Woodstock az Ugaron

Helyszíni
 
Idén ötödjére szervezte meg négynapos fesztiválját, a Woodstock az Ugaron A&tB tábort Ópusztaszeren az Anna and the Barbies, vagyis Pásztor Anna zenekara. A fesztivál a szabadságot hirdeti, amelyben kitüntetett szerepet kap az irodalom. Shrek Tímea nemcsak tudósítója, de aktív közreműködője is volt a tábornak. – Woodstocki napló öt felvonásban.
 
 
Az indulás
 
Augusztus 1., hajnali öt óra, végeláthatatlan sor az ukrán–magyar határátkelőn. Ahhoz, hogy olvassak, még túl sötét van, előveszem a telefonomat és szókeresőt játszom rajta. Fél nyolc magasságában már a magyar határőr kezében vannak az útleveleink, a neveket egyesével olvassa:
– Lőrincz P. Gabriella. Kertész Dávid. Marcsák Gergely.
Amikor az én iratom kerül a kezébe elmosolyodik.
– Shrek Tímea? – kérdezi értetlenkedő hangon.
– Igen, én vagyok.
Még egyszer visszakérdez:
– Shrek?
– Igen, ezt a vezetéknevet örököltem édesapámtól.
Ismét mosolyog, majd megszólal:
– Legyenek szívesek csomagjaikat kipakolni a raktérből, vámvizsgálat következik.
Amikor meglátja a hatalmas túrazsákokat, kissé megrémül, majd minden táskát feltúr, de nem talál semmit, ami tiltott lenne, így utunkra enged.
Dél körül érünk Budapestre, ahol két fiatal lányt kell felvennünk. Néhány kör a belvárosban, és már dugóba is kerülünk. A lányok a hőségben kitartóan várnak minket.
Fél kettő van, mire kikeveredünk a forgalomból, és felhajtunk az M5-ösre. Az út hátralévő részét valamivel el kell tölteni, így hirtelen felindulásból slammelni kezdünk, méghozzá Tankcsapda-dalokat. Végignevetjük az utat, és lehajtunk az autópályáról. Még ötven kilométer van hátra, a tájat nézzük.
A hőség odakint egyre nő, és beszorul a buszba. Valahol a távolban Kukorica Jánost vélem felfedezni.
– Itt nincs semmi! – állapítja meg Dávid, majd folytatja. – Adjátok vissza a hegyeimet!
Teljesen egyetértünk Wass Alberttel és nekünk is hiányozni kezdenek a Kárpátok. Nem hegyi embernek való a puszta.
Amikor megérkezünk a Woodstockra, már javában folyik az irodalmi sátornál a program. Pál Dániel Levente épp szabad asszociációs gyakorlatokat tart Pásztor Anna szövegeiből. Meglep az érdeklődők népes tábora, sietősen igyekszünk a kempingbe, és elkezdjük felállítani a sátrainkat.
Gabriella és mi készen vagyunk, Dávid szomorkodva áll a sátra felett és nem érti, hogyan kell összerakni. Félórányi tanakodás és próba után már áll a sátra, majd megérkezik Polgár Kristóf is.
Visszatérünk az irodalmi sátorhoz, és csatlakozunk a munkához. Épp az elkészült szövegek felolvasása folyik.
Miután befejeztük a programot, a központi jurtába megyünk, és elfoglalunk egy asztalt. Nem mindenki ismeri még egymást, itt mutatkozik be nekünk Regős Mátyás is. Később mindannyian a Jurta színpadhoz vándorolunk, ahol az Anna and the Barbies akusztikkoncertet hallgatjuk meg. Sohasem voltam még koncertjükön, a szalmában, a földön ülve valami furcsa érzés fog el. Olyan, mintha a zene hatására révületbe esnék. Eldöntöm, hogy három kérdést fogok feltenni Annának a tábor során. 
 
A Római disznó előadása
 
Második nap. Csak röviden
 
Reggel nyolckor arra ébredünk, hogy a sátorban már szauna van. Mindenki vesz egy frissítő zuhanyt, reggelizünk és elfoglaljuk a tegnap esti asztalunkat. Dániel elmondja a napi programot, megkapjuk az eligazítást, és a délutáni órákig pihenhetünk a rekkenő hőségben. Közben feltűnik Leczo Bence, akiről kiderül, hogy a múlt héten Ungváron találkoztunk, csak senki sem hitt a szemének. A beszélgetés közben az is kiderül, hogy Bence gyakran jár Kárpátalján, mert a határtól három kilométerre él.
Arra gondolok, hogy a gyerekeket is le kellene foglalni, így egy rögtönzött meseolvasást hirdetek. Lali, a homokszínű macska elnyeri a gyerekek tetszését, illusztrációkat készítenek a történethez. Csak később mondom el nekik, hogy én írtam.
Elérkezik a délután, a lelkes közönség a központi jurtába gyűl, itt valamennyire elviselhetőbb a hőség. Dániel beszél a jó sztoriról, hogyan kell megírni/elmesélni egy szöveget úgy, hogy mindvégig fenntartsd az olvasó/hallgató érdeklődését. Feladatként mindenkinek egy szöveget kell létrehoznia, amit Tóth Vera Gyémánt című könyvének bemutatója után el is kell mesélnie.
Megérkezik Vera, Dani öleléssel üdvözli. Elfoglalják a helyüket, és beszélgetésbe kezdenek. Írásról, dalszövegekről és testképzavarról is. Jó látni, hogy a tévében megismert lány pont olyan egyszerű és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Tündéri teremtés.
Elérkezünk az elkészült művek felolvasásához, mindenki izgatottan lép a jurta közepébe. Rengetegen vannak, nem tudok minden szövegre egyformán koncentrálni, Farkas Wellmann Endrét várom, hiszen ma este adják elő a fiúk A római disznó monológját. Inkább arra figyelek, milyen reakciókat és hozzászólásokat váltanak ki a közönségből. Úgy látom, erős a csapat, mindenkinek van véleménye, és ezt el is mondja. Egy óra nem elég arra, hogy befejezzük, így addig tart az értékelés, amíg mindenki sorra nem kerül. Nekünk távoznunk kell, Gergő a zenekarral (Electonic Sheep) próbál, én Endrével ismétlem át a szövegkönyvet.
Este hét óra, a Disznó és mi is készen állunk a bemutatásra.
Vastaps. Eddig ez volt a legjobban sikerült előadás. Büszke vagyok arra, hogy a részese lehetek a produkciónak, súgóként.
Az Electonic Sheep beállásra kész, most Gergő van az énekesi pozícióban, előadják A római disznó monológjának dalait. Látom, hogy Gergő élvezi, hogy velük együtt lehet a színpadon, tökéletes az összhang közöttük.
Amikor befejezik, Baricz Gergő veszi át a helyét, és ismét teljes a zenekar. Az est folyamán fellép még a Tóth Vera Trió. Őket egy hajnalig tartó diszkó követi.
 
 
Felolvasós pillanatok
 
Harmadik nap. Még rövidebben
 
A mai napunk kicsit lazább. Bejárjuk a ménes egy részét, megcsodáljuk a lovakat, és közben egy-egy kézműves-foglalkozáson is részt veszünk. Elkészítem az első hennatetoválásomat Gabriella alkarjára, majd Demeter Andreának a másodikat.
Mielőtt megérkezik Kormos Anett, a magyar stand-up comedy első női képviselője, mi, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagjai olvastunk fel saját műveinkből. A lelkes közönségnek megemlítem az ötvenszavas novellák lehetőségét, és megegyezünk abban, hogy holnap mindenki ír egyet.
Anett poénjai után mindenki vígan készül az est fővendégeinek koncertjére, a Quimbyre.
 
