Ugrás a tartalomra

Jelige: Életfogytiglan – Életfogytiglan

Jelige: Életfogytiglan

Életfogytiglan

 

Tudod, azzal a Pilinszky-verssel kezdődött minden. Apum gyakran figyelmeztetett: „Fiam (így nevezett legtöbbször, én vagyok a nagyobbik), nem kell nagyravágyó lenni, olyan társat kell keresni, aki egyszerű fickó, ne legyen sok mindene, de szeressen dolgozni, a többi kialakul.” Van ez az anyajegy az arcomon, szépségpöttynek nevezik, mindig úgy szerettem, tudod, a tesómnak is van egy a szeme alatt, mintha elhalványult volna kicsit. Tizenévesen felerősítettem szemceruzával, ha bulizni mentem. Ezeket a bőröndöket kellene eltűntetni a szemem alól, az uborkás pakolás már nem használ semmit. Ha Balázska kigyógyul a himlőből, átviszem anyuhoz, kipróbálom a kamillateás borogatást, úgyis vakáció van. Elmehetnék végre fogászatra is, hónapok óta fáj az alsó metszőfogam, csak ne kerülne egy vagyonba az egész. Tudod, amikor a felsőket beültették 1 500 lej volt csak egy implantátum, abból a pénzből megvehettük volna Balázskának a trambulint, tudod, amiért annyit könyörgött, még egy medence is jutott volna belőle az udvarra, de a férjem ragaszkodott a fogaimhoz, azok után, tudod. Persze, Orsinak mindig is szebb fogai voltak, neki nem kellett beültetni, kiemelték az állát, zéró ránc, homokóra alak, piros miniszoknya, Louis Vuitton táska, Louis Vuitton karóra. Elképesztő illata volt. Azt hiszem Trésor, talán a Midnight Rose. Ez volt az én kedvencem is, tudod, tavaly karácsonykor azt hittem kapok egyet a férjemtől, eladta végül vagy meg se vette, de Balázska megkapta az óhajtott trambulint, Orsi biztatta, hogy vegye meg, még egy új Iphone-t is hoztak neki a németországi útról. A férjem egy igazi voy(ag)eur. Aztán ezzel a sápadtsággal is jó lenne kezdeni valamit. Vitaminhiány vagy levegőhiány. Jó lenne egy kicsit sportolni, úszni, futni, vagy valami, nem ártana az alakomnak sem. Mennék edzeni, de a férjem szerint fölösleges. Lehet, hogy igaza van, meg amúgy is, futok Balázska miatt eleget, mióta nem dolgozom, tudod, a tavaly még adtam néhány magánórát, de az a pár 20 lej nem sokat dob a családi kasszán, meg amúgy is az egész tanári fizetés. Meg persze a nő dolga, tudod, itthon akad, amivel foglalkozni. Ki kellene szednem a ruhákat a gépből és a sok mosatlan. „Alacsony hőfokon mosd a ruháimat!” „Ne legyen egy csík sem a nadrágomon!” „Hol az ördögben van a Zara ingem?” „Már megint csirkepaprikást főztél?” „Undorító ez a zöldséges ragu.” Hogy is volt az a rohadt Pilinszky-vers? Ez a tükör torzít. Trompe-l’oeil. Utálom a szám fölötti ráncokat. Nem kellene ennyit cigiznem. Ezeket a rohadt barázdákat is, hogy a fenébe tűntessem el a homlokomról? „Csak a véremet tudod szívni!” Észre sem vettem, hogy ekkora tokám lett. Egyre több a szürke hajszálam. „Ezt is az én pénzemből vettük, egy lejed sincs benne.” Mik ezek a fehér pöttyök a szemem alatt? Nincs pénzem új ruhára. Orsi biztos csodálatosan fog kinézni a szilveszteri bulin. „Mi ez a förtelem rajtad? Hogy nézel ki? Vegyél fel valami tűrhetőbbet!”  Csak tudnám befestetni a hajam. Nem tettem még oda az ebédet. Mindjárt 12 óra. „Ha nem tetszik, költözz haza anyádékhoz! Semmi keresnivalód itt!” Ki kell vasalnom az ingeket. Az ágy közös. A párna nem. Rohadt vers. Balázska kedvenc étele a panírozott sajt. Az ágy közös. A párna nem. Rohadt vers. Balázska.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.