Drezda, Szilézia, Budapest

Helyszíni

Könyvheti dedikálása előtt az Országos Idegennyelvű Könyvtárban találkozhatott a közönség Peter Gehrisch német költővel, akinek új verseskötete jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában, Mandics György fordításában.

 

Peter Gehrisch immár másodszor látogatott Budapestre, és ha lehet, idén még nagyobb lelkesedéssel nyilatkozott a városról, amely oly közel áll a szívéhez. Ő maga éppen költözködik Drezdából, tudtuk meg fordítójától – ha nem is Budapestre, de egy kicsit túl a német határon, Sziléziába. Mandics György, Az én fénytudományom parázsló gyűrűje című új Gehrisch-kötet fordítója röviden felvázolta a hátterét e történelmileg konfliktusos zónának, ahol Peter Gehrisch él lengyel feleségével. Az országhatár e negyven-ötven kilométeres területen az idők folyamán lényegében folyton oszcillált – magyarázta Mandics György, de a Gehrisch házaspár is sokat ingázott Német- és Lengyelország között. Feleségét – aki természetesen Budapestre is elkísérte, és Csisztay Gizella tolmácsolásával beszélgethettünk vele – egy lengyelországi ösztöndíj alkalmával ismerte meg.

Mandics György Gehrisch költői-fordítói munkássága csúcsaként Ciprian Norwid lengyel költő-drámaíró filozófiai műveinek teljes fordítását és kommentálását emelte ki. Norwid univerzális gondolkodó, jellemezte a költőt Mandics György, jelentősége leginkább Vörösmartyhoz hasonlítható, de modernebb, babitsi szemlélettel. Hasonló univerzalitás jellemzi Gehrisch költészetét is, akinek tág látókörére, páratlan műveltségére utal az is, hogy sokáig vallástörténetet oktatott a drezdai egyetemen. Drezda bombázása, amelyet kisgyermekként élt át, alapélménye, s ez verseiben is megmutatkozik. Hiszen Drezda esetében nem csupán egy háborús eseményről van szó, hanem a teljesen értelmetlen pusztítás testesült meg az angolok és amerikaiak tettében: bármiféle stratégiai haszon vagy cél nélkül porig rombolták az európai kultúra egyik legszebb helyszínét. 

Peter Gehrisch költészetét Mandics György úgy jellemezte: mintha Eliotot és Borgest gyúrnák össze a versekben. Olyan sok kulturális utalás, annyi ismeret halmozódik fel ezekben a költeményekben, hogy csakis magyarázatokkal érthetők meg. Ezért is írt jegyzeteket a fordító Az én fénytudományom… szinte valamennyi verséhez, de hogy milyen szövevényes és elgondolkodtató kulturális hálóba ágyazódnak be ezekek szövegek, abból az esten is ízelítőt kaphattunk. Elsőként a Hát ilyen vagyok én (So bin Ich) című verset hallgathattuk meg – Peter Gehrischtől németül, majd Mandics Györgytől magyarul. „Mindegyik Bikafejben / ott a figyelmeztetés, melynek értelmét / a vak elmondta történetében” – szóltak a vers legfontosabb sorai, és a fordító meg is adta a magyarázatot hozzá. A Lazarillo de Tormes élete című spanyol prózai mű (1554) az első pikareszk regény, amelynek egyik fejezetében a főhőst egy vak vezeti, s próbaképp egy kő bikafejnek löki őt: így tanítva meg, hogy soha senkiben ne bízzon vakon. A hatalmas kapu (Porta Magna) című vershez is remek magyarázatot kaptunk, pontosabban a vers kulcsát jelentő „Üdvözöllek, Thagaste férfija!” sorhoz. Thagaste görög–római kolónia volt Észak-Afrikában, itt született Aurelius Augustinus, vagyis Szent Ágoston, aki a kereszténység egyik legnagyobb teoretikusa lett – őreá utal ez a sor.  

De személyesebb hangú költemények is helyet kaptak a kötetben – például Az én sziléziai ablakomban, amelyben a költő azon tapasztalatait verseli meg, amelyeket akkor szerzett, amikor egy időre Sziléziában telepedett le. Lengyelül felírta az ablakkeretre, milyen virágok virítanak ott, s „minden gonosz konfliktus után” egy szomszéd ezt látván szarkasztikusan a lengyel himnusz egy sorát idézi kifordítva: „Még nem veszett el Németország”. E mély, összetett utalások miatt Gehrischt nem egyszerűen olvasni kell, hanem tanulmányozni – fogalmazott Mandics György. Vannak azért közvetlenebbül átélhető versei is, például Az öreg német ház Niwnicében, amely azt mutatja meg, milyen volt az egykori Szilézia, ahol némely régi ház udvarán szentek sorakoznak. 

Visszatérő téma Gehrisch költészetében a mai németség problémái. Drezdában rendszeresek a tüntetések – magyarázta Mandics György –, de a hajdani NDK területe jóval kisebb, és ezért az érdekérvényesítő képesség is csorbul. Innen sokan vissza is települtek Lengyelországba. A volt NSZK népe sokkal irányíthatóbb, befolyásolhatóbb. Gehrisch verseiből kitűnik, hogy Németországban sem mindenki tapsol, ha az országot elárasztják az idegenek, ám a média erről mélyen hallgat. Ennek ékes példája a Világ-banya (Ellermutter) című vers, melyben a költő Asmódeushoz, a démonhoz hasonlítja „főhősét”, akinek „Karja elnyúl a Wall Streetig / Mert ő a számok parancsolója”.

Az est végén Csisztay Gizella fordult a költőhöz: mit üzen a magyar olvasóknak? Peter Gehrisch elmondta: nagyon örül, hogy immár a második író–olvasó találkozóján vesz részt. „Budapest egy gyönyörű város, szerelmes vagyok Magyarországba” – mondta lengyelül a költő, majd azt is hozzátette: boldog, hogy ilyen fantasztikus barátai vannak itt. „Bár nem értem, de a szívemmel érzem, hogy Mandics György jól értelmezi a verseim” – jegyezte meg mosolyogva Peter, amit Csisztay Gizella azzal egészített ki: barátjuk minden költői fesztivált úgy szokott befejezni: „Éljen Kelet-Európa!” Most még annyit árult el közönségének, hogy írt egy regényt Drezda bombázásáról, és reméli, hogy lesz magyar fordítása.

                                                                                             

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

 

 

Kapcsolódó anyag: Lengyel lélek Némethonban

Kommentek elrejtése, megjelenítése