Lackfi János – Zsoltár-képeslap a töredelemről

Líra, Költészet

Lackfi János
Zsoltár-képeslap a töredelemről
 
Moss tisztára engem, Uram,
intelligens mosóporoddal,
és fertelmes zegzugaimból
súrold ki a vétkeket!
Csaló vagyok, hiú és szeretetlen,
apró-cseprő bűnök széllökéseit
fogom vitorlámba, hajóm
té s tova szédeleg, akár
rovarirtóval lefújt bogár.
Kásás szittyóban toporgok
a te szép, fényes ösvényed helyett,
és Uram, még pici dobócsillag,
surrogó zigóta voltam,
már megárnyékozott a bűn
engemet. Mert igazából
a bűn nem más, mint
nem-veled-lét, mint
nem-időzni azzal, aki
szeret, szikkasztani téged
szeretetlenségemmel,
megvonni tőled jelenlétemet,
miközben te sosem vonod meg
tőlem magadat, ott állsz
minden zsákutcám végén,
de nem gáncsolsz ki,
nem papolsz nekem,
és nem is nézel rám
bánatos boci-szemekkel,
mint egy szemrehányó anya,
hogy hát hogy tehetem én
ezt veled, hát van nekem
szívem, hát véredet adtad,
hát vigyáztál rám minden
utamon, hát taníttattál,
ruháztál, mint a divat-
szalonok liliomait, s lám,
én, anyaszomorító,
atyaszomorító,
én mégis és mégse,
bezzeg de tudnál
ujjal mutogatni, hogy
Szent Ferenc így, Szent
Erzsébet amúgy, a te rendes
gyerekeid, fehér báránykáid.
Rájöttem, Uram, hogy ezt a
szemrehányó nénibácsit
én gyúrtam össze magamnak
szomszédokból, dadusokból,
tanárnénikből, hordószónokokból,
nem sok közöd van hozzá,
afféle aranyborjú ez is,
össze kell törnöm, hogy
mögötte megpillantsalak.
Mert valójában, Uram,
te vagy az egyetlen
szurkolóm, már üres a
stadion, mindenki azt
elemzi, a formaidőzítéssel
volt-e baj vagy csak
ennyi volt bennem, semmi
több, tehetségesnek látszottam
pedig eleinte, de mindegy,
a fontos versenyt elbuktam,
majd jön helyemre más.
Te viszont, Uram,
bőszen lobogtatod üdvösséged
örömét, fújod a tülköket,
püföld a dobot, mert
bízol bennem akkor is,
mikor már nem sok
bíznivalóm maradt
magamban. Mini-
szivárványt biggyesztesz
az égre, azzal üzensz,
hullámkarton táblát
tartasz magasba, rajta
filctollal ügyetlen felirat:
TE VAGY AZ ÉN SZERETETT
FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK,
és alig várod, hogy kifordított,
véres szívem, ez a valószínűtlen
lepke végre megpihenjen
válladon, és kedves lesz
a te színed előtt
az én áldozatom.
Kommentek elrejtése, megjelenítése