Heidegger apokrif levele Hannah Arandtnek Párizsba

szeretlek
szeretlek
szeretlek
bár gyanítom
ha nem is oly régen ez sokat jelentett számodra
mégis most fenntartással hűvösen fogadod
annyi mindennel megmételyezték a lelked
nem is tudod melyik hírhozónak van igaza
nos itt vannak a tények
tíz hónap elteltével lemondtam rektori állásomról
nem voltam hajlandó a könyvtári anyagot
kiselejtezni úgy ahogyan azt kérték tőlem
a zsidóellenes plakátokat sem engedtem kitenni
behívattak megfenyegettek alpári hangon
beszéltek velem követelőztek
de nem hunyászkodtam meg
egy filozófus ha valamire is becsüli magát
mint ember
az semmiféle erőszaknak nem enged
még akkor sem ha ettől függ az élete
igen
volt néhány félreérthetetlen nyilatkozatom
a hitleri ideológiáról amelyet ma sem értek
hogyan szaladt ki a számon
de annak faji elméletével
soha de soha nem értettem egyet
sem akkor sem későbben
és ezeket nem azért írom hogy minden rágalomtól
megvédjem magam
hanem azért mert ez az igazság
mert a tiszta igazság nyelvén szólok most hozzád
bár igencsak óvakodom attól
hogy ártatlannak tűnjek a szemedben
csakis azért hogy visszafogadj a lelkedbe
visszafogadj az elmédbe
hogy visszafogadj testedbe úgy mint azelőtt
erre Isten és ember a tanúm
jól tudod a szerelemnek nincs nemzetisége
fajgyűlölete nem diszkriminál nem foglal állást
nincsen előítélete
a szerelem két ember belső magánügye
amiben a jó vagy rossz világnak
nincs mit keresnie
 
szeretlek
szeretlek
szeretlek
és még mindig szomjazom a csókodat