Az utolsó beszélgetés – Hevesi Judit versei

Líra, Költészet
Hevesi Judit 
 
Az utolsó beszélgetés  
 
Hevesi Judit versei
 
Patika
 
Hajlott hátú néni kendővel a fején 
lépett a gyógyszertárba, anyámmal a húszéves
mérlegre ragasztott Vuk-matricát kaparásztuk,
a nővérem lelökte a nátrium-szulfátos üveget.
 
Azt mondtad, ha választhatnál, anyámként születnél újra, 
viccelni akartál, de nem vagy túl türelmes velem.
Elvetted a nénitől a receptet, az öregszag
facsarni kezdte az orrodat, elfordítottad fejed.
 
Nem boldogulsz az orvos írásával, 
tudom, nem szeretsz 
kenőcsöt mérni sem: 
mint a rántottát, ezt is rosszul, kifelé kevered. 
 
Elviszlek majd az otthonunkba. Anyám vasalja ki 
helyettem az ingedet, nagyapát, ha nem sietsz, már nem
ismerheted. Arról pedig, milyen volt valójában,
később már csak hazudni akarok.
 
 
utolsó beszélgetés
 
öt órát vezettem érted.
az autópályán egy kamion felverte a
köveket, betört a szélvédőm.
 
t. azt mondta a telefonba,
minden megjavítható,
de néha szükség van egy utolsó beszélgetésre.
 
a vészjelzőt kirakva álltam
a leállósávban: rendet kerestem a suhanó
rendszámok között.
 
nem leszek ok a maradásodra; tülekedő turisták 
lakták be az otthonod, az ő nyelvüket beszéled,
nem értek szót velük.
 
ne engem szeress. 
az vagyok, aki teret ad az észrevétlenségnek:
te akár a sok német bmw, elsuhansz.
 
mondják, az utolsó beszélgetések mind egyformák.
én félek,
te nem támadsz fel a harmadik napon.
 
 
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése