Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. VII.
Feltárok, lékelve nyitok
több könyvet: pásztázza fény-eszem,
mutáló lény-kezem…
Pecsétjét feltépve, feloldva élvezem:
sok élmény s töredék-titok…
(Zorman Zelme)
Ismét lírikus-abszurd defi(ni-ni)níciókba bonyolódott a leíró. Könyvek mondat- és érzelem-folyamainak medrei szakadtak át, át-át-át: minden meghatározás megannyi gát-gát-gát… Művészeti galériák kép- és elmélethasadásai folytak össze személyes üzenetek és emlékek törmelékeivel…
Múzeum shop. Van Gogh görbe-bögre (fületlen, sárga-kék), Schiele tányér (a Halál és a Lányka csodaszép), Freud szappan (limitált széria: orgona és ibolya); business és szemita-stressz: oldás és kötés (csomagolás) gyakorlatok közepette…
A vizuális jelenségek mindig nagyszámúak. Meghaladva a vizualitást, azon innen, azon belül maradva, a lét részét képezve, mennyivel fontosabb a „jelenlét-érzés”. – Henri Michaux: Megnyilatkozások – Új Kitárulkozások, részlet.
Közben, a kortárs (hát)térben: éppen a 2025-ös Szépmű Szopókört rendezik. Zoom-beszélgetésben az egyik szervező visszhangzó vélemény-részlete hallatszik: ez a marhaság akkora bugyi, amit bármekkora faxra feel lehet húzni!
És folynak tovább a kiáradások: Alfred Jarry Szuperhímje (Le Surmâle) Übü Mamát üldözi fiktív történelmi események örvényei felé… Antonin Artaud pszichikus monológjai az elmegyógyintézetek fal-repedéseiből, és a Tarahumarák föld-kopoltyúinak légzései felől szólnak… A rarámurik legendái pedig egy plazma-kivetítőn (a háttér-tudatban) futnak…
François Franci spontán „Szup-hímez”: Allons, dit-il, ne nous hallucinons pas. Et pour chasser la vision…
- - -
Hulla, hulla, hulladék… – nyekereg egy nyakkitekert gerle… El van hintve hitünk is: szállnak a hamvak, hullik a pernye, feltöretett, kiborult, kiszakadt anyánk, nagymamánk, dédmamánk kelyhe…
Húgom hangja foszladozik tengereken túlról: dédike, mama-ma, holnapma negnapja, áthantolás, köz-sírba szórás… Merült fel e kritikus hullahopp meeting kérődzés – mekegem vissza én… „20 és 26 éve lejárt, de most kedvezményes lehet a meghosszabbítás, ha azonnal ügy-intézni tudnál! Menj, fizesd be! Tudod, ahol harmincegy-két éve is voltunk: Csonka Janinál, a temetkezési vállalkozónál, ott a Hulladék-kezelési telep után a második ház, naa, ott lehetne intézkedni”…
Kórus ’de ironi-krónikus: rezeda, rezeda: dróton jár a dereka! Kis fürtikék, nagy ráncigák, nyakatekert klapanciák: far-nyílnak a kan gráciák…
Kórus ’de intrikus: tunika és kankalin, tulipáncél, formalin! Polimerge, petúnia, pitypang parti prés-trombita! Mia-mia: görcsös piha! Öl-pipacsok vérző lika, köldök-szirmok orgazmusa…
- - -
Szép hasad széthasad:
súgta a jó hentes
a fiatal lánynak
(a szexi költőnek).
Piercinged köldök-seb…
- - -
A leíró legközelebbi alteregója éppen Párizsba utazik. Képzőművész-barátok művei mellett experimentális fotómunkákat állít ki a Le Génie de la Bastille Galériában. Szabad esszé tudósítás-töredékek áramlanak, utazó-napló kifordítááás tátong az elmekalap alatt…
Orly-módban reptér-tűz van! Visszafojtott landolás-remegés, félórányi kényszerlebegés… Le bla Menü a ’la Blanc Mesnil! Pére Lachaise és Roquette közötti ingerek ingáznak alant. A St. Michel Metro kijáratánál Danielle dupla-kávézik, a Charonne közelében Marcel a Pavée Bistroit lottériában iszik egyet, aztán áttér törzshelyére: a patinás A Seadi-Pierre-be. Könnyedebb vörös: Côtes du Rhône, rákfalatok, sajttál, olíva… A Barbès-Rochechouart körül ismét autókat gyújtogatnak, a Châtelet-Les Halles labirintus-járatait csatorna öntötte el: csőtörés és gátszakadás minden szinten… Átszállás!
