Hintaszék egy elhagyott teraszon – Christian Morgenstern versei Koosán Ildikó fordításában

Láthatár, Líra, Költészet
mókus 
Hintaszék egy elhagyott teraszon 
Christian  Morgenstern versei Koosán Ildikó fordításában
 
Az első hó
 
Ezüstszürke tisztás felől
karcsú őzike
jön a téli erdőn,
meg-megáll, félve les körül
a tiszta, hűvös, frissen hullott hóba.
 
Te jutsz eszembe róla, Gyönyörűm.
 
 
Erster Schnee
 
Aus silbergrauen Gründen tritt
ein schlankes Reh
im winterlichen Wald
und prüft vorsichtig, Schritt für Schritt,
den reinen, kühlen, frischgefallnen Schnee.
 
Und Deiner denk ich, zierlichste Gestalt.
 
 
 
A két gyökér
 
Két nagy s öreg fenyőgyökér
az erdőben folyvást beszél.
 
Amit ott fenn a csúcs susog,
kitárgyalják azt idelent legott.
 
Mellettük öreg mókus ül,
zoknit köt nekik, és derül.
 
Az egyik így szól: kipp, a másik így: kopp.
S a téma mára elfogyott.
 
 
Die zwei Wurzeln
 
Zwei Tannenwurzeln groß und alt
unterhalten sich im Wald.
 
Was droben in den Wipfeln rauscht,
das wird hier unten ausgetauscht.
 
Ein altes Eichhorn sitzt dabei
und strickt wohl Strümpfe für die zwei.
Die eine sagt: knig. Die andre sagt: knag.
Das ist genug für einen Tag.
 
 
 
Hintaszék egy elhagyott teraszon
                        
Én egy magányos hintaszék vagyok,
és ingok a szélben, a szélben.
E terasz egy verem, oly elhagyott,
és csak ingok a szélben, a szélben.
 
És ingok, és foszlok egész napon át.
És szenved, foszlik a hárs is, érzem.
Ki tudja, mi más inghat még odább
a szélben, a szélben, a szélben.
 
 
Der Schaukelstuhl auf der verlassenen Terrasse
 
Ich bin ein einsamer Schaukelstuhl
und wackel im Winde, im Winde.
 
Auf der Terrasse, da ist es kuhl,
und ich wackel im Winde, im Winde.
 
Und ich wackel und nackel den ganzen Tag.
Und es nackelt und rackelt die Linde.
Wer weiß, was sonst wohl noch wackeln mag
im Winde, im Winde, im Winde.
 
 
 
A tyúk
 
Nem a neki fenntartott váróteremben 
járkál egy tyúk
fel- alá vadul...
Hol van, hol az állomásfőnök úr?
Velünk mi lesz?
Semmit se tesz ?
Reménykedünk! Káráljunk élesebben:
övé szimpátiánk, de hallja hamar,
ahogy e hely kinéz – az  „zavar”!
 
 
Das Huhn
 
In der Bahnhofhalle, nicht für es gebaut,
geht ein Huhn
hin und her ...
Wo, wo ist der Herr Stationsvorsteh'r?
Wird dem Huhn
man nichts tun?
Hoffen wir es! Sagen wir es laut:
daß ihm unsre Sympathie gehört,
selbst an dieser Stätte, wi es – „stört”!
 
 
Christian Morgenstern (1871–1914) német költő az abszurd egyik előfutára.
 
 
Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése