Ugrás a tartalomra

Tranzitboldogság – Fövényi Sándor versei

Blaha

 

Tranzitboldogság

Fövényi   Sándor versei

 

A  Blahán 

ülök a Blahán egy padon, 
hallgatom, ahogy a villamos csilingel,
mint valami vén kocsmai kassza, 
mikor blokkra köpi a mámor árát. 

hátrébb, kígyózik az éhség, 
olcsó kölnit, s alig-borostát 
hord magán a magány, itt a Blahán, 
hol lassan sátrat bont az áhítat. 

ma még etet, itat, hideg szíveknek 
gőzölgő teát, fogatlan szájnak levest, 
és ahogy fényektől hígul az est, 
tranzitboldogság zötyög a négyes-hatoson.

ezt láttam, míg vártalak a Blahán, 
vágyam végigszaladt egy lány haján, 
hátha te vagy, de csak karmos, rohadt fagy 
ölelgetett a betonpadon. 

 

Meddőség

Napok óta nem csinálok semmit, 
csak fekszem az ágyban 
a meddőség rángógörcsei között, 
hajótöröttként néhány szóba kapaszkodom, 
homlokomon verejtékhullámok, 
sós íz a számban, fuldoklom, 
párnámra  vörös tengert köpök. 

Álmodni kellene partjára egy házat, 
pirostetőst, fehér falakkal, 
forrást, amiből ihatnék, öreg almafákat, 
kik kora tavasszal gyümölcsmeleget ígérnek, 
pedig tudom, itt sosem lesz nyár, 
mert a madarak is avarszerelemből születnek, 
és hidegbarnák, akár a partmenti szelek. 

Lehet, lázas vagyok, 
már városokat látok e csöppnyi, alvadt szigeten, 
utcák, terek neonfényeit,
tarka őszingek lobognak a szárítókötélen, 
kezek, talán anyámé, ahogy kosárba szedi 
a hátsóudvar fáradt színeit. 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.