Túlvilági látomások evilági művészekkel

Tárca, Helyszíni

Élet és halál, evilág és túlvilág találkozása: Szekáry Zsuzsanna és Dávid Ákos e témájú képzőművészeti munkái a budapesti Fahéj Kávézóban egy est erejéig a kortárs lírával és elbeszélő művészettel is ’találkoztak’ – Shrek Tímea jegyzete a rendhagyó tárlatmegnyitóról.

 

Túlvilági látomások evilági művészekkel

 

Ismerősen bődül fel a szürke Mercedes kisbusz motorja. Ismét úton vagyunk Budapest felé, most Szekáry Zsuzsanna és Dávid Ákos közös kiállításának megnyitójára igyekszünk. A Túlvilági látomások találkozása címet viseli a rendezvény, a téma pedig az élet és halál viszonya, túlvilági lények, szellemek és imaginárius figurák, különféle szférák találkozása, átjárhatóság földi és égi entitások között.

Zsuzsanna reggel üzenetet küld, melyben engem kér fel a megnyitóbeszéd elmondására, mivel Varga Melinda költő betegség miatt nem tud eljönni az eseményre. Kicsit meghökkent, de nem ijedek meg, csináltam már máskor is ilyet.

Az út rövidnek tűnik, ha Máté Ádám vezet, gyorsan érünk a fővárosba, ahol egy kis barangolás után Marcsák Gergellyel megkeressük a helyszínt, a Fahéj Kávézót. Már biztos vagyok benne, hogy jó helyen járunk, mert megpillantom Zsuzsi hat képét a falon. Ezer közül megismerném, hiszen az egyedi forma és világnézet olyan különleges hatást gyakorol az emberre, amit nem csak nehezen tud elfelejteni. (Ahogyan Varga Melinda írja: „Nem véletlenül használom az inspiratív jelzőt, mert a művésznő néhány festménye ama jellegzetes és emlékezetes beregszászi kirándulás óta, ami egyben megismerkedésünkre is alkalmat adott, foglalkoztat, nem hagy nyugodni.”)

Dávid Ákos munkái különlegesek és egyediek. Valami furcsa késztetést érzek arra, hogy a falra akasztott tárgyakat – összesen kilencet – megérintsem. Körülnézek, kamera sehol. Végigsimítom az egyik baglyot (három darab is van belőle), majd megállapítom, hogy nem fémből készült. Felteszem magamnak a kérdést: akkor miből? Zsuzsitól kapok választ a tárlat bemutatásakor, Ákos több anyaggal dolgozik: többek között fát, műanyagot, süthető gyurmát, polifómot, agyagot, különböző festékeket használ fel. A művészhez nagyon közel áll a dark és a fantasy stílus.

Megérkeznek a vendégek, sokan kíváncsiak a kiállításra, a kisterem teljesen megtelik.

Miután megtartom a beszédet, még felolvasom Melinda versreflexióinak egyikét; „ma résnyire marad a menny ajtaja” – szól a kezdő sor, és valóban. Ilyenkor többet gondolunk halottainkra, s felidézzük arcukat. Beengedjük az emlékeket, amiket néha teljesen kizárunk az életünkből, csak azért, hogy ne fájjon.

Szekáry Zsuzsanna

A szót Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő veszi át, aki a halál témához kapcsolódva felolvassa Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz című versét.

„…gyilkos szemembe tekinteni innen / kiváltság, és bizonysággal látni, hogy / arcom mögött ott van, / s ugyanúgy hiányzik az Isten.” Ez a négy sor mint valami dallam a fülemben ragad, mikor ráeszmélek, hogy Csornyij Dávidot is fel kell vezetnem. Én mindig csak hazudok című versét olvassa fel, amelynek két sora így hangzik: „Hidegrázás, gyónni kell, papot, / hazait akarok, babonásat…”

„A felsővezetékben Isten lakik / – mesélte főpályamester dédnagyapám. / És mikor elérte a halál / szeretett ungvári pályaudvarán, / ő maga is elnyújtózott / az örök vágányok felett” – olvassa Marcsák Gergely A vonatokról című versében.

Végezetül rám kerül a sor. Sokat gondolkodtam rajta, melyik írásom való erre az alkalomra. „Sziréna, orvos, pattan a véna, vas-szag.” Nekem a halálról ez a mondat jut eszembe, ami az Anyu című novellámban szerepel.

Minden ember találkozik élete során a halállal, és mindannyian ugyanabban a földben fekszünk majd. Csak a körülmények lesznek mások.

Ez a kiállítás valóban találkozó volt. A képzőművészet és az irodalom találkozása egy közös téma mentén.

Shrek Tímea  

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése