Ars amandi – Ștefan Manasia versei André Ferenc fordításában

Láthatár, Líra, Költészet
 Stefan Manasia
 
Ars amandi
Ștefan Manasia versei André Ferenc fordításában
 
Estera két és fél évesen
 
(Estera la doi ani şi jumate)
 
Tudott dolog, hogy Isten
képzelőereje korlátolt.
A természet csak saját,
összekuszált ösvényeit fedezi fel.
 
A kislányom úgy nevet mint Newman,
madárbegyét ínyencségekkel kényezteteti.
Nem jambalayával, nem dietetikus joghurttal,
nem KFC-s csirkeszárnyakkal,
mint az óceánon túli sorozatban.
Állandó rohanásban van mint
Newman, the postman, és nevet,
és tudja, hogy a felemelkedésének napja
elismerésének napja,
megérkezett. A volt gimis osztálytársak
 
rajongó videókat
ajánlottak a Youtube-on
a seinfeldes színészeknek.
A kis Esteráról apja
verseget gépel, természetesen
 
csak azért, mert az Isten
képzelete korlátolt.
 
 
A béke
 
(Pacea)
 
Eddig bele se gondoltam,
hogy egy '91 után született kölyköt
 
fiú vagy lány/ transgender
már rég megnyomoríthatta
 
a félénkség és a bánat
mint egy Halloween
 
után elfelejtett
dísztököt. És máris
 
megtalálta a szöget
a tökéletes díszletet
 
a fekete-fehér
fotóhoz. Kiválasztotta
 
a non-invazív dalokat.
A békét.
 
A pillangós medált.
A lila körmöket.
 
Az alumíniummal fedett,
őszi esők lyuggatta
 
szélet, a tízemeletes
blokk párkányát.
 
 
A csoda
 
(Miracolul)
 
A vörös levelek
bírják üvegpohárban –
 
angyalok, akiknek
nem tudom nevét.
 
A holt költő kötetének
lapjai közé szórom,
 
akinek nevéről
ígérem, leszokok.
 
Egy kevés víz
(üvegből, mint a vodkát),
 
és vonzóbbnak
tűnik kínzásuk.
 
A buszból megmutattam
Esterának
 
a vörös fát mint
Kim-Ki-duk Évszakaiban.
 
És féltem,
hogy gyorsítani fog a vezető,
 
ő meg elveszti, per sempere,
a csodát.
 
 
Ars Amandi
 
Olyan gyönyörű vagy,
hogy bármikor szerpelhetnél
a Twin Peaks-ben.
 
 
Ars Amandi
 
Számomra Sherilyn Fenn
volt az
ösztrogén képlete.
 
 
Ars amandi
 
Minden szürkületkor lejönnek
kézen fogva.
A jobb oldaladon haladnak el –
Összehúzod orrcimpáid, amíg
nem érzed a másik dezodorát.
 
Ha a lány egyedül jönne,
és a lég kecskeszakállát őrölné
mellei és farpofái közt,
orrcimpáid hirtelen kitágulnának,
és majdnem elájulnál, mint
a nagy járás idején, otthon,
a nílusi mezőn.
 
 
Ars amandi
 
Folyjon el a nyálad,
csorogjon ajkaid közül:
Tiszta patakok faragják
újra a rézszínű kanyont.
 
 

Ştefan Manasia román költő, irodalomkritikus, a kolozsvári Tribuna című román nyelvű irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője. 1977-ben született Piteşti-ben. A kolozsvári BBTE-n szerzett román és angol irodalom és nyelvtanári szakképesítést 2000-ben. A Thoreau unokaöccse (Nepotu' Lui Thoreau) elnevezésű kolozsvári román irodalmi kör alapítótagja (2008). Több verseskötet szerzője. Az itt olvasható versek a 2015-ben megjelent A tiszta ég (Cerul senin) című kötetéből valók.
A versek fordításai az Ipoteşti-i Emlékház – “Mihai Eminescu” Nemzeti Oktatási Központnál szervezett FILIT műfordítótáborban/műfordítói műhelyen születtek 2016-ban.
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése