Az út
Pilonok tépdelik részekre az eget,
ráhajlanak az útra; terpeszkednek az árnyak.
Nézegetem a nőket, mind gerjeszti a vágyat,
a formás ajkaik sajátos sokszögek.
A teljes nyugalom nem talál itt helyet;
hogy tudjam, létezik az örök és egyetlen.
Az én utam rövid lesz; durva és kegyetlen;
ha mindössze közönyt okoz az élvezet.
Lassan fölénk kúszik az éjjeli növényzet,
megérkeznek a nők; a pulthoz siklanak,
mélyek az éjszakák*, a remény fojtogat;
a nők testei az alagútban a fények.
La route
Le ciel s’écartelait, déchire de pylônes,
Et quelques réverbéres se penchaient sur la route
Je regardais les femmes et je les voulais toutes,
Leurs lévres écartées formaient des polygones.
Je n’atteindrai jamais á la pleine patience
De celui que se sait aimé dans l’éternel
Mon parcours sera bref, erratique et cruel,
Aussi loin du plaisir que de l’indifférence.
Les plantes de la nuit grimpaient sur la verriére
Et les femmes glissaient prés du bar tropical;
Dans le tunnel des nuits l’espérance est brutale,
Et le sexe des femmes inondé de lumiére.
*Utalás Louis-Ferdinand Céline Utazás az éjszaka mélyére című művére
Michel Houellebecq (1956. február 26.) Goncourt-díjas, világhírű francia író, filmrendező és költő. 1994-ben jelent meg első regénye A harcmező kiterjesztése (Extension du domaine de la lutte) címmel. Ezt követte 1998-ban az Elemi részecskék (Les Particules élémentaires), 2001-ben A csúcson (Plateforme), 2010-ben Goncourt-díjas A térkép és a táj (La Carte et le Territoire). 2015. január 7-én, a Charlie Hebdo elleni merénylet napján látott napvilágot Behódolás (Soumission) című regénye.
Egy ideig Írországban élt, jelenleg Franciaországban él és alkot.
Költőként saját hazáján kívül kevésbé ismert, pedig verseiben is a létezés, a vágy, a sors mélyrétegeit kutatja; soraiban egyszerre jelenik meg vitalitás és haláltudat, szenvedély és melankólia.