 Pál Dániel Levente iránymutató irodalmi előadása
 
Negyedik nap. Csak kicsit bővebben
 
A délelőtti Csillagösvény Labirintus-látogatás után megbeszélést tartunk a csapattal, milyen témákat fogunk feldobni a közönségnek. A döntés a közös versírás és az ötvenszavas novellák mellett szólt.
Először Gabriella beszélget Tolnai Pankával, aki a Woodstock tiszteletére Anna dalszövegeit felhasználva írt novellát a táborra. Kristófot kérik meg a szöveg egy részletének felolvasására, aki színészi tehetségének köszönhetően élethűen adja elő a megírt szöveget.
Miközben az ötvenszavasok keletkezéséről beszélek, Gabriella egy papírlappal járja körbe a közönséget, majd mindenkit megkér, hogy egy mondatot írjon rá. Kiadom a feladatot, negyvenöt perc alatt mindenkinek írnia kell egy novellát.
Az idő letelte után is látom, ahogyan a fiatalok dolgoznak, több embernek nehezére esik a megkötés, hogy se több, se kevesebb nem lehet, mint ötven szó, a kötőszavakkal együtt. Igyekszem mindenre odafigyelni, megszámolni a szavakat, átnézni a stilisztikai hibákat, javítani a helyesírást, vagy éppen erőlködöm azon, hogy a macskakaparást kiolvassam.
Megszületnek a művek, a szerzőik felolvassák őket. Mindegyik egyedi, van köztük gyengébb és erősebb szöveg is. Utóbbiból két példa:
 
 
Makrai Zsanett: Családi idill
Nyílik a kapu, önkéntelenül összerezzenünk. Apa hazaért a kocsmából. Bejött a szobába. Üvöltöttek egymással. Közben repült is egy pohár, ami nem anyámat, hanem az ágyamnál lévő falat találta el. Én az ágyban feküdtem. Nem mertem megmozdulni.
Vasárnap reggel. Kézen fogva, ünneplőbe öltözve megyünk templomba. Istent szeretjük, mivel egymást nem tudjuk.
 
Kertész Dávid: Cipő
– Mennyi a cipő?
– Kétezer.
– A kettő?
– Hogyhogy kettő? Ez cipő. Mit gondolt, hármasával adjuk?
Letettem a cipőt, a nő szemébe néztem és azt mondtam:
– Adok ezerötszázat egy balosért.
– Szórakozik?
– Nem, sőt, tudja mit? Teljes árban megveszem, ha abból a szürkéből is ad egy balost.
– Sajnálom, katona. Cipőt csak párban adunk.
 