Párizs, ’80-as évek vége… – ábrándos-bohém emlékeit villantja meg Eugène a 26-os buszon a Rue La Fayette és a Gambetta-Pyrénées között: fluoreszkáló koton-automaták elhelyezéséből éltünk akkoriban, egyszer a zsidó és a meleg negyed között egy sexshop felrobbant… Káosz, füst és szénné égett óvszerek szerteszét… Aztán kitisztult: és egy rikító-kék guminő rajzolódott ki felettünk. Hanyatt feküdt egy felhőre – és hatalmas, vérpiros mellekkel lebegve: az ég felé szállt… Néhány nap múlva egy hajnalon: Mirza nevű boszniai szobrász-barátunk talált rá valahol a Montmartre-on, egy fára volt felakadva. Megmentette, megszerette és örökre magánál tartotta…
Írisz (a félvér filmművész) is közeledik: fejben videóklipet vág, csontváz-mintás szütyőjéből baguette merevedik… Le Bizarre! Énormément bizarre! Szuper-beteg, rendkívül bizarr nemzetközi kiállítás a Pompidou-ban! – recsegi egy hangosbemondó, ami a St. Paul-tól a Bastille-ig torzítva visszhangzik… Jean Chatelus (1939–2021) pazar kortárs művészeti kollekciót gyűjtött össze, amelyben többek között Cindy Sherman, Christian Boltanski, Michel Journiac, Nam June Paik, Wim Delvoye és Mike Kelley alkotásai is szerepelnek…
A Rue Keller 22-ben egy 300-350 éves hajóláda áll, melyben negyedszáz éve – közös kiállításotok után – Laurence nyomán akt-emlékeket s kompromitáló (szemérmek mögötti, szemléletesen szenvedélyes-szemtelen) temető-fotó „objekteket” hagytál – ködösítve közvetíti a gondolat-narrátor. A kicsi piacnál picit piálnál, ismét le petit… Nedvesedik…
Amott: a bizonyos párizsi alteregó a Voltaire–Leon Blum-nál szaggatott lineáris, majd zsigeri spirális (h)átúszással: Saint Antoine / Rue Breguet, Bistro-megállókkal, sarki Bar-okkal odázva-idézve (Chez Camille, le Baron Rouge, Le Petit Baiiona Wistro), ön-köröket róva halad… Időnként Ulu-barátja is szembejön, sőt: bizonyos örömteli állapotokból (kocsma-sokszorozva) együtt jönnek ki… A képzelt Chez Chatimé-ben és a Chaim Soutine-ben éppen Satie szól (a párhuzamos zenemű 4 óra, 1 perc / belső pislogás, fejben bolyongás, lassított kacsintás) …
Sokk! Patt! Valahol vaku villan… Táááv-kioldás…
Jean Genet híres-hírhedt könyve egy sikátorból kitárul, a kirakatból kiájul: ó, Querelle de Brest! Kevert lények vurstlija egy kis téren: forgó hinta hörgő fogaskerekekkel, sikongó gyerekekkel. Les Manèges Ravoire! Felfeslő horizontok, szédelgés-derengések, merülések, a körhinta ülések óriási bogár-rémek és sarki szirének… Réverie révülete: éber álom adta-ette…
- - -
Mindenség / parány-milliárdok. Végtelen / semmi… – elmélkedett ismételten, fél-éberen, űr-eltelten a prózai poétikus kiállítás(ok-okozat)okat megnyitó leíró, miközben: Einar Már Guðmundsson – A mindenség angyalai című könyvét (kvázi utazva) lapozgatta:
Már (a) születése hajnalán a sötétlő párát a Hegyek Asszonya a Földszellem táguló öléből itta – és Páll Ólafsson gyógyszeres versei már akkor beköltöztek a közeljövő kényszerzubbonyába… Apja: Ólafur Ólafsson és anyja: Guðrún Pálsdóttir a pirulák mögötti tejködben ringatták a kisded (a később depresszív, szenvedélybeteg író) szellemének bölcsőjét…
