kibontására. Ráadásul az ígért családtörténet helyett igazából a nagypapa két katonai kálváriája kerül a előtérbe, ezek közül az 1944-es történet nem is a Felvidéken játszódik. Az otthon maradt család sorsa, tragédiája épp csak felvillan.
A második kötet, a Mécses a ködben az ötvenes évek Szlovákiájában és Magyarországán játszódik, és írói szempontból sikerültebb az elsőnél. Itt két történetet játszat egybe Jezsó Ákos. Az első a nagyapja Szlovákiában maradt sógorának internálása: előbb a Szudéta vidékre deportálják, majd a pozsonyligeti gyűjtőtábor foglya lesz. A másik történet az ávós Kútor Máté karriertörténete, aki még szerelmét, Bözsit is feláldozza a ranglétrán való felkapaszkodása érdekében. A dokumentarizmusra törekvő, szenvtelen írói stílus miatt az emberi dráma lelki folyamatainak kibontásában rejlő lehetőségek kiaknázatlanul maradnak, Máté és Bözsi tragikus sorsa megragad a rendszer embertelenségét illusztráló példázat szintjén.
A trilógia befejező része, az Éjfélre kialszanak a lángok a ’60-as évektől napjainkig kíséri nyomon a felvidéki magyarok történetét, a túlon maradt családtagok sorsán keresztül. Ez a kötet a legbonyolultabb szerkesztésű, többszörös fénytörése, posztmodern narratívája miatt. A novellafüzérből egységessé szerkesztett mű egyszerre olvasható a regény főhőse, a név nélküli irodalmár oknyomozásaként, akinek hivatali feladata az ismeretlenül elhunyt Bodorbeli Ádám író életének feltárása, monográfiájának megírása. Másrészt a történet olvasható Bodorbeli Ádám fejlődésregényeként is. A névválasztás nem túl szerencsés, mivel óhatatlanul is emlékeztet az erdélyi magyar íróra, a Kossuth-díjas, Nemzet művésze cím birtokosa Bodor Ádámra. Viszont igazából ebben a regényben kap a legkevesebb szerepet a szlovákiai magyarság története, ami abból is fakad, hogy bár Jezsó Ákos szorosan tartja a családi kapcsolatot, ismeri az ottani világot, mégis magyarországi magyarként nem élte át, nem tapasztalta meg a mindennapokban, mit is jelent a kisebbségi élethelyzet. A felhozott sérelmek: az utcai kioktatások a magyar beszédért, a kocsmai terrorizálás a magyar zenehallgatás miatt, panasz a magyar oktatás lassú haláláról, a többségi nyomás miatt elszlovákosodó magyarokról mind-mind inkább politikai tárcába vagy szociográfiába illő társadalmi látlelet, korlenyomat, száraz tényközlés, tárgyilagos megállapítás, amelynek igazságát sokan megtapasztalhatták, akiknek éltek, élnek rokonaik a Felvidéken, de hiányzik belőle a személyes, a húsba vágó érzelmi érintettség.
Összegezve elmondhatjuk, hogy Jezsó Ákos trilógiája inkább dokumentáris politikatörténet, mint klasszikus családregény, és sajnálatosan ebben rejlik a művek gyengesége, azzal, hogy Jezsó Ákos publicista énje, a tárgyszerűségre és hitelességre törekvés, az érzelmi távolságtartás folyamatosan felülkerekedik szépírói énjén.
Jezsó Ákos: Megyek túlra. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2017.
Jezsó Ákos: Mécses a ködben. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2021.
Jezsó Ákos: Éjfélre kialszanak a lángok. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2025.
Mindannyiunk ősei nevében – Bene Zoltán beszélgetése Jezsó Ákossal