Mindenki élvezte a munkát, ezt el is mondják nekünk. Gabriella készen van a verssel, azt is felolvassuk. Elbúcsúzunk a közönségtől, ez volt az utolsó foglalkozásunk. Egy idősödő úr feláll, bemutatkozik. Sályi Géza. Elmondja, hogy mennyire élvezte a négynapos foglalkozásokat, és azt kéri, hogy jövőre legyünk ugyanitt. A többiek igenlően bólogatnak, mi pedig boldogak vagyunk.
Alig érkezünk szusszanni egyet, megérkezik Kontra Kata, Anna sminkese és az összes táborlakót – persze csak azt, aki vállalja – harcossá festi. Az elsők között állok a sorban, zöld festéket kapok az arcomra. Miután befejezte, egy kicsit távolabbi sátorhoz megyek, ahol frizurát is készítenek a sminkhez. Természetesen a hajam is zöld lett.
Hangolódunk az utolsó este nagy koncertjére, az Anna and the Barbiesra.
Kristóf gyújtja meg a tábortüzet, Gergővel a színpadtól a központi jurtába megyünk. Látom, ahogyan Anna a közönség közé megy, és együtt készülnek a futásra, közben, mintegy sámánénekszerűen hajtogatja, hogy megy a vonat, majd elindul a tömeggel a háta mögött felém, közben megszólalnak az igazi sámándobok és elkezdődik a tánc. Hosszan, sokáig járják a köröket az emberek a lángok körül.
Hirtelen felállok, és elindulok a nagyszínpad felé. Még nem tudom, hogy egyáltalán beengednek-e, csak annyit, hogy most kell feltennem a három kérdésemet Annának.
A backstage előtt három biztonsági őr áll, mögöttük látom Annát. Beengednek. Bemutatkozom, elmondom, mit szeretnék, nagyon készséges. Kevés az idő és nem szeretném feltartani. Miközben beszélgetünk, egyre több barátja jön gratulálni, de figyel rám.
– Anna, miért épp ez a hely? Miért az Ópusztaszeri Akhal Ménes?
– A válasz egyszerű: ez a ménes a családom birtoka. Láttad a lovasbemutatót? Ők a tesóim, büszke vagyok rájuk. Amikor először idejöttem és megláttam a jurtát, azonnal tudtam, mit akarok. Itt családoknak kell összegyűlniük, koncerteket kell szervezni, és mindenkinek jól kell éreznie magát. Ismerkedni, élvezni a természetet és az Ugart.
– Tudom, hogy három hét alatt szervezted meg a rendezvényt, mert nem kaptatok támogatást. Mégis, hogy sikerült ez?
– Sikerült rábeszélni a Főnit, hogy ezt nem lehet ennyiben hagyni, hiszen ez lenne az ötödik Woodstock az Ugaron. Nem érhet véget csak úgy. Aztán rábólintott és kifizette a költségeinket. Nagyon hálásak vagyunk neki ezért. Aztán jött a szervezés. Felhívtam az együtteseket, hogy ráérnek-e. Összeállítottuk a programot. Egyetlen telefonhívásba került Kiss Tibi is, örömmel jöttek ők is. A jegyeladással voltunk csak kicsit gondban, azt mondták, hogy három hét alatt ez lehetetlen. Mégis sikerült.
– Nem tartasz attól, hogy nemsokára kinövi magát a rendezvény? Mi lesz, ha már nem családias a hangulat?
– Nagy terveink vannak a jövőre nézve. Láttad te, mekkora ez a hely? Itt nem háromszáz vagy ezer ember fér el. Akár ötvenezer is! Szeretném, ha művészfalvakat hoznánk itt létre. Irodalmárok, zenészek, táncosok, festők, mindenki jöhetne! Akár a Woodstock előtt egy héttel is eljöhetnének kikapcsolódni és alkotni. A jövő évben pedig a legfontosabb, hogy egy vizes installációt hozzunk létre a nagyszínpad helyén. Medencékkel, csúszdákkal, mert az augusztusi hőséget máshogyan nem lehet kibírni.
Megköszönöm Anna válaszait, beszélgetünk még, aztán visszatérek a többiekhez.
 
 
KMTG-diákok
 
After party, avagy az utolsó utáni nap
 
Mire felébredünk, a nagyszínpad hűlt helyét látjuk. Reggel nyolcra már minden teljesen tiszta és rend van. A táborlakók csomagolnak, mi nem sietünk, majd csak estére ér ide értünk Holozsy Ricsi, aki segít nekünk a hazajutásban.
Valamivel még tizenkettő előtt elindulunk Gergővel és Dáviddal az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, hogy megnézzük a Feszty-körképet. Dávid transzba esik a látványtól, mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy a panorámakép a mi hegyeink között született, nem is messze tőlünk.
Hogy meggyorsítsuk a haladást a parkban, golfkocsit bérelünk, és azzal járjuk körbe a hatalmas területet.
Visszatérünk a ménesbe, már senki sincs ott rajtunk kívül. Még egy kevés ideig élvezzük a látványt, aztán bepakolunk az időközben megérkezett autóba. Elindulunk haza.
Budapest után pihenőt tartunk, Ricsi nagyon fáradt, mindössze két órát aludt. A kávézás után döbbenten állunk az autó mellett, bennmaradt a slusszkulcs. Sikertelen ajtónyitások után hívunk egy szerelőt, aki kétszer fordul vissza a szerszámaiért: két fakanálért és három drótért.
Kétórányi várakozás után ismét úton vagyunk.
Éjfél után értünk a határra. Mindig sor van, de úgy érzem, hogy ez most a legnagyobb, mióta bezvíz (vízummentesség) van. A hátunk mögött ideges sofőrök nyomják a dudát, két óra múlva már benn is vagyunk az ukrán vámon.
Délután hatkor indultunk, hajnali három óra tíz perc lett, mikor beléptünk a lakásba.
 
Shrek Tímea
Fotók: Mohácsi László
 
További képek a galériában!
 
 
 
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése