Ugrás a tartalomra

Székelyhidi Zsolt: Csurom

„Ebben a könyvben van egy nő és egy férfi. Eddig semmi különös. Hanem micsoda nő és micsoda férfi, és milyen elképesztő dolgokat művelnek! A nő serceg a férfi alatt, párlat áramlik a nyaklatából, csillagvirágos blúzt hord és búzaszirom cipőt, mosolyog, hajol, satöbbi, satöbbi, és mindeközben érdekes, mert váratlan dolgokat mond. Például megkérdezi, hogy hívják Popeye kedvesét. Hogyan is? Hanem a férfi sem adja alább: még télen is keresztül-kasul bringázik a városon, odaadja a fél kezét a szerelméért, álmában jólesik neki a hőérzet, kiáramoltatja magából az életenergiát, a lány édesvizébe kívánja csurogni magát, szintén satöbbi – és legfőképpen verseket ír erről az egészről.

Hja kérem, könnyű úgy ihleni, ha az ember kedvesét Virágnak hívják. Hát persze, hogy csurom ihlet az ember, csurom lángolás, kép, betű. Hát persze, hogy e kötet keletkezése idején a költő és Virág a pesti Hársfa utcában laktak, hiszen a hársvirág gyönyörű, csurom szerelem és illat. Ez a két ember együtt egy mű. A drága időt szárnyak növesztésére fordítják.

A férfi, nevezzük egyszerűen csak Székelyhidi Zsoltnak, zenész és performer és költő. Itt most mindhárom szerep fontos: ezek a lendületes szabadversek rövid sorokkal és hosszú képzelettel muzsikálnak, olvastatják magukat – és legvégül úgy érezzük, az egész egyetlen jóleső performansz. Továbbá szerelmi krónika. Továbbá csurom élmény és víz és csók és ilyesmi. Remek kötet, na.”

Zsille Gábor

 

 

Forr
 
Parázsló dél,
a motorszél
ötvennél is kemencefal.
Félreállunk, heves
nyakon öntés,
a víz mintha menekülne,
nem marad rajtunk
húsz percnél tovább.
El a sztrádáról, robogunk
inkább a partszakon:
tenger tenger hátán!
Mosolygunk, hogy ki fogunk tolni
a meleggel, ruhában gázolunk
a vízbe, körbevesz a feleannyi fok.
Hűlünk, hűlünk hullámokban!
Nyakig merülve vajon hány kilométert
nyerünk a rodoszi Naptól?
Nem sokat. A nyár aszal,
de mit forral még ellenünk
a sistergő hősziget?
 
 
Szebben lobban
 
Halkan szólok,
húzzuk a kanapét ki,
nyújtsuk éjjeli
végtagjainkat rá,
oszlassuk el
egyenletesen,
karod karom,
lábam lábad,
fejedelmi
fonatunk legyen.
 
Összeadódnak
a terek,
elvonó a csended,
semmi nem erős, nehéz.
Elhaladó fény a falon,
meleg lesz,
engem mégis
a pisla félsötétben
két szemed
kékít el.
 
A zárt színekben
halkan engedünk.

 

Székelyhidi Zsolt: Csurom. Parnasszus Kiadó, 2016.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.