Ugrás a tartalomra

Jelige: Mélykultúra – Bestseller

Jelige: Mélykultúra

BESTSELLER

 

 

(1993)

Gondolom az írói mesterség nagyon nehéz. A nővérem megkérdezte:

– Mit gondolsz milyen olvasóréteget fog érdekelni az, amit Te írsz?

– Hát nehéz dió, de úgy gondolom, hogy az értelmes, gondolkodó, humorral rendelkező embereket, rétegtől függetlenül talán igen. Meg aztán a kiadással is baj van. Pénz az nincs. Se nekem, se a kiadónak. – Keressen egy szponzort – mondja!

Jó – mondom –, most hazamegyek, és leütök egyet a konyhában!

Közben eszembe jutott a megoldás. Úgy kell írni, hogy mindenkinek tetszedjen, életszagú is legyen, és így a pénz is összejöjjön a kiadásra. Íme a muszter-tervezet:

Hajnalban János a vekkercsengésre riadt fel. Te ronda! – sziszegte a foga között – nem tudod befogni a pofád?! Kitámolygott a kúthoz, és rányomott a fogkeféjére fél centi Colgate fogpasztát, mert az a leggazdaságosabb. Megborotválkozott Nivea-borotvakrémmel, bepacsmagolta magát Denim after shave-el.

Igazság szerint letusolt volna Cliff dush-géllel, meg megmosta volna a haját Vidal Sassoon Wash and Go-val, ha lett volna rá ideje. Meg egyáltalában lett volna fürdőszobája! Így aztán csak a Go maradt, de előtte még bedobott egy Jacobs kávét, közben rágyújtott egy Kentre. Inkább egy Marlboro-ra akart volna, na de nálunk a Kentet reklámozzák a tévében!

Aztán go a távolsági buszmegállóhoz. A busz már éppen elindult, az utolsó pillanatban ugrott fel a lépcsőre. Beljebb úgy sem volt már hely. Így aztán két óra múlva, a busz és villamoslépcsőn lógva, hálistennek teljesen felébredt, a mínusz 17 fokos, friss, üde levegőn. Utoljára még egy nagyot szippantott a gyár kapujában belőle, aztán – majd bent – hozzálátott egy fúrófej esztergálásához.

Itt jön három oldal a fúrófejek helyes megmunkálásáról. Hogy ne strapáljam agyon magam egész egyszerűen kimásolom egy technológia könyvből!

Munka után megpaskolta esztergálya nyakát, könny szökött a szemébe míg suttogta: Öreg haver a búcsú órája eljött! Nem látjuk többet egymást! Holnaptól kezdve munkanélküli leszek! De ma még utoljára kirúgok a hámból! Megmaradt a fizetésem húsz százaléka, a többi nyolcvan elment a sok kozmetikai frinc-francra. De ma utoljára kimulatom magam!

Aztán holnaptól kezdve jöhet aDOLCE FARNIENTE - ami édes semmittevést meg éhes semmit evést jelent! De ma még! Leült, már kint egy padra, és hozzálátott főúri uzsonnája elköltéséhez: szalonna hagymával és sok-sok fokhagymával. Aztán a paddal szemben lévő bódéból vett, és megevett egy Snickers-set. Egy Bounty-t. Meg egy Milky Way-t. Meg egy Mars-ot. Erre rájött a has-mars. Beszaladt a poliklinikára, hogy kérjen valamit ellene, de az egészségügyisek éppen sztrájkoltak.

Az épület előtt összetalálkozott Péterrel, a szomszéd faluból. Péter már egy éve munkanélküli volt. Reggeltől estig járta a várost, munkát keresve. Igaz, visszakapta szülei földecskéjét, volt is egy faekéje, meg az asszonyt is be tudta fogni eléje vasárnaponként.

Az asszonynak még volt munkája, jobban mondva, még bejártak, ha anyag nem is volt. De ez a gyár is egy hónap múlva csődbe megy. Ez bizony kevés a megélhetéshez!

Ígértek viszont Péternek egy nagy lehetőséget nyolcszáz dollárért, ha kimegy a francia légióba. Megyek én a nagy büdös francba is, csak pénzmag legyen – mondta!

Ott aztán megszedve magát hazajöhet, mint külföldi kapitalista, és nyithat itthon egy palacsintasütődét.

Péter éppen a kemény, boxhoz, judóhoz, karatéhoz, kung-fuhoz, botos-puskás verekedéshez értő karakán-férfias légiósélet, meg a palacsintasütés szépségein merengett tíz oldalon keresztül, amikor összetalálkozott Jánossal. – Szia haver – csapott a vállára – úgy el vagyok kenődve, gyere igyunk valamit.

Elmentek a nagypiac melletti, kocsmából átalakított Grand Palace nevezetű csehóba, ahol Amandine a szépséges telt keblű pincérnő (grófi család leszármazottja) szolgálta ki a munkában, meg a csellengésben megfáradt szomjas férfiakat.

– Kézcsókom grófnő. Hogy ityeg a fityeg? – köszöntötték előkelően. Milyen volt a mai éccakád? Amandine sok szaftos részlettel elmeséli milyen volt az éjszakája a la Lady Chatterley. Húsz oldal.

Miről van szó, miről van szó fiúk? – telepszik le az asztalhoz András a filozófiatanár. Hogy témában maradjanak ő is elmeséli az össz nőit, öt oldalon. Leül az asztalhoz az idős nyugdíjas zenetanár, meg az unokája Attila, aki rockzenész. (Az a jó egy ilyen kocsmában, hogy boldog boldogtalan beesik, jön megy mindenki, mint az Orbán lelke! – Így aztán nem kell két három szereplő szájába adni mindent. Univerzális zsenik nincsenek.)

De jó hogy így összegyűltetek! – rikkantja Feri a geológus. Amandine gyorsan egy vodkát, mert szomjan halok!

– Amandine –: János, Péter ti továbbra is hazai sört isztok? Mert van még: Kőbányai világos, meg sötét, a hadfiak: Kinizsi, Rákóczy, meg Dreher (pardon az nincs, de hátha ennek ellenére fizetne), meg dobozos Tuborg, meg Cinzano, meg Martini, meg … (fél oldal) meg Coca Cola, meg Pepsi Cola, meg Fanta stb. … Keverve is adhatom.

A szomjas férfiak iszogatnak. Miután kivégezték a nők-témát, – ehhez minden korosztály hozzászól –, terítékre kerül a foci, a tenisz (Adidas a legjobb márka!) – tíz oldal. Wagner és a Heavy Metal kapcsolata, operett (öt oldal). Wagnerről Nietzschére térnek át, Kantra, Hegelre, Schopenhauerre (öt oldal). Nietzschével kapcsolatosan a neonácikra, majd a politikára. Szidják a kormányt, meg az ellenzéket, meg az RMDSZ-t tíz oldalon keresztül. Amandine szorgalmasan hordozza az italokat. Témától függően simogatnak, vagy csípnek egyet-egyet a fenekébe.

– Amandine –: Képzeljétek fiúk, tegnap este itt tartotta a születésnapját a milliárdos X.Y, tudjátok az a kínai fertőzött-cukor báró1. A hölgyeken mind cuki Chanel, Dior, Nina Ricci modellek, Cartier ékszerek voltak (részletesen elmeséli öt oldalon). A buli után Miss Dior parfümmel mostuk fel a követ.

A rubinok, smaragdok, zafírok kapcsán Feri kiselőadást tart a drágakövekről, na meg a briliánsok, gyémántok kapcsán (fekete gyémántok) a szénbányászatról (öt oldal). Innen jön a bányászsztrájk, meg a vasutassztrájk, meg megint a munkanélküliség.

Amandine, lévén az egyedüli női szereplőm, még a szájába adok: egy pár ételreceptet, a magas árak miatti jajgatást, hogyan mossuk le az ablakokat, hogy ne maradjanak foltosak, gyereknevelés (tisztítószerek, pelenka). Apropos gyermek. Közben megérkezett Pali a zoológus a kisfiával Gáborkával. A gyerek is szokja meg már időben a kocsmát. Mit fog majd csinálni nagyobb korában? Tehát.

Gáborka: Az óvó néni egy hülye! … Istenem teljesen elfelejtettem! Minek strapáljam magam, Gáborka még nem tud olvasni, úgyhogy ő nem potenciális olvasó. Igaz, ha azt mondom az óvó néni tényleg hülye, mire felnő megveszi a könyvet. Mert ebből aztán akár nagyregényt is kanyaríthat az ember. Senkit se hagyjunk ki, meg semmit se. Például:

– Amandine–: Jaj fiúk itt csak beszélünk csak beszélünk, és elfelejtettem megfejni a tehenet! Itt tartom hátul az udvarban. (A zoológus Pali kiselőadást tart tíz oldalon, a tehenek belvárosi legeltetéséről, a helyes takarmányozásról, a magasabb tejhozam elérése érdekében.)

És így tovább … és így tovább …

 

Van ugyan egy másik megoldás arra, hogy bestsellert írjunk. Erre már zsenge ifjú koromban rájöttem. Hét éves koromban, miután úgy ahogy megtanultam írni és olvasni, apám megajándékozott egy legalább hatszáz oldalas kemény könyvfedélbe kötött sima lapos könyv-füzettel. (Valószínűleg volt egy könyvkötő barátja.)

Nem akartam bohó firkálással, rajzolással összemaszatolni e gyönyörűséget – úgyhogy mikor megkérdezte mit fogsz csinálni vele? – önérzetesen kijelentettem: regényt fogok írni. Apám el volt ragadtatva a gondolattól, és ezután rendszeresen érdeklődött készülő regényemről.

Hát istenuccse nehéz dolog volt. Vért izzadtam. Semmi sem jutott az eszembe. Gondoltam megkönnyítem a dolgot egy kis forrásmunkával. Választásom a nagy műre, a Micimackó kuckójára esett.

Próbálgattam saját szavaimmal leírni, vagy átírni, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az eredeti szöveg a tökéletes. Így aztán, amikor apámnak nagy büszkén kijelentettem kész az első fejezet, elolvashatta szóról szóra a Micimackó első fejezetét.

Apám csóválgatta a fejét – (gondolom egy világ omlott össze benne, hogy mégsem lesz regényíró a leánya) – majd kijelentette: hát tudod ez szép, szép, de azért próbálj te kitalálni valamit.

Tehát regényírói karrierem már a gyökereknél kiszáradt.

Viszont, ha nem is lopjuk el az eredeti művet, – folytathatjuk. Így írta meg egy ötletes szerző, a nagy bestseller, az Elfújta a szél folytatását. Mondanom sem kell, az is bestseller lett.

Az ötlet kitűnő, de hogy emeljük a színvonalat, folyatathatnánk a Bovarynét, vagy akár a Háború és békét. A siker biztosított lesz!

2012... Gáborka felnőtt és könyvkiadó lett belőle. De hiába írtam le, hogy az óvó néni hülye, Gáborka csak politikailag elkötelezett, könyveket ad ki, így aztán nagyon fensőségesen visszautasított! ... Hogy fulladna meg!

14700 tonna fertőzött cukrot importáltak Kínából ’93 nyarán.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.